Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kezdtük a hetet az orvosnál a szomszéd faluban, ugyanis Ádám fiam még vasárnap délután belelépet egy nagy, rozsdás szögbe, és csúnyán nézet ki. Az orvos kipucolta a sebét, lefertőtlenítette és kapott egy tetanuszt. A gyerek várakozott a váróteremben, amíg én elmentem a gyógyszertárba az oltásért.

Évának is elkezdődött az iskola az egyetemen, és sajnos csalódva tudta meg, hogy nem nyerte meg a szociális ösztöndíjat, mert elvileg későn értek be a papírok, pedig én tíz nappal a határidő előtt ajánlva, és elsőbbségivel adtam postára. Így újból pályázunk, mert Október 1-ig lehet.

Megkaptam a határozatot is az államkincstártól, hogy szociális alapon a két gyermekemre, Violára és Ádámra, 34000 Forintra megemelik a családi pótlékot. Hát több, mint a semmi…

Adtam be kérvényt is a héten a hivatalhoz, hogy Mariann és Éva jövedelem nélkül vannak, hátha adnak valami támogatást nekik..

Ádámot vissza kellett vinnem az orvoshoz, mert a kőtelező oltása a tetanusz miatt csúszott, és így ő később kapta meg, mint az osztálytársai.

Krumpli ásást terveztünk a szombati napra, össze is szedtük a családot, de sajnos esett az eső,

így vasárnapra maradt és csak hárman maradtunk: a férjem, Ádám és én. Nem sok minden lett, nyolc zsákkal, de sok az apró.

Ezen a héten nagyon kilátástalan volt a helyzetünk, sajnos üres a családi kassza. Szendvicset se tudtam, meg teát se berakni a gyerekeknek.

De a hét közepe felé az egyik falubeli embernek segíteni kellett tökmagot kiszedni, és Palinak is szóltak. Ment is négy napon keresztül, jó volt az a kis pénzecske, igaz csak délutánonként de az is mindég 1000 forint.

Eljött a hétvége, utalták Palinak a heti bérét, ebből Évának átutaltam 5000 Ft-ot, hogy boldoguljon ott a messzeségben az egyetemen, meg sajnos gyógyszere kellett költenem 4000 Ft-ot, mert lebetegedtünk. Beleestünk az influenzába négyen, Mariann, Viola, Ádám és én. Meleg, citromos tea, nurofen, coldrex tabletták, és be is fűtöttünk egy kicsit, mert

nagyon hideg volt a házban. A hétvégén rengeteget mostam, és vasaltam, mert Viola ment vissza a kollégiumba, és az ágyneműket is hazahozta, és cipelte be magának a nagy meleg paplanját.

Hát ennyi történt nálunk.

Köszönjük szépen ismét a támogatást a családunk részére!

Maradok tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A holnap vége felé nagyon kapkodós napjaink vannak. Bérletkártyát kellett igényelnünk Violának, és mivel hétfőn megkaptam a heti béremet és Pali is pénteken a heti utalását, így

Egy-két dolgot vásároltunk is neki a kollégiumi költözéshez.

26-án elkezdődött a háztáji földeken a krumpli ásása. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy a férjem össze tud szedni egy kis pénz, az iskolakezdésre. Hát sajnos nem így lett, sokan kiásták kapával, és hazahordták kis kocsival,voltak akik meg nem is ásták ki, mert apró volt a termés.

Már délre itthon is voltak 8000 Forinttal. Hát ez nem sok minden négy gyerek iskolába indításához.

Évivel voltunk diákigazolványt igényelni, meg egészségügyi kiskönyvet.

Kapott 15.000 Ft iskolakezdési támogatást az önkormányzattól, mivel egyetemre megy.

09.02-én beköltöztettük Violát a kollégiumba, szülői értekezlet is volt. Csak a kollégium 5000 Forint, plusz az élelmezés, plusz a bérlet.

Hát szépen végighallgattam, és majd lesz valahogyan, mondtam magamnak. Én sem dolgozom, már letelt a két hónapom a hatórás közmunkán, így a 22.800 Forint segélyt fogom majd kapni.

Jöttek a következő héten az újabb meglepetések: Évinek elutasították a közgyógy támogatását. Olyan ez a gyerek, mintha nem is létezne, mindent megvontak tőle

Először 06. hóval a családi pótlékot, 08. hóban a MÁV kártyát, hogy 90 %-osan nem utazhat már. 09. hóban pedig a gyógyszertámogatását.

De szépen jött a telefonhívás is tegnap előtt, hogy Mariann sem jogosult a családi pótlékra, hiába tanul még, mert Ő már 20 éves.

Tehát maradt Viola, és Ádám családija, ami havonta 26.600 Forint, meg az én segélyem, meg a férjem heti bére, amit sosem utalnak tökéletesen. Sajnos a villanyszámlánk az még mindig 37.300 Forint havonta, még három hónapig. Hát ennyi kevésből nem tudom, hogyan fogok mindent megoldani.

Napi szinten keresgélek munkát, de miután meg tudják, hogy beteges vagyok, és van négy gyerekem, meg 30 km-re lakom várostól, nem kellek sehová sem. Hát már csak abban reménykedünk hogy Évinek sikerül megnyernie az ösztöndíjakat, amikre pályázott, és Ő majd boldogul az egyetemen. Mariann is keresgél munkát a tanulás mellett, de nincsen.

Ádám 09.08-án  töltötte be a 14. életévét, és ez ügyből kifolyólag kapott egy szép ajándékot: Elvileg az apjával kellett volna mennie, de én mentem vele. Szeptember 7-8-án elutazhattunk a Bábolnai napokra. Napokat töprengtünk elfogadjuk-e, mert itt a sok gond a nyakunkon, de végül is elmentem vele. Mindent állt a Bábolnai cég, az utazást, a kaját, a szállást is.

Ádám még ajándékot is kapott, amit alig bírt hazacipelni: egy nagy, hatalmas kékszínű traktor, egy New Holland makettjét. Ezt is megértem 42 évesen, hogy ide eljussak a kisfiammal, és hotelban aludjak.

Hát azt hiszem, befejezem a naplónkat, történt itt sok minden, amit megoszthatok az olvasókkal, és az Alapítvánnyal.

Maradok köszönettel és tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten intéznivalók voltak: közgyógy-kártya igénylés, gyógyszeríratás, mennünk kellett Évivel tüdőgondozóba, és nagy csalódás ért minket, mivel már felnőtt orvoshoz mentünk, így nem töltötte ki neki a tartós betegség papírját.

Bizottság elé kell majd mennie, hogy alanyi jogon igényelni tudja magának a családi pótlékot, amíg tanul.

A hét közepén Viola ment fotózásra, talán elkezdődik az útja a modellkedés felé.

Szombaton falunap volt nálunk, minden jó volt, mindenki jól érezte magát, csak fárasztó volt, én és Pali is dolgoztunk.

Nekem délután kettőtől este hatig a tájházba kellet lennem, vártam a látogatókat, Pali pedig hordta őket lovas kocsival.

Évinek megérkezett a levél ********-ből, hogy felvették az egyetemre, a pedagógiai szakra.

Jött is szépen a levél kíséretében két csekk is egy 15000 Ft-os és egy 8000 Ft-os, amit még e hónapban be kellene fizetni.

Majd még 2000 Forintot regisztrációs díjnak utalni. Mindent interneten kell pályázni, és rengeteg dokumentum kell hozzá.

A malackánkat is levágtuk a hét végén, már szegényke nem bírt ebben a nagy melegben, meg nem is evet már úgy. Azon is sokat agyaltunk, eladjuk,vagy megtartsuk, de a hús is kell, meg a pénz is kéne. De végül nem találtunk vevőt, így megmaradt.

Az Alapítványos pénz is megérkezett a hónap elején, nagyon jól jött, mint mindig, voltunk is vásárolni élelmiszereket.

Az unokám is itt nyaral, nálunk már 8 napja nagyon jól el van, csak néha fárasztó és akaratos.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Köszönjük szépen a támogatást erre a hónapra is!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét mozgalmas és bosszantó hetünk is volt egyben. Először is azzal kezdtük a hetet Húsvét után, hogy elmentünk a hivatalba a párommal, és megkérdeztük nincsen-e munkalehetőség.

Én is szeretnék már közmunkán dolgozni, hogy egy kis pénzzel több jönne a kasszába, és ha lehet, ne akkor vegyenek majd fel, ha szeptemberben vissza kell mennem a kórházba.

A másik dolog, hogy a párom is átjött volna az önkormányzathoz közmunkára a vízügytől.

De sajnos csak elutasítást kaptunk, mert nincsen munkalehetőség, nem pályáztak még.

Akik most fel vannak véve, öt hónapig lesznek, és utána akarnak felvenni újabb munkásokat.

Nagyon nem jó ez a vízügyes munka a páromnak, mert nem fizetnek rendesen, már két hete nem utaltak neki.

Itt a rengeteg adósság a nyakunkon és nem tudjuk fizetni sajnos.

Mariann lányommal is voltunk ********-on újabb vizsgálatokon, sajnos rossz híreket mondott az orvos, már két darab cisztája van, így műtét lesz, még megvárjuk a citológiai eredményt, és a menstruációját, és utána eltávolítják a cisztáját.

Nagyon nehezen viseli ezt az egészet, 20 éves lesz, komoly barátja öt hónapja van, és itt ez a probléma…

Én is voltam a körzeti orvosnál, mert lejárt a közgyógy támogatásom, és ez ügyben papírokat kellett intéznem, majd leadnom a hivatalnál.

Ádám fiaméknál az iskolában volt fényképész, ami nagyon tetszett neki, mert a sok haverral közösen készültek képek.

A többi gyermekünk jól van, Violának mintha beindult volna a tanulás, kezd jó jegyeket kapni. Éva buzgóan készül az érettségire.

Az időjárás eléggé szeles, esős erre felé, és fagy is volt még jó, hogy nem ültetünk a kertbe.

A fóliasátorba se kelt ki minden rendesen.

Én még mindig küszködök a lapocka fájdalommal, egyre rosszabb, még jó, hogy éjszaka tudok aludni tőle. Már holnap kérek időpontot a re-habra, és visszamegyek kontrollra is, hogy nézzék meg.

Hát azt hiszem mindent leírtam erről a hétről, ami történt nálunk.

Az alapítványi pénz is megérkezett hozzánk, aminek nagyon örültünk, vettünk is sok élelmiszert belőle. Köszönjük szépen az Alapítványnak!

Maradok Köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is eltelt, szépen lassan.

Én voltam a körzeti orvosnál, vittem az eredményeimet, és a Violáét is, hogy írja be a gépbe, továbbá gyógyszert írattam magamnak, és méredzkettem is, mert nekünk nincsen itthon mérlegünk. A körzeti orvosom nagyon meg volt elégedve a méréssel, és az eredményeimmel, annyi változtatást viszont kell ismét tennem, hogy a húst ki kell vonnom az étrendből, (eddig sem ettem belőle sokat, csak 10 dekát, heti két alkalommal, de magas volt a húgysav szintem, és ezt javasolta az orvos). Elég jól betartok mindent, amit mondanak.

A gyomrom, a belső szerveim nem fájnak már, de a lapocka fájdalmam sajnos újra visszajött, egy hete a szúró fájdalom, eddig tartottak az injekciók, kezelések, amit kaptam rá a kórházban.

Van egy gyógyszer, amit szednem kéne rá ,de nem akarja megírni a körzeti orvos, mert az nagyon erős, de néha nagyon elviselhetetlen ez a szúró, égő fájdalom, és akadályoz a tornázásban is. Porckopás van a csigolyáim közt, és az adja ezt a fájdalmat.

A gyerekek jól vannak, örülnek a szüneti napoknak, és várják már a húsvétot is, én megmondom őszintén, nem várom, de így utólag már túl vagyunk rajta.

Mi nem szoktunk nagy felhajtást csinálni a húsvét miatt, most sem volt. Csak szelíden a szokásos húsleves, pörkölt csirke húsból, készítettem még szendvicseket, meg volt egy kis üdítő is. Volt az unokám is de csak egy napra, most sem akart hazamenni, itt akart maradni.

Egyedül Éva lányom nem volt itthon Ő a barátjánál volt, mert ott nyugodtan tudja tanulni, a tételeket, mert érettségire készül.

Voltunk látogatóban a szüleimnél is. Elég jól néztek ki, apukám már bottal jár, és egy műtét vár rá húsvét után, egy daganat nőtt a nyakán, azt fogják leműteni. Anyukám is elég jól nézett ki, jó húsban van, de a menés az nem igazán megy neki, és még sajnos a testvérem pelenkázza, és toló kocsival, kerettel közlekedik.

Végezetül pedig leírnám a számunkra bosszantó dolgokat, a férjem fizetésének utalása már teljesen kikészít minket. Vártunk valami kis összeget a húsvétra, hát mit ad Isten, utaltak is 5-én reggelre 217 Forintot. Jól olvassák, nem írtam el: 217 Forintot.

Hát teljesen fel voltunk háborodva, fel is kerestük az illetékes személyt, akivel kapcsolatot tudunk tartani, néha munka ügyben, de sajnos nem tartózkodott otthon.

Majd 6-án reggelre ismét utaltak 13.250 Forintot, ebből tudtam azt a kis húst, szendvicsnek valót meg üdítőt megvenni.

Sajnos a villanyszámlákat még mindig nem tudtam ki rendezni, de remélem már ebben a hónapban utolérjük magunkat, és befizetem, amit kell, és rendezni tudom a kártyás órát.

Azt hiszem túl sokat írtam erről a hétről, de dióhéjban minden bele fért.

Maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk elégé szétszórt, és bosszantó volt. A tervünk veteményezés lett volna, de a hideg szél, és a rossz időjárás miatt nem tudtunk elveteményezni a kertben. Még jó, hogy a melegágyat beültettük. A nagy szél miatt adódott egész napos munkánk, amit muszáj volt megcsinálni ebben az időben is, mert ha esik az eső, még rosszabb lenne.

Az történt, hogy volt egy házrészünk, amit mi úgy hívunk a két ház közt, mert a régi házból maradt még meg rész, tűzfallal, tetővel együtt, és az új házat pedig nem építették hozzá ez egy olyan három méteres helység. Itt tartottuk a hűtő ládát, hűtőt, stelázsi polcot és egy szekrényt.

Ezt a helységet az erős szél összetörte, bedöntötte a tűzfalat, és összetört a tető is.

Sajnos ezeknek a romjait takarítottuk.

Hála Istennek, nem lett baja semminek sem, de sajnos megjavítani nem tudjuk, se téglánk, se lécek, se gerendák, se cserepek, így még eső előtt majd muszáj lesz onnan elpakolnunk valahová.

A férjemnek is utaltak egy kis pénzt megint, pontosan 10.600 Forintot, amit azt se tudtam hová tegyek. Vegyek élelmet? Vagy adjak fel egy csekket? Vagy a malackáknak terményt? Stb...? Amíg nem volt ez a heti fizetéses munka, akkor is baj volt, gond volt most, hogy van az is gond. Nem tudom, miért nem tudnak havonta fizetni és tudna az ember jobban boldogulni. A gyerekek amúgy nem betegek, jól vannak, mindenki jár iskolába, Ádám fiamnak voltunk személy igazolványt csináltatni.

A vőm is hazajött három hét után Német országból, mert nincsen munka, és nekik is ott a nagy kölcsönük.

Várom már a Húsvétot, hátha az unokámat elhozzák látogatóba a lányomék.

Már nagyon régen láttam, és hiányzik.

Én jól vagyok, folytatom idehaza is a rám kiszabott terápiákat, amit elő írtak a kórházban. Elég jól haladok, csak megint előjött a lapockafájdalmam, megyek majd vissza a körzeti orvoshoz, és megnézetem.

Hát ennyit szerettem volna leírni erről a hétről, ami elégé mozgalmas volt, mi sosem unatkozunk!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk kis udvartakarítással kezdődött, majd délután fogászat, ahol nem kaptam kezelést, mert be volt gyulladva az ínyem. Gyógyszert kell szednem, és 26-án kell vissza mennem.

A körzeti orvosnál is voltam beutalókat kérni, saját részemre és Violának is.

Voltunk tüdőgondozóban, hasi ultrahangon, és laborban vérvételen, kétszer is.

Palinak már a héten utaltak heti fizetést 13.250 Forintot, de csak 12.000-et tudtunk levenni.

Lassan már csak beindul ez a hetes fizetés, hiszen már hét hete dolgozik.

A hét pénteki napján Miskolcon jártunk, mentünk vissza kontrollra Violával, vittük az eredményeket.

Minden rendben volt, szépen gyógyul a vese helye, és a műtéti hegek is, a másik vese pedig teljesen jól működik még. Fél év múlva kell visszamennünk.

**********-ról haza érve a szomszéd faluba bicikliztünk Ádám fiammal át, illetve Pali is jött, mert kertet kellet művelni a barátainknál. Mi hölgyek pedig főztünk egy kis babgulyást. Jó volt jól éreztük magunkat jót beszélgetünk. Néha kell is ez a kis kikapcsolódás.

Több napon keresztül nagyon jó időjárás volt itt mifelénk, szépen sütött a nap.

Hétvégén elkészítettük Palival a fóliasátrat, és veteményezni fogok majd bele.

Hát ennyi minden történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk kis örömmel kezdődött, hála Istennek sok hét után a hét elején Palinak utaltak két heti bért. De még négyheti utalással el vannak maradva. Reméljük az is jön, minél előbb, mert tele vagyunk tartózással, elmaradt számlákkal.

A hét betegséggel folytatódott most, én estem bele az influenzába, amit nagyon rosszul viselek, gyenge vagyok, lázas és rá ment az arcomra is a váladék, és arról pedig a fogam is. Itt szenvedek, napok óta, ugyanis szerdán Március 15-volt és csak 18-án hétfőn lesz orvos.

Szedek gyógyszereket, és iszom a jó meleg teát, párologtatok is kamillával.

A család többi tagja jól van, mindenki örül a hosszú hétvégének, tanulnak, bicikliznek, görkoriznak a gyerekek.

Lassan majd mi is kezdjük a kertet megboronálni és beültetgetni, és reméljük jobban fog teremni, mint tavaly, és nem lesz jég sem, ami tönkre teszi a szép termést.

Hát ennyi minden történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet úgy kezdtem, hogy mentem a munkanélküli központba lejelentkezni. A hét betegséggel folytatódott, Ádám fiam lebetegedett majd rá két napra Viola is. Így itthon voltak mind a ketten, és nem mentek iskolába. Voltam én is vissza a körzeti orvoshoz, vittem a zárójelentésemet neki. Rá volt írva, hogy szednem kell egy fájdalomcsillapítót, de nem írta fel. Azt mondta, hogy majd Ő eldönti, mikor van rá szükségem. Írt nekem tízszemes Algopyrint. Az is jól jött végül is, mert szedték a gyerekek. A hetünk elég stresszesen telt, mert Pálnak még most sem utalták a fizetést, és már 1 hónapja dolgozik. Még jó, hogy jött az Alapítványos pénz hetedikén, tudtam venni hozzávalókat, amit megfőztem. Kijött az éves elszámolás is az ÉMÁSZ-tól: 44.500 Ft hát nem igazán tudjuk, hogy miből lesz kifizetve.

Ennyi történt nálunk a héten, maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején visszamentem a kórházba, ez az utolsó hetem már, -hála Istennek a családom szerint- én még szívesen maradnék, nagyon jó ott!

Szépen lassan eltelt ez a hét is, csak a családomnak múlt nehezen. Azt mondták, ez az egy hét olyan hosszan telt el, mint az előző három együtt.

De elvoltak, Mariann volt vissza az orvoshoz, sajnos nem múlik el a betegsége, műteni kell, mihelyt anyagilag úgy állunk, megyek vele a *********-i megyei kórházba. Évi maradt itthon már kedd reggeltől, mert bele esett az influenzába.

Pál járogat dolgozni, de már egyre idegesebb, mert már három hetet ledolgozott, és fizetést még nem utaltak. Pénteken jöttem haza a kórházból, elláttak mindenféle tanácsokkal, és gyógyszerekkel. Elég jók lettek az eredményeim.

Már nem fájnak a lábaim, és a lapockám sem. Jók voltak a kezelések, amiket kaptam. A gyógyfürdő nagyon fog hiányozni, de lehet mennem, mint bejáró, és hat hónap múlva ismét befeküdhetek ezekre a kezelésekre.

A férjem intézte a hazajövetelemet, elkérte a hivatalból a Fordot, és azzal jött értem péntek délután. Az unokám is beteg volt a hétvégén, vitték a lányomék az ügyeletre, mert nem tudták levinni a lázát.

Még nem hívtak fel azóta, hogy mi van az unokámmal, mert a lányom éjszakára ment dolgozni.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is eltelt szépen lassan, Én még mindig a kórházban. Családom pedig idehaza nélkülöz engem. Azért sok mindent megoldanak. Mariann az, aki tartja a frontot helyettem, de Viola is sokat besegít neki. Pál még mindig jár dolgozni, de egy kicsit el vagyunk kenődve, mert még nem utalták neki a pénzt és heti fizetésről volt szó a szerződés kötésekor.

Már csak egy hetem van a kezelésekből és jövő héten haza engednek a családomhoz.

Ennyi történt a héten.

Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is nélkülözött engem a családom, mert még mindig a kórházban vagyok, de szerencsére hétvégére haza engednek.

Mostam, főztem, takarítottam, szóval bepótolom két nap alatt azt, amit nem csinálok meg egy hét alatt.

Nem tudom, még meddig leszek a kórházban, de még vannak kezelések, elég jók és csökkennek a fájdalmaim.

A héten a férjem is elkezdte a közmunkát, és dolgozott. A héten az önkormányzattól kaptunk kenyeret, és tejet. Ezt több hónapon keresztül adják majd heti bontásban. Nagyon jól jön nekünk ez a segítség is.

A család amúgy jól van, nem beteg senki sem, hála Istenek.

Nagyon nehéz nekik nélkülem idehaza, de majd csak bele rázódnak, és minden rendben lesz.

Mindig bejön hozzám látogatni valamelyik lányom, és a férjem is egyszer, de mikor Ő jön, nagyon vágyódom haza. Az unokám is volt már látogatni és Ő is haza akart hozni onnan, nagyon élvezte és tetszett neki a liftezés.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Maradok köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint ahogyan előző beszámolómban leírtam, befeküdtem a kórházba kezelésre, de hétvégére haza lehetett jönni, így hazajöttem, és írom a naplót. A család jól elvolt itthon, elég jól boldogultak nélkülem.

Főztem nekik pár napra, csak tésztát kellet kifőzniük.

A gyerekek szépen elkészültek, és időre mentek iskolába.

A férjemnek hála Istennek elindul a munka, több mint egy év után lesz jövedelme, azt nem tudom meddig, de felvették nyolc órába. Hétfővel kezd, és hetente fognak Neki kifizetni. Kicsit rossz lesz, aggódik is emiatt, mert nem vagyok itthon, és mikor haza ér, neki kell mindent csinálnia. A gyerekek meg 13-15-16 órakor a hideg házba jönnek haza.

Mariannra hárul minden, a háztartással kapcsolatban. A múlt héten jól bírta, de már most megy iskolába, és ha 16-17 után hazaér, fárasztó lesz neki.

Most pedig magamról: első két nap nagyon rossz és fájdalmas volt a kórházban. A kezelések miatt egész napom úgy eltelik, hogy mindenféle kezeléseket kapok, amik 45 percesek vagy egy órásak, pihenőm alig van. Kapok kétnaponta injekciót is, és diétás étrenden vagyok.

Körül-belül ez az egész öt-hat hetet fog igénybe venni.

Már egyre jobban érzem magam, jobb a közérzetem is, de már ma reggelre, hogy nem volt injekció és kezelés, fáj minden.

Hát ennyi történt a héten a családunkban.

Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint mindig, ezen a héten is történtek dolgok nálunk a családban.

A hét elején voltak az ÉMÁSZ-tól leolvasni a villanyórát, így jönni fog majd az éves elszámolásról a csekk! Nagyon remélem nem lesz sok!

A pénzek, fizetések, utalások is jól elhúzódtak 1-én adták a segélyeket, majd 

3-án jött a családi pótlék, de csak annak, akinek számlaszáma van.

Kaptunk a héten az önkormányzattól két mázsa fát, ami igen jól jött négy nap alatt el is fűtöttük. Olyan jól égett, jó száraz volt.

Sok mindent, amit kellett, el is intéztem a héten, mivel hatodikán megyek a kórházba befeküdni.

A naplóírásokat Éva lányom fogja elvégezni minden héten, amíg nem leszek, remélem ír majd rólam is.

A kórházba költözésem miatt ezen a héten mindenki feszültebb, idegesebb volt, hogy lesz majd, mi lesz majd Édesanya nélkül.

Főleg a férjem volt ideges, mert Őneki meg talán megkezdődik majd a munka, nyolc órában, és reggel fél nyolctól csak délután négyre ér haza, és minden az Ő nyakába fog szakadni.

Az iskolákban is voltam bent, Mariannék nem járnak már öt napja, és még kb. tíz napig nem is mennek, mert nincsen fűtés az iskolában. Violának elintéztem, hogy ebédelhessen ingyen, legalább Ő egyen majd egy kis főtt ételt.

Pali fiam is ingyen eszik az iskolában, hozzá is voltam, mert az osztálypénzért zaklatja a tanár már két hete a gyereket… Mondtam, ha lesz adok, de most nincsen. Most 10.000 Forintot kéne neki beadni, mert ballagtatnak is, plusz a havi 500 Ft. a tanároknak ajándékokra, meg klub délutánra, nőnapra, ilyenek.

Az unokám is volt haza, és mivel volt a szülinapom, megkésve, de hoztak egy szép krémes szívekkel díszített tortát.

Mindenki itthon volt a hétvégén.

A szokáshoz híven az unokám csinálta a cirkuszt, hogy bizony Ő nem megyen haza.

Itt is nagyon hideg idők járnak, fúj a szél, hordja a havat, de a falu még megközelíthető.

Hát én meg magamról ne is írjak semmit sem, én vagyok a legidegesebb, hogy mi lesz idehaza az öttagú családommal. Emiatt nem fogok gyógyulni!

Remélem azért minden rendben lesz, és átvészelik jól azokat a napokat, amíg nem leszek.

Mariannak lesz a legnehezebb, mert Ő fogja a házimunkát végezni. Éva pedig a hétvégi mosást.

Egy időre most búcsúzom Önöktől, a levélírástól, a heti beszámolótól.

Maradok tisztelettel, üdvözlettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz, és kilátástalan volt ez a hetünk élelmiszer és tüzelő terén.

Voltak jó és rossz napjaink a héten. Semmi munkalehetőség, semmi alkalmi munka a férjemnek.

Évi volt felvételi vizsgát tenni **********-on a pedagógiai szakra.

Minden követelményen megfelelt, csak az éneken nem engedték tovább, mert a magas C-t nem tudta kiénekelni. Májusban lesz legközelebb felvételi újból, addig énektanárhoz fog járni.

A legrosszabb az volt az egészben, hogy be kellett fizetni 3000 Forintot csekken, meg az útiköltség.

Nem tudjuk lebeszélni róla, hogy a pedagógiát válassza, így még négy évig tanulna.

Továbbra is Éviről írok, nyaki ultrahangra küldte az iskolaorvos, mert sokat van begyulladva a mandulája, és dagad a torka. Az ultrahangon nem láttak semmit sem, mindent rendben találtak.

Betegünk is volt a héten Viola volt itthon megfázással, hasmenéssel, magas lázzal.

Drága gyógyszereket írt Neki az orvos, amiket nem tudtam kiváltani, mert nem volt rá pénzünk. Volt még itthon Algopyrin, azt szedte, meg meleg teát itattam vele.

26-án volt a születésnapom is, 42. évem töltöttem be. Ajándék és ünneplés nem volt, mert senkinek sincsen rávalója

Volt a hétvégén az unokámék, így nem csak magunkra kellett főzni. Krumplink az még volt, vettem csirke szárnyat –hitelbe- meg tésztát. Volt leves, és pörkölt.

Így telt el a hetünk, de nagyon örültem az unokám látogatásának, mert az mindig erőt ad!

Mint mindég most sem akart haza menni!

Hát így zajlott le ez a hetünk is.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején be kellett volna feküdnöm a kórházba, a belgyógyászatra a rehab részlegre.

Még tavaly decemberben meg írta a beutalót a kardiológus orvosom.

Sajnos családi és anyagi okok miatt nem tudtam menni, így tűröm tovább a fájdalmakat, hol itt, hol ott.

Haza jött a héten a lányom a barátja három hónap után négy napra a Dunántúlról.

Sokat beszélgetünk, és azt mondja, ott még van élet, van munkalehetőség, és jól fizetnek. Na de könnyen beszél az, aki független és nincsen még semmije, amit felszámoljon.

Mariann is vizsgázott a héten a fodrászatnál, fizetni kellet 3000 Forint vizsgadíjat. Végül jól sikerült minden, csak Ő lett az utolsó szegénykém, így tiszta idegesen kellett vizsgáznia.

A baba hajcsavarozásával, és az én női frizurámmal, mert én voltam a modellje, négyes lett, az angol férfi fizura pedig hibátlan ötös lett a vizsgán. Sajnos a fiú modellnek a vizsga kellős közepén bejött az anya a szalonba cirkuszolni, hogy ő nem hagyja a fiának a haját elrontani. De a nőnek nem lett nagy sikere, mert jól leégette magát, és a vizsgabiztos szó szerint ki zavarta a helyiségből. Hát, ha ötös lett nem is lett olyan rossz…

Mikor a fiatalember meg érkezett a várakozóterembe, tiszta torzonborzosan 15 centis égnek álló hajjal, mindenki lesett, a lányok sikítottak és mikor a vizsga után a fiatalember távozott ˝filmszínészként˝, mindenkinek tátva maradt a szája. Jó érzés volt ezt látni, mint anyának. Sajnos volt, aki csak kettest kapott, és elcseszte a modelljét.

A héten ismét voltunk a férjemmel egy megbeszélésen egy városban, mi és a polgármester asszony képviseltük *******-t.

Sajnos mindig csak beszélgetünk órákat, de munkalehetőség még nincsen itt mifelénk.

Maga a rendezvény jó volt, színvonalas és sok kedves emberrel megismerkedtünk ismét, és jót beszélgetünk is, mert mi már harmadszor veszünk részt ilyenen. Felszolgáltak nekünk ivólét, ásvány vizet, kávét, fornettit, és ebédre pedig tojás levest és rántott szeletet burgonyával, salátával kaptunk.

Délelőtt tíztől délután tizenhat óráig tartott.

Sajnos a férjemnek még mindég nincsen munkája és jövedelme.

Hónapról, hónapra reménykedünk, hogy lesz, és indul valami közmunka, de csak hitegetnek és telnek a hónapok is.

Évának is a héten elkészültek a jelentkezési lapjai és a hozzá csatolni való iratok, már csak postára kell adnunk a ********-i egyetemre.

Nagyon akar menni, csak nem tudom, miből fogjuk tudni fizetni Neki.

Hát ennyi történt a családunknál a héten.

Köszönöm a részvételt az Alapítványnak, hogy segíti a családunkat!

Maradok Tisztelettel, Köszönettel:

Szellő Pálné Éva