Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napos idő van, és igen kedvező a veteményezésre, amit ma meg is kezdünk. Amink van, azt elvetjük. Gyerekek is jönnek segíteni a kertbe, sőt a kisebbik kislányom kért egy darab kertrészt, ami az övé lesz, és Ő ülteti be és Ő fogja gondozni is. A ház körül bőven akad tenni való, viszont munka a férjemnek még mindig nincs. Reménykedtünk, lesz zöldség szedés, de sajnos nincs, mert annyira lement az ára, hogy a gazdák nem szedetik fel. Nagyon sok helyre próbáljuk leadni az önéletrajzunkat, hátha sikerül valami. Most a héten is férjemnek több helyre is próbáltuk, de sajnos sikerünk nincs még. Telnek a hónapok, és egyre kevesebb minden hónapban a bevételünk. Egyre több a csekk elmaradásaink, megint halmozódnak a dolgaink, és rettegünk minden hónapban, hogy mi lesz velünk. Villanyunk, gázunk kikapcsolás szélén tart, és nem tudom mi lesz, mert 90.000 Ft/hó az összes jövedelmünk, amiből 45.000 Ft hitel fizetünk, persze sokkal többet kellene, de annyit bírunk, és ha ezek letelnek, akkor jön a többi sorban, ahogy bírjuk, fizetjük, mert nem akarjuk, hogy a gyerekeinkre maradjon a sok adósság. A tény az, hogy nem igazán marad semmire egy hónapban. A gyerekek nagyon várják már, hogy mikor veszünk ruhákat, kis topánkát, meg ilyesmit, mert hát nincs nekik sok mindenük, de sajnos nem birok. Annyira fáj a szívem, hogy mindig nemet kell mondanom mindenre. Hála Istennek, senki nem beteg, és már ez is nagy öröm számomra. Mostanában volt sok minden, igaz apróbb baj most is akadt a nagyobbik kislányomnak. Jövő héten kell mennie sebészetre, kivágnak a lábáról két tyúkszemet. Remélem nem fog Neki fájni nagyon, de muszáj, mert nagyon fáj a lába a cipőben. A remény a szeretett vezényel minket, és remélem mihamarabb megtaláljuk az utat a jó felé.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné