Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hú mivel is kezdjem, iszonyú ez a meleg szinte felforr az agya az embernek két perc alatt.
Szinte egész nap bent vagyunk, de bent is rossz, nincs légmozgás, fülledt a levegő.
Szinte az ájulás környékezi az embert, de gondolom ezzel mindenki így van.
Sokat társasjátékozunk, és rajzolunk jobb híján. Sokkal hamarabb összekapnak a gyerekek apró-cseprő dolgok miatt. Apuka dolgozik, most tízóráznak, és hétvégéken is mehet, de szegényke ujjára ráesett egy nagy vas, és nagyon fáj neki, lila és dagadt. Táppénz szóba sem jöhet, mivel a múlt héten 30 embert küldtek el.
Félünk, nehogy Apát is elküldjék. Ma medencéznek a gyerekek, szerencsére a kis parasztház verandás, így lehetőség van egy kis árnyékra. Éjszaka alig tudunk aludni, mondjuk nekem mindegy, legalább nem vagyok egyedül. Nem javul a kezem, most már egész nap fáj, el van zsibbadva és iszonyatosan ég, mintha forró olajba mártottam volna. Megpucolok két krumplit és vége nem tudom megfogni, és nagyon erőlködve, és fájdalmasan tudom folytatni nem érzem, hogy többet nem tudok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki nem tud segíteni, ez nem lehet csak érszűkület! Lassan szalámit sem tudok vágni jobb kézzel. Ha éjszaka felkelek, az ajtót is alig tudom kinyitni!
Bocsánat, hogy megint erről írok, de kivagyok, olyan sok dolgom volna, és lassan képtelen vagyok apró dolgokat elvégezni.
Szeretném a családomat maximálisan ellátni.
Mindenki vigyázzon magára ebben a nagy melegben!
Üdvözlettel:
Lencsésné Tamara és családja
