Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon örültünk az újabb utalásnak. Be is vásároltunk a gyerekeknek felvágottat, és minden mást, ami szükségletes volt a konyhára. Öröm volt nézni a gyermekeimet, hogy örülnek mindenek, amit vettem Nekik, és ha Ők örülnek, én is. Most napok óta esik az eső erre, és nagyon hideg van. Már nagyon várjuk a napocskát, mert a kertben sok a gazolni való, azt hiszem nem fogunk unatkozni, amikor is lehetőségünk lesz kimenni a kertbe. Sikerült minden papírt össze szedni, hogy beadjuk a lakáshitellel kapcsolatban, hogy az államnak eladjuk az ingatlanunkat. Most már várakozunk, hogy mi lesz, sikerül-e. Nagyon reméljük, hogy sikerül, és nem kerülünk az utcára. Három hónap, mire lefut az egész. Hosszú várakozás lesz ez számunkra, és sok reménykedéssel fognak telni napjaink, de legalább van remény, és remélem az angyalkák sem hagynak cserbe minket. Férjemnek munka még nincs sajnálatos módon, pedig annyira próbálkozik, de sikertelenül. Reméljük majd ez is fordul, és nekem is ugyan így. A gyerekek jól vannak, egyre inkább várják már az iskola végét. Hát el is hiszem, én is így voltam annak idején. Ruházkodási problémánk van a gyerekek részére, nagy szükségünk volna cipőre, szandálra, ruhára, minden egyébre is. Jóformán mindenüket kinőtték, nagyon fáj, hogy nem birok Nekik semmit venni. Itt nálunk sajnos még használtan se nagyon van mód rá venni, de majd csak megoldódik, ha nem, nem tudok mit tenni.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
