Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Naplómat azzal kezdeném, hogy köszönetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni önöknek és a támogatóknak. Annyira örültünk a támogatásnak, hogy még aznap, amikor megérkezett az utalásuk azonnal mentünk bevásárolni, hogy minél hamarabb legyen élelmük a gyerekeknek. Sikerült is minden olyat megvenni, ami már nagyon kellett. A múlt héten kisebbik lányomat elvittük hétfőn orvoshoz, mert megfázott. Kaptunk gyógyszert, és egész héten itthon volt. Közben elvittük szemészetre is, ahol kiderült, hogy a bal szeme 1,5-el rosszabbodott neki, és valószínű a nyáron ki kell cserélni a szemüvegén a lencsét. Hát ennek nem örültünk. Munkahelyünk sajnos nincs, sem nekem, sem férjemnek. Sajnos voltunk most is két helyen jelentkezni, de még nem tudunk semmit. Azt mondták, majd szólnak. De ami a legrosszabb, hogy napszámba sem tudtunk menni, mert dinnyepalántálás lenne, de az idő nem engedte, mert nagyon hideg volt. Reménykedünk nagyon, hogy a héten már tudunk menni legalább alkalmiszerűen dolgozni, mert nagyon sok fizetnivalónk van, és nem tudom mit, és mikor tudunk fizetni. Több felszólító levelet is kaptunk, sajnos a villany-, gáz-, vízdíjunkkal is el vagyunk maradva, nem beszélve a bankok leveleit, amit halmozva kapunk. Nagyon felháborodtam viszont az egyik banki levélen, amiben az állt, hogy a
Viszont nagyon örültünk, hogy végre megjött a tavasz, és annyi munka volt a ház körül veteményeztünk is. Igaz, nem sokat, de ami volt mindent elvetettünk, rendbe raktuk az udvart, a gyerekekkel. Én nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.
Üdv.: Vincze Zoltánné
