Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nem sok minden történt velünk a héten, de a mi helyzetünkben valahol ez egyben jó is.
Mindenki jól van, jó a kedvük, és sokat játszanak a gyerekek. Lassan összekovácsolódnak így kevesebb a konfliktus.
Nekem is szoktak segíteni a házi munkában.
Jó lenne valahová elmenni, mondjuk Állatkertbe, de akárhogy is számolgatok, nagyon sokba kerül, utána bajba kerülünk. Még nagyobb bajba, sok a számla és a lakáshitel, szinte semmink nem marad.
A nehézségek, a férjem és én köztem elég sok veszekedést szül, már nehezen viselem az állandó elmegyünk egymás melletteket…
Végül is kb. 3éve úgy élünk együtt, mintha csak albérlő lenne, és ennyi. Na jó, ha együtt nem tudjuk, és már valahol nem is akarjuk megoldani, legalább csend van.
A gyerekek miatt egyikőnk sem lép. Azért bánt ez a dolog, de mivel lassan már a gyerekekhez sem szól, így már nem érdekel.
Elszokott tőlünk, hisz évek óta külön éltünk.
Ez van, csakis a gyerekekre összpontosítok, Ők a legfontosabbak. Anyu ebben az évben még nem volt, és ha elmegyek takarítani, mindig elfelejti mondani, hogy: Gyertek már el a gyerekekkel, vagy van cseresznyéjük, meggyük, sárgabarack. Egy szem nem sok, de még annyit sem küldött vagy adott. Ez sem baj, túléljük.
Nagyon negatívnak tűnhetek, de nem vagyok az, megedzett már az élet!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:
Lencsésné Tamara és családja
