Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a Mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Szerencsére a gyerekek jól vannak, és nem betegek. A nyaralás sajnos elmarad, nem tudtuk megoldani még egy-egy naposat sem, mert rengeteg kiadás van, és nem tudtuk kiszorítani és itt van már a beiskolázás is, ami úgyszint nagyon megvisel, mert ruházni is meg minden, hogy fogjuk össze hozni nem tudom! Elkezdtük felszedni a krumplinkat a kertben, mert már nagyon le van száradva, és kezd csirázni a földben. Nagyon sok paradicsomunk is van, van répa, zöldség, aránylag elégedtek vagyunk a tavalyi terméshez képest, és örülünk, hogy ezért sem kell adni pénzt, ez is nagy segítség számunkra. A lányok nagyon várják már az iskolát, mert már nagyon unatkoznak itthon, amit el is hiszek. Tisztáztam magamban sok mindent, és lassan rá kell jönnöm, hogy be kell rendezkednem erre az életformára, és ezzel kell megelégednem, ami van. De ez elég nehezemre esik, a férjemmel együtt még mindig keressük a kiutat, és a munkahelyet, mert nagy szükségünk lenne mindkettőnk részére, hogy meg tudjuk oldani dolgokat. Reményünk még tart, és igenis bízok abban, hogy egyszer jobb lesz, és csak egyet szeretnénk nagyon, hogy a lányaimra örökséget nem tudok hagyni, ha egyszer már nem leszünk, de adósságot sem szeretnénk rájuk hagyni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez ne történjen meg, és remélem, Isten megsegít minket egyszer.
Üvözlettel:
Vincze Zoltánné
