Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Lassan, de biztosan látszik, hogy véget ér a nyári szünet. Most már az unatkozás átcsap némi feszültségbe, és kétségbeesésbe, a gyerekeken már egyre jobban ez figyelhető meg. Természetesen én is nagyon izgulok, de még inkább ideges vagyok, mert nem tudom milyen, és, hogy viszonyulnak a Tanárok és a gyerekek egyaránt a mássághoz, amit Detti képvisel. Nagyon féltem, amiért egyszerre kell szembesülnie a cseppet sem elfogadó közösséggel.
Egy hete a fülembe jutott, hogy a tanáriba beszéltek rólunk, és nagyon rosszul esett, amit hallottam (enyhén szólva szapultak) és olyan, akiről egyáltalán nem gondoltam volna.
Nagyon feldúlt ez a téma, de jobban átgondolva felül kerekedek a történeten, és eldöntöttem, nem állok nekik, hanem megpróbálok változtatni a véleményükön, ha majd így sem megy, akkor nem veszek róluk tudomást és tovább lépek. Végül is nem ők a fontosak, hanem a gyerekek. Sokan kérdezték, akkor miért nem máshová iratom Őket, váltsunk iskolát.
Azért sem, hisz ők csak emberek, akik csacsognak és sejtésük nincs a dolgokról. Kiállok magamért, és azokért, akiket szeretek.
Van, aki látszat szerint, van, aki látszat alapján ítél, nagy a különbség, előbbi elítélendő, utóbbi erény!
Szép napot mindenkinek:
A Lencsés család
