Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre történt velünk egy kis jó is, férjemnek sikerült elhelyezkedni egy marhatelepre. Még csak próbaidőn van, de remélem sikeres lesz. Azt mondta, hogy mindent elkövet, hogy elégedettek legyenek vele. Tényleg nagyon örülünk, a lányok is, mindenki abban bízik jobb lesz valamikor. Egy dolog zavar, hogy nagyon sokat kell itt túlórázni, na de hát mindenek van ára, így szokták mondani, és örülőjük hogy végre dolgozik. A lányok jól vannak, szünet van. A kisebbik igaz sokat unatkozik, nem találja fel magát, a nagyobbik napszámban van, diák munkán dolgozik, hajtogatás, két hetes munka, és Ő is nagyon boldog volt, hogy legalább tud egy kicsit ruházkodni. Én meg úgyszintén elvagyok, rám maradt a nagy kert, amiben nagyon sok munka van, nagyon gazosodik, és állandóan csinálni kell már termést is szedtem le. Zöldbab, tök, újkrumpli, és ez jó, és öröm volt számomra, ezért nem kell adni pénzt, ezt saját magunk termeltük, és így több étel jut az asztalra. Nagyon kevés időm van, nem érem magam utol. Főzni, kert, stb. néha, ha van napszám, akkor még az is, férjem ugye nincs itthon, és így minden rám szakadt, de erős vagyok, és megpróbálok mindent megoldani egyedül.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
