Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Változatlan héten vagyunk túl ugyancsak. Dolgozunk, a kislányom is jár napszámba, igaz nem minden nap, csak időközönként. A kisebbik lányom az, aki sokat unatkozik itthon. Segít a háztartásban, nagyon ügyesek a lányok, egy szavam sem lehet rájuk. Tényleg mindent megcsinálnak, belátják, hogy muszáj és segíteni kell anyáéknak. Ez olyan jól esik, de sajnálom is Őket, mert Nekik inkább nyaralni kellene, amit sajna nem tudunk biztosítani Nekik. Végre esik egy kis eső, a kertnek nagy szüksége van rá, nagyon szárasság van. Az élelmünk nagyon fogyóban van, még az a szerencse, hogy a kertből is tudunk főzni, és ez is nagy segítség számunkra. Férjemmel sokat összeülünk, és beszéljük mi lesz velünk, és mit is csináljunk, és ezt-azt, hogy is tudnánk megoldani. Persze nem nagy sikerrel járunk egy beszélgetés során sem, mert kilátástalan minden körülütünk. Próbálunk keresni egy olyan lehetőséget, hogy az összes hitelünket egybe raknánk, és azt fizetnénk egy törlesztőben, és akkor a házunk is meg maradna, de még ki látásban sincs, és az eladás is nagyon nehéz itt, ahol mi lakunk. De gondolom ez országos szinten így van, rengeteg ingatlan eladó és pont azért, amiért mi is el szeretnénk adni, hogy egy rész adósság ki lenne fizetve. Reményünk egyre kevesebb, valahogy már kezdem fel adni a gyermekeimet sajnálom a legjobban, mert Ők a mindeneink!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
