Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egész nyugis hetünk volt, a kertet szinte teljesen felkapáltuk, és begereblyéztük. Nincs benne semmi már.
A gyerekeken egyre jobban látszik, és érezhető az, hogy nincs iskola. Unatkoznak.
Javasoltam nekik, esetleg ismételhetnének, de még arra nem állnak készen, tologatják halogatják.
Dettivel a legnehezebb, nehéz neki elfoglaltságot találni, sorolom a lehetőségeket, és Ő válaszol: uncsi, uncsi, uncsi...
Apuka munkahelye annyiban változott, vagyis fog, hogy nincs szabadság, és nincs táppénz, ha hiányzol, mehetsz a...
Ha van munka, keresel, ha nincs, akkor nem. Ma már mindent megtehetnek az Emberekkel.
Szóval kétkezi munkáscsalád, ahol három gyermekből kettő súlyos beteg, így egy keresetből lakáshitel, rezsi stb. -amire általában nem jut. Ha megszakad is az Ember, nem jut egyről a kettőre. Szépen lassan elsüllyedünk, pedig tudunk úszni, de a part egyre messzebb van. Úgy belefáradtunk!
Nem tudtam egy fillért sem félre tenni és itt az iskola is. Nem vagyok nyugodt, egyáltalán nem!
Üdvözlettel:
Lencsés család
