Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ma eljött a nap, amikor is megkaptuk azt a papírt, hogy értékesítésre kerül az ingatlanunk, valahol már nagyon vártam, mert nem volt jó ez az állapot. Viszont az igaz, minden rosszban van valami jó. Mégpedig az hogy fel ajánlották, hogy rászorultságunk miatt lehetőségünk van az állam részére eladni, és akkor nem kell azonnal kimennünk az ingatlanból, maradhatunk albérlőnek. Valahol nagyon fáj, hogy itt tartunk, elveszítjük a lakásunkat, de valahol nagyon örülök ennek az új törvénynek, és nem kerülünk az utcára a gyerekekkel. Köszönöm annak, akik ezt ki találták és megvalósították. Remélem nem lesz semmi akadálya, és el is fogják bírálni számunkra. A héten intézzük a papírok beszerzését, és megyünk is a bankba, megkérvényezni ezt a lehetőséget. Nagyon kérem Istent, hogy segítsen nekünk, és remélem, hogy fog is, meg persze az angyalkákról sem feledkezem meg!
A gyermekeim jól vannak, és ennek nagyon tudok örülni. Férjem most megint nem dolgozik több, mint egy hete, mert sajnos ahogy vártuk az esőt, most annyira várjuk, hogy már ne essen. Mert így sem dolgozni, sem a kertünkbe nem tudunk semmit tevékenykedni, pedig már egyre jobban látszik mennyi gaz van. És még van dolog, vetemény, amit már vetni kellene nagyon. Búcsú volt vasárnap nálunk, amire nem tudtunk kimenni, de ez várható volt. Anyagi helyzetünk miatt, nem is igazán mi rólunk van szó, hanem a gyerekekről. A nagyobbik kislány nem is mondta, hogy menne, de én tudtam, hogy szívesen kimenne. A kicsi viszont nagyon ment volna. Nála fájdalmas dolog volt nagyon. Eltelt, túl vagyunk rajta, remélem, majd egyszer megbocsátják nekünk azt, hogy nem tudunk meg adni dolgokat, amiket más gyermek megkaphat!
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
