Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Márti vagyok a kislány, most én írok. Hát történtek dolgok a héten Anyuékkal, úgy döntöttünk kiiratkozom a *******i iskolából. Nagyon nehéz is volt számomra, hogy távol vagyok a családomtól, pedig azt hittem milyen jó lesz, de nem így történt. Nagyon nehéz suli is, de ami a legnagyobb probléma volt, hogy anyagilag sem bírták Anyuék, így beírattak az itteni iskolába rendvédelmire. Helyben is van, és talán jobb lesz. Anya nagyon el van keseredve, hogy se neki, se Apunak nincs munkája. Alig-alig telik valamire, nagyon nehezen élünk, és nagyon bánt, hogy Anya ennyire szomorú, Apa is, de Anya még jobban el van keseredve nagyon bántja, hogy nem tudja azt megadni, amit szeretne. Így is hálát ad Istenek mindig az Önök segítségéért, mert ha még ez sem lenne, hát akkor bele se merek gondolni, hogy mi lenne, hisz így is nagyon-nagyon rossz a helyzet. Bár tudnék segíteni Anyuéknak, de hát még csak tanulok, még nem dolgozhatok. De mihelyt tudok majd dolgozni, ahogy bírok, úgy segítek Nekik, hogy könnyebb legyen. Hisz ők is, amit tudnak meg tesznek, értem és húgomért. Várjuk nagyon a Karácsonyt, de mondtam Anyunak, nekem nem kell semmi a fa alá, mert látom így is milyen gondokban vannak. Anya azt mondta, hogy Ő nagyon szeretne valamit Karácsonyra nekünk adni, de első az étel, most azon törekedik, hogy arra legyen, és ha egy kis apróságot kapunk (persze hozzá tette nem nagy kilátásunk van erre és lehet semmi sem lesz karácsonyra). A szeretet a fontos, és az meg van, és én ennek is örülök!
Na mindegy, többet már nem írok.
Csókolom:
Márti
