Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége a vizsgálatoknak és a felül vizsgálatoknak, Dettike lehet, hogy visszakapja a gyógyszerét, a Perdox-ot mert hangokat hall, amelyek igazából nem léteznek.
Janikámmal is voltunk a Neurológián, 2016-ig leigazolták Neki a tartós betegséget. Olyan jól néz ki, senki nem gondolná róla, hogy halálos beteg.
A jövő hónapban epilepszia vizsgálat lesz, és közben a nagy műtétre él a várólista, ami ha sikerül is vak, néma és béna marad.
Nem túl jók a kilátások, azt mondják az orvosok, hogy orvosilag csoda, hogy még él.
Bizony, hogy él, tervezünk, szeretne tovább tanulni, és egy szép barátnőt, amiben csak tudjuk, segítjük.
Amikor megtudtuk, hogy beteg, Jancsi ültetett egy csavarfűz ágacskát, és ma is gondozza,  szereti és soha senki még egy levelet sem tépett le róla.
Mára ez az ágacska nagy fává cseperedett, és gyönyörű. Az udvarunk közepén áll.
Dettike jól tanul, csupa csillagszeműt kap, imádja az iskolát, és van már egy barátnője is.
Réka haját levágtam a hétvégén, aranyos lett, ez most már nagylányos fizura, vége a copfnak.
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz héttel a hátunk mögött, mert Detti elkapott egy hányásos, magas lázzal járó betegséget, de már jobban van.
Ilyen még nem volt teljesen legyengült segítséggel tudott csak wc-re menni, minden erőt kivett belőle kis híján kórházba kellett vinni kiszáradás miatt, de sikerült a gyógyszerekkel rendbe hozni. Egy hét alatt 2 kg-ot fogyott. Már jobban van, de annyira megrázta szegényt, hogy alig mer valamit enni.
Remélem Janika nem esik bele, mert 2009-ben egy hányás miatt kapott agyvérzést 11 éves volt akkor, így ha megbetegszik nagyon félünk.
Jelenleg mindenki jól van, tesszük a dolgunkat. Hétvégén leszedtük a birsalmát, beraktuk a kamrába és lett 4 db sütőtökünk is. Detti palántáiból, az egyikből majd töklámpást készítünk, vagyis Apuka, nem kicsi munka az.
Mindenkinek jó hetet kívánok!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hol is kezdjem, gyűlnek a bajok, Detti már sajnos nem is olyan boldog…
Az iskolában a lányok kiközösítik, csúfolják, és nem engedik a közelükbe: „Takarodj innen te dagadt!”.
Egyedül kóricál az udvaron, természetesen szóltunk a tanár néninek, és Ő intézkedett, hogy nem kötelező játszani vele, de nem beszélhetnek vele így.
Furának tartják, elmondom miért is:-mert barátságos, mert soha nem beszél csúnyán, mert szeretetteljesen szól, és érint meg mindenkit, mert betartja a szabályokat, mert maximalista, mert figyelmes, és udvarias. Így neveltem én! Ezzel szemben sajnos a nagy többség -és ma teljesen elfogadott norma- termeli a :- hiperaktív, ordító, verekedő, csesznyén beszélő, szadista, állathangon üvöltő, hazudó, gyerekek sokaságát. Valami nagyon nincs rendben a normát illetőleg!
Az én kislányom egy nagyon jó képességű, csupa szív Autista kislány.
Azért vagyok dühös, mert olyan sokat dolgoztunk, és fejlesztettük, hogy a mai világnak egy igenis, hasznos kis Emberkéje lehessen.
De a mai világ hibás! Nem jól működik, ha ma a jóság fura, a hátbavágás természetes… Elfajzódtunk talán?
Ez nekem is fura, ennyit szenvedni ezért?
Amúgy a többiek jelenleg jól vannak, gyorsan jön az ősz.
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre eljött a hűvösebb idő, ami jelenleg kellemes. Janikának nem jó, mert sok a fronthatás, ilyenkor nagyon fáj a feje és szédül, fáradékonyabb, nehezebben koncentrál. Két hét múlva megyünk a Neurológiára, Dettivel meg az Autista Ambulanciára. Felülvizsgálat, kontroll,  gyógyszer javaslat stb....
Ma kibeszélgettem magam, bementem a Parókiára. Van ott egy kedves hölgy, akit nagyon szeretek és tisztelek Ő az én lélekmelegítőm, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok Ő mindig meghallgat, tanácsot ad és bátorít.

Az iskola jól megy a gyerekeknek, és még mindig szívesen mennek.
Amit nem tudok jelenleg elfogadni-felfogni az az, hogy Apukám tüdejét és a máját is megtámadta a rák 70 éves, egy drága ANGYAL, Ő a mindenem! Persze Anyukámat is nagyon szeretem, csak Apuska nem akar harcolni. Én ezt nem értem, mit vétettünk mind a két nővérem rákos és az egyik lánya, most Apus?! Én is két beteg gyermeket nevelek mindannyian az életünkért harcolunk.
Nagyon szomorú időszak előtt állunk. Nem is tudom, hogy mit írhatnék most még, hacsak azt nem, hogy mindenki szeresse a szeretteit!
Örüljünk az együtt töltött időnek!

Tisztelettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége egy újabb hétnek, minden rendben volt. A gyerekek sorra hozzák a csillagszeműt és az ötösöket. Szerencsére mindenkiben megvan a kellő lendület.

Hétvégén elkezdtük az udvar Őszi takarítását, sokkal jobb lett, a füvet tönkretette a nap, ki van égve, az idén füvet tán kétszer vágtuk.

Pénteken megbetegedtem, legszívesebben itthon maradnék, hörghurut és bronhitisz gyötör, nagyon csúnyán köhögök, és ez fáj is.

Vége lehetne már a szeptembernek, olyan mintha két hónapból állna, már legfőképp az anyagiakra gondolok, hiába a sok kölcsön visszafizetése még hónapokig el fog tartani, a beiskoláztatás kész rablás. Lassan pedig nadrág, és kiskabát is kellene a gyerekeknek. Remélem, az októberi fizetésből el tudunk különíteni erre.

Persze a szokásos nem tetszik, hanem ezt futja ruházat, amit hallgathatok egy jó ideig. Még én is nyári kis cipőbe járok, amit ma pillanatragasztóval orvosolni kellett, de már fázik a lábam benne. Tervben volt, hogy veszek, de kellett a gyógyszerre.

Szép hetet mindenkinek:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek iskolába járnak , nagyon jól indult mindenkinek. Detti az elvárásokhoz képest 150%-ot teljesít, minden órát imád, és alig várja, hogy újabb feladatot kapjon.

Szívesen hozna házi feladatot is. Az osztályban Ő a legfegyelmezettebb, és mindig elsőnek és pontosan hiba nélkül teljesít.

Szeretik a Tanár nénik, de ami várható volt, a gyerekek elhúzódnak tőle, nem akarnak vele lenni. Nem értem, hisz olyan kedves, és szeretettel fordul mindenkihez.

Annyiban különbözik, hogy figyel, nem beszélget órán, és nem beszél csúnyán, és soha nem tenne rossz megjegyzést senkire.

Sajnos vannak szülők, akik igenis hibásak a rossz nevelés miatt, kár, hogy úgy nő fel egyesek gyereke, mint a gomba semmi következetesség nincs a nevelésükben. És némi alapintelligencia hiány is előfordul.

Az a lényeg most boldog, így én is az vagyok és ennyi elég is.

Janika és Réka is szívesen jár, egyre több a házi feladat meg a fejlesztések nyolcadik, illetve kilencedik órában vannak, elég fáradt Jani.

Réka felvette plusz órának a talajtornát. Dettike az Angolt.

Hétvégére tervezzük, hogy kimegyünk sétálni a *******hoz, és piknikezünk is egyet.

Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az Iskola, becsengettek. Detti első napja, egyben az évnyitó is jól zajlott.
Az ünnepségen, mint elsős verset is mondott, nagyon büszke volt magára, és én is Rá.
Még egyelőre eltéved a rengeteg füzet, könyvek, zsákok sokaságában.
Ma már négy óráig lesznek, tegnap csak délig voltak, feltüzelve és tettre készen jött haza.
Máris megfigyelhető rajta a magabiztosság és a naggyá válás, amit már úgy várt.
Remélem a kezdeti hév sokáig kitart!
Rékának és Janikának is hiányzott már az Iskola, és a barátok.
Mivel egy Iskolában vannak, így rá tudnak nézni Dettire, a szünetekben.
Nagyon izgatott vagyok én is, úgy akarom, szeretném, hogy pozitívumként élje meg az első évet. A játszótérre nem mer menni, mert nagyon hevesek a gyerekek, nála meg túlzásban is ki van fejlődve a veszélyérzet.
Érzi, hogy balesetveszélyes, így odamenni. Igaz, nem alaptalanul, mert volt is már egy-két láb és kéztörés.
Máris nagyon várom, hogy négy legyen.
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Talán amitől mindenki már inkább szenved, mint élvezné elég a hőségből.
Nagyon kitartó a nyár, de jó is lenne ebből a melegből télire.
Nagyjából megvannak az Iskolai dolgok, sikerült eladósodni több családtag felé.
Csak a tankönyvek 30.000 Ft volt meg a többi tartozék, és némi ruhadarab, le se írom, rengeteg.
Mára jó, ha naponta egy kenyérre és némi párizsira futja, és ennyi.
Tegnap Janika nagyon rosszul volt, délben elkezdett hányni, és nagyon fájt a feje, jószerivel két órán keresztül folyamatosan kijött belőle minden.
Egyik pillanatról a másikra, persze azonnal csomagoltam a kórházi cuccokat és a papírjait.
Az agy-vérzés emléke felidéződött, minden ugyan úgy történt, csak akkor a hányás miatt agy-vérzést kapott, és a tegnap nagyon ijesztő volt.
Annyira gyenge az érfal az AVM-ben, hogy ennyi is elég a katasztrófához.
Mivel tiszta maradt a tudata, így odáztuk a mentőt, vagy úgyis helikopterrel lehetne szállítani.
Majd lassan jobban lett, igaz alulról felülről távozott minden, de szerencsére agyi-epilepszia nem jött elő.
Elaludt, és csak ültem órákig az ágya mellett, és néztem, figyeltem minden rezdülését.
Még mindig várólistán van, hogy eltávolítsák az agyából a 7 cm átmérőjű Aneorismát, ami hétszer lett embolizálva, és már több mint a felében újra nyitott.
Ma sokkal jobban van, kicsit evett és csakis vizet iszik, fekszik nagyon fáradt.
Az egyetlen segítségünk egy műtét, ami csoda számba megy, ha túlélik a betegek, ebbe kell kapaszkodnunk.
Detti már nagyon menne az Iskolába, nagyon féltem őt is az Autizmus miatt. Vajon mennyit kell harcolnunk értelmes Emberekkel, hogy megkönnyítsék az életünket?
Mert Intézetbe az biztos, hogy nem adom, szó sem lehet róla.
Réka gyakorolgat már, ismétel matematikából a hármas miatt .
Túléltük a tegnapi napot, a gyerekek érezték, hogy nagy a baj, különvonultak a másik szobába, és síri csendben ültek az ágyukon.
Nagyon sajnálták Janikát Réka többször elsírta magát a hangok miatt, amit hallott. Így oda is többször bementem, hogy nyugtassam őket.
Amit Janika tett, engem nyugtatgatott, hogy jól van, miközben tartottam, hogy ne essen el és végig mosolygott.
Semmi baj Anya, már jobb...
Tisztelettel:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan, de biztosan látszik, hogy véget ér a nyári szünet. Most már az unatkozás átcsap némi feszültségbe, és kétségbeesésbe, a gyerekeken már egyre jobban ez figyelhető meg. Természetesen én is nagyon izgulok, de még inkább ideges vagyok, mert nem tudom milyen, és, hogy viszonyulnak a Tanárok és a gyerekek egyaránt a mássághoz, amit Detti képvisel. Nagyon féltem, amiért egyszerre kell szembesülnie a cseppet sem elfogadó  közösséggel.
Egy hete a fülembe jutott, hogy a tanáriba beszéltek rólunk, és nagyon rosszul esett, amit hallottam (enyhén szólva szapultak) és olyan, akiről egyáltalán nem gondoltam volna.
Nagyon feldúlt ez a téma, de jobban átgondolva felül kerekedek a történeten, és eldöntöttem, nem állok nekik, hanem megpróbálok változtatni a véleményükön, ha majd így sem megy, akkor nem veszek róluk tudomást és tovább lépek. Végül is nem ők a fontosak, hanem a gyerekek. Sokan kérdezték, akkor miért nem máshová iratom Őket, váltsunk iskolát.
Azért sem, hisz ők csak emberek, akik csacsognak és sejtésük nincs a dolgokról. Kiállok magamért, és azokért, akiket szeretek.
Van, aki látszat szerint, van, aki látszat alapján ítél, nagy a különbség, előbbi elítélendő, utóbbi erény!
Szép napot mindenkinek:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mai nap, végre hozott egy kis hűvösebb levegőt.
Ami már nagyon kellett. Összeírtuk mi kell az iskolakezdéshez, persze csak azt, ami kötelező, és ami kicsi, nagyon szűkösen, hogy legalább meg tudjuk kezdeni az évet.
Mire befizettem a számlákat, és levonták a lakáshitelt maradt 27.000 Ft (ebből kéne élnünk is és iskoláztatni is)
Ráadásul a Férjem munkahelyén két hét kényszer leállás van, erre semmit nem fizetnek. Így a szeptemberi hónapban még számla felhalmozódás is várható, ami előre láthatóan Decemberre fog talán helyreállni.
Janika szerencsére most jobban van, el sem tudnám képzelni, mi lenne velünk, ha most valami baj történne.
Most kint vannak a gyerekek, labdáznak. Apa elment ajtókat festeni egy házhoz.

Akárhogy is az Állatkertnek lőttek, az idén sem engedhetjük meg magunknak!
Talán jövőre sikerül!
Szép napot:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész nyugis hetünk volt, a kertet szinte teljesen felkapáltuk, és begereblyéztük. Nincs benne semmi már.
A gyerekeken egyre jobban látszik, és érezhető az, hogy nincs iskola. Unatkoznak.
Javasoltam nekik, esetleg ismételhetnének, de még arra nem állnak készen, tologatják halogatják.
Dettivel a legnehezebb, nehéz neki elfoglaltságot találni, sorolom a lehetőségeket, és Ő válaszol: uncsi, uncsi, uncsi...
Apuka munkahelye annyiban változott, vagyis fog, hogy nincs szabadság, és nincs táppénz, ha hiányzol, mehetsz a...
Ha van munka, keresel, ha nincs, akkor nem. Ma már mindent megtehetnek az Emberekkel.
Szóval kétkezi munkáscsalád, ahol három gyermekből kettő súlyos beteg, így egy keresetből lakáshitel, rezsi stb. -amire általában nem jut. Ha megszakad is az Ember, nem jut egyről a kettőre. Szépen lassan elsüllyedünk, pedig tudunk úszni, de a part egyre messzebb van. Úgy belefáradtunk!
Nem tudtam egy fillért sem félre tenni és itt az iskola is. Nem vagyok nyugodt, egyáltalán nem!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy kis friss levegő, de jól jött ez a kis hűvös. Elég volt a nagy meleg, sajnos a kertet teljesen elpusztította minden kiégett, locsolgattuk, de mindhiába.
Mivel nincs kút, így vezetékes vízzel nagyon drága a vízszámlám teli vehettem volna a fagyasztót zöldségekkel .
A gyerekek is jobban érzik magukat a hűvösebb időben, sokkal többet játszanak kint a szabadban.
Mondjuk egyre jobban unják magukat, hiába csak annyi a dolguk, hogy játszanak sokszor vitáznak, amitől már én is kiakadok.
Augusztusban, ha minden igaz, talán sikerül életünkben először eljutni az Állatkertbe is. Mondjuk vonattal, és a belépőjegy ára nekünk egy kisebb vagyon, de nagyon szeretnénk elmenni!
Tehát szerencsére, most mindenki jól van, remélem ez így is marad!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szombaton reggel 7-kor kimentünk a szabad strandra, úszkáltak a gyerekek, nagyon jól érezték magukat, igaz csak 9.30-ig maradtunk, de így is jó volt.
A kis veteményesnek annyi, ez az erős nap 2-3 nap alatt kivégezte az uborkát, paprikát és hát igazából mindent.
Nagyon sajnálom, nem csak a sok munka, kapálás, de a nem kicsit megnövekedett vízszámla miatt is.
Jobban átgondolva ennyi ráfordításból már teli lehetne a fagyasztóm, de nincs, így gondolkozunk, hogy megéri-e és jövőre csináljunk-e.
Szerencsénkre nálunk nem volt jégeső, sem zivatar, csak a meleg kínoz bennünket.
Már reggel úgy kelnek a gyerekek, hogy szia, úgy unatkozok, nem sok mindent tudunk csinálni.
Ma voltunk megint Májfunkciót nézetni Janikával, majd holnap tudjuk meg az eredményt  reméljük kicsit ment lefelé. Most nem volt ájulás sem.
Apuka dolgozik, szerencsére van munka, így majdnem minden számlát ki tudtunk fizetni, de az is igaz, hogy nem maradt semmi.
Enyém a lakáshitel Övé a rezsi, aztán marad a pislogás. Megszoktuk, hogy szerényen élünk, de nem mintha nem szeretnék néha egy-egy ruhadarabot venni. Mert 1-2 pólóban járok állandóan, és egy–téli, és egy-nyári nadrágom van. Néha már úgy szégyellem magam, hogy mindig ugyan az van rajtam.
Most már hárman indulnak iskolába, nem tudom miből, és hogyan lesz meg minden, a kezdéshez...
Talán ezzel még ráérek, de nem sokáig itt nincs beiskoláztatási támogatás, és a könyveket is ki kell fizetni, de miből?!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány és azon belül a Fel a fejjel program, Támogatók!
Azt hiszem a magunk és sok-sok kétségbe esett család nevében -amiből sajnos egyre több lesz az Országban-  csakis hálás szívvel és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik létrehozták és életben tartják ezt a felbecsülhetetlen értékű segítséget, programot.
Azon szerencsések lehetünk, akik kézzel fogható segítséget kapnak, amit a gyermekeim és minden gyermek arca árul el, amikor az asztalon étel van, és olyan is, amit ritkán vagy soha nem vennék meg, de így mégis lehetőséget kaptunk arra, hogy ne csak a reklámból legyen ismerős egy-egy joghurt készítmény, vagy sok-sok bármi más.
A legnagyobb tisztelettel és hálával tartozunk, ha tudnám csokorba gyűjteném a gyerekek örömét, és oda adnám, hogy érezzék is, milyen sokat jelent az Önök munkája családoknak!
Magyarországnak nagy szüksége van Önökre! Köszönjük, hogy vannak!
Jól vagyunk, a nagy meleg ellenére is próbáljuk jól érezni magunkat. Nagyon jól sikerült az uborkánk, és a patiszon is, jutalmaz a kert!
Vivien nagyon várja az iskolát, a nagyobbak egymást szórakoztatják.
Ma reggel korán voltam a boltban, a támogatást nagyon vártuk, és végre van étel a hűtőben, mert a múlt hét már nagyon keserves volt…
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem sok minden történt velünk a héten, de a mi helyzetünkben valahol ez egyben jó is.
Mindenki jól van, jó a kedvük, és sokat játszanak a gyerekek. Lassan összekovácsolódnak így kevesebb a konfliktus.
Nekem is szoktak segíteni a házi munkában.
Jó lenne valahová elmenni, mondjuk Állatkertbe, de akárhogy is számolgatok, nagyon sokba kerül, utána bajba kerülünk. Még nagyobb bajba, sok a számla és a lakáshitel, szinte semmink nem marad.
A nehézségek, a férjem és én köztem elég sok veszekedést szül, már nehezen viselem az állandó elmegyünk egymás melletteket…
Végül is kb. 3éve úgy élünk együtt, mintha csak albérlő lenne, és ennyi. Na jó, ha együtt nem tudjuk, és már valahol nem is akarjuk megoldani, legalább csend van.
A gyerekek miatt egyikőnk sem lép. Azért bánt ez a dolog, de mivel lassan már a gyerekekhez sem szól, így már nem érdekel.
Elszokott tőlünk, hisz évek óta külön éltünk.
Ez van, csakis a gyerekekre összpontosítok, Ők a legfontosabbak. Anyu ebben az évben még nem volt, és ha elmegyek takarítani, mindig elfelejti mondani, hogy: Gyertek már el a gyerekekkel, vagy van cseresznyéjük, meggyük, sárgabarack. Egy szem nem sok, de még annyit sem küldött vagy adott. Ez sem baj, túléljük.
Nagyon negatívnak tűnhetek, de nem vagyok az, megedzett már az élet!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hú mivel is kezdjem, iszonyú ez a meleg szinte felforr az agya az embernek két perc alatt.
Szinte egész nap bent vagyunk, de bent is rossz, nincs légmozgás, fülledt a levegő.
Szinte az ájulás környékezi az embert, de gondolom ezzel mindenki így van.
Sokat társasjátékozunk, és rajzolunk jobb híján. Sokkal hamarabb összekapnak a gyerekek apró-cseprő dolgok miatt. Apuka dolgozik, most tízóráznak, és hétvégéken is mehet, de szegényke ujjára ráesett egy nagy vas, és nagyon fáj neki, lila és dagadt. Táppénz szóba sem jöhet, mivel a múlt héten 30 embert küldtek el.
Félünk, nehogy Apát is elküldjék. Ma medencéznek a gyerekek, szerencsére a kis parasztház verandás, így lehetőség van egy kis árnyékra.  Éjszaka alig tudunk aludni, mondjuk nekem mindegy, legalább nem vagyok egyedül. Nem javul a kezem, most már egész nap fáj, el van zsibbadva és iszonyatosan ég, mintha forró olajba mártottam volna. Megpucolok két krumplit és vége nem tudom megfogni, és nagyon erőlködve, és fájdalmasan tudom folytatni nem érzem, hogy többet nem tudok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki nem tud segíteni, ez nem lehet csak érszűkület! Lassan szalámit sem tudok vágni jobb kézzel. Ha éjszaka felkelek, az ajtót is alig tudom kinyitni!
Bocsánat, hogy megint erről írok, de kivagyok, olyan sok dolgom volna, és lassan képtelen vagyok apró dolgokat elvégezni.
Szeretném a családomat maximálisan ellátni.
Mindenki vigyázzon magára ebben a nagy melegben!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja