Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hol is kezdjem, gyűlnek a bajok, Detti már sajnos nem is olyan boldog…
Az iskolában a lányok kiközösítik, csúfolják, és nem engedik a közelükbe: „Takarodj innen te dagadt!”.
Egyedül kóricál az udvaron, természetesen szóltunk a tanár néninek, és Ő intézkedett, hogy nem kötelező játszani vele, de nem beszélhetnek vele így.
Furának tartják, elmondom miért is:-mert barátságos, mert soha nem beszél csúnyán, mert szeretetteljesen szól, és érint meg mindenkit, mert betartja a szabályokat, mert maximalista, mert figyelmes, és udvarias. Így neveltem én! Ezzel szemben sajnos a nagy többség -és ma teljesen elfogadott norma- termeli a :- hiperaktív, ordító, verekedő, csesznyén beszélő, szadista, állathangon üvöltő, hazudó, gyerekek sokaságát. Valami nagyon nincs rendben a normát illetőleg!
Az én kislányom egy nagyon jó képességű, csupa szív Autista kislány.
Azért vagyok dühös, mert olyan sokat dolgoztunk, és fejlesztettük, hogy a mai világnak egy igenis, hasznos kis Emberkéje lehessen.
De a mai világ hibás! Nem jól működik, ha ma a jóság fura, a hátbavágás természetes… Elfajzódtunk talán?
Ez nekem is fura, ennyit szenvedni ezért?
Amúgy a többiek jelenleg jól vannak, gyorsan jön az ősz.
Tisztelettel:
Lencsésné Tamara
