Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Napjaink telnek, és mindig valami szomorúság érkezik számunkra. Férjem munka nélkül maradt. Sajnálatos módon orvosi javaslatra le kellet tenni a munkát. Korábbi leveleimben is írtam hogy a bal keze nagyon el volt zsibbadva, orvoshoz kellet vele menni és az orvos azonnal levette a munkáról, azaz fel kellett mondania. Most már tényleg kilátástalanok vagyunk! Férjemet nagyon bántja ez a dolog, 20 éve dolgozik, soha nem volt munka nélkül és most ezt feldolgozni nem könnyű! Ráadásul itt a karácsony is, se nekem, se neki nincs munkája. Mi lesz így velünk? Keseredettek voltunk idáig is, de ez most már a vég tényleg, vagy egy kezdet nem tudom már. A lányoknak még nem mondtuk, hogy az apjuknak sincs már munkája, nem akartuk. Persze előbb utóbb rájönnek, és nem tudom, mit mondjak majd nekik. Nagyon szűkösek voltak az idáig eltelt karácsonyaink, de a mostani, félek ez lesz a legrosszabb! Még a zöldségszedés sincs, mert oly sok eső esik, hogy nem bírják szedni, és így munka sem lesz!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
