Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon szomorú és ideges vagyok, vagyunk. Nem tudunk hova fordulni, kihez is lehet, nem tudjuk?! Végrehajtásra kerültünk, pár hét, és mindent el akarnak árverezni. Voltak kint nálunk a mai napon, hogy fizessünk, de nem bírunk, a tartozásunk már növekedett -sajnos a büntető kamat miatt- oly annyira, hogy az szörnyű! Nem volt millió felett az adósság, és most több mint milliót kellene kifizetnünk, de hogyan és miből, mikor még élni is alig bírunk! Lehet nem a télen, -a hideg miatt gondolom, nem lakoltatnak ki- de tavasszal már nincs, ami meg védjen minket ettől. Segítséget szeretnék kérni, ha bárki esetleg tudna nekünk egy kiutat találni, hogy ne kerüljünk az utcára, kérem írjon!
Sokat sírok, és visszafordítanám az időt, és sok mindent nem így tennék, ahogy tettük. A gyermekeimet sajnálom, nem magunkat, Ők isszák meg a levét az egésznek, pedig mi nem ezt akartuk és mégis ez lett! Fizetnénk mindent, ha tudnánk, de a számláinkat és élelmünket is alig-alig tudjuk megoldani. Amink van, az hitelből van, sajnos nem volt segítségünk soha, hogy másképp csináltuk volna. Mi csak egy normális hajlékot akartunk magunknak, és gyermekinknek. Szeretnénk megoldani ezt a problémát, de hogyan? Pénzünk nincs, az adósság csak nő, és egyre több lesz, az esélyünk a fizetésre pedig egyre kisebb lesz! Lehetőségeink nincsenek, ezen a vidéken ahol lakunk, se munkával se semmivel. Mi tévők legyünk?! Ha valaki csak egy parányi segítséget is tudna nekünk nyújtani, örökké hálásak lennék! Én nem arra gondolok, hogy csak úgy segítsenek, mi tudjuk, hogy ki kell fizetni a kölcsönt, amit felvettünk, de kis jövedelemből nem lehet több százezer Forintot fizetni havonta, amit a Bank akar!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Egy elkeseredett család
