Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nem történt semmi rendkívüli, a férjem kezd beilleszkedni az új munkahelyén. Nagyon sokat kell dolgozni az biztos, de minden este hazajön, és ez új és jó is, mert többet tud a gyerekekkel lenni. Nem utolsó sorban pedig, most már tudja, hogy hol van a ruhás szekrénye és a zoknijai.
A gyerekek kikapták a félévi értesítőt. Hát volt rosszabb és jobb jegy is a tavalyinál, de összességében meg voltam elégedve mindenkivel.
Ami rossz volt, a héten az-az, hogy egymás után betegedtek meg a gyerekek (köhögés, orr-folyás, torok fájás).
Nagyon nem hiányzott a silány és nagyon könnyű pénztálcának. Magamnak is csak a legfontosabb gyógyszereket váltottam ki, ami csak tüneti kezelésre, vagy fájdalom csillapítására van azt nem. Például: ér-szűkületre valót így nem megy, ezért fájok és könnyek nélkül sírok.
Nagyon bízok benne, hogy helyre jövünk, azért is, mert tavasszal megműtik Janikát (az agyműtét) messze az otthontól, szállás és utazás, állandó stressz, hosszú idő és rengeteg pénz a felépülésig.
Üdvözlettel:
Lencsés Jánosné
