Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Talán amitől mindenki már inkább szenved, mint élvezné elég a hőségből.
Nagyon kitartó a nyár, de jó is lenne ebből a melegből télire.
Nagyjából megvannak az Iskolai dolgok, sikerült eladósodni több családtag felé.
Csak a tankönyvek
Mára jó, ha naponta egy kenyérre és némi párizsira futja, és ennyi.
Tegnap Janika nagyon rosszul volt, délben elkezdett hányni, és nagyon fájt a feje, jószerivel két órán keresztül folyamatosan kijött belőle minden.
Egyik pillanatról a másikra, persze azonnal csomagoltam a kórházi cuccokat és a papírjait.
Az agy-vérzés emléke felidéződött, minden ugyan úgy történt, csak akkor a hányás miatt agy-vérzést kapott, és a tegnap nagyon ijesztő volt.
Annyira gyenge az érfal az AVM-ben, hogy ennyi is elég a katasztrófához.
Mivel tiszta maradt a tudata, így odáztuk a mentőt, vagy úgyis helikopterrel lehetne szállítani.
Majd lassan jobban lett, igaz alulról felülről távozott minden, de szerencsére agyi-epilepszia nem jött elő.
Elaludt, és csak ültem órákig az ágya mellett, és néztem, figyeltem minden rezdülését.
Még mindig várólistán van, hogy eltávolítsák az agyából a
Ma sokkal jobban van, kicsit evett és csakis vizet iszik, fekszik nagyon fáradt.
Az egyetlen segítségünk egy műtét, ami csoda számba megy, ha túlélik a betegek, ebbe kell kapaszkodnunk.
Detti már nagyon menne az Iskolába, nagyon féltem őt is az Autizmus miatt. Vajon mennyit kell harcolnunk értelmes Emberekkel, hogy megkönnyítsék az életünket?
Mert Intézetbe az biztos, hogy nem adom, szó sem lehet róla.
Réka gyakorolgat már, ismétel matematikából a hármas miatt .
Túléltük a tegnapi napot, a gyerekek érezték, hogy nagy a baj, különvonultak a másik szobába, és síri csendben ültek az ágyukon.
Nagyon sajnálták Janikát Réka többször elsírta magát a hangok miatt, amit hallott. Így oda is többször bementem, hogy nyugtassam őket.
Amit Janika tett, engem nyugtatgatott, hogy jól van, miközben tartottam, hogy ne essen el és végig mosolygott.
Semmi baj Anya, már jobb...
Tisztelettel:
A Lencsés család
