Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egyre kevesebb nap van az iskolából, és egyre kevésbé telnek a napok. A lányok számára, de mindennap csak azt mondom nekik kitartás. Sok mindenből lezárták már a gyerekeket, és hát a nagyobbik lányomnak sok inkább csak görbült a kettesé, de megígérte jövőre jobban odafigyel a tanulásra. A kisebbik kislányom mindenből ötös lesz, kivéve irodalomból az az egy lesz neki négyes, de úgy gondolom, hogy nagyon szép eredmény ez. Sokat esik az eső itt mifelénk, és már nem igazán kellene, mert így napszám is alig van, és a kertünk is eléggé gazosodik, mert nem lehet rámenni annyira vizes a föld. Nem sok változás van nálunk, igazából semmi változás nincs, sem munkahelyben, sem anyagilag. Az nagyon sajnálatos számomra és persze páromnak is, de a remény igaz el van gyengülve már, de még van. Minden nap állást böngészünk, és nagyon sok helyre be van adva az önéletrajzunk is, hátha egyszer sikerül. Bőrgyógyászatra megyünk a jövő héten kislányommal, mert nagyon sokat szenved megint az ekcémája miatt. Úgy sajnálom, pedig már annyi orvosnál voltunk, és annyi gyógyszert, krémet próbáltunk nem sok sikerrel. Ruházkodási problémánk még mindig nem oldódót meg sajnos, pedig annyira kellene vennem a gyerekeknek ruhát, papucsot, szandált bugyit, zoknit. Annyira sok gond és probléma van és, hogy oldjuk meg, nem tudom. És mindig, minden nap ezzel kell ütköznöm, a gyerekektől mindig azt kérem, értsék meg, hogy nem tudunk megvenni sok mindent, de mihelyt jobb lesz anyagi helyzetünk, akkor majd pótoljuk, amit bírunk.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
