Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az ünnepi napok véget értek, a gyerekek is elkezdték az iskolát.
Voltam átvenni a kis maradék pénzemet a segélyemből, és tájékoztattak, hogy 2012.01.01-vel 6000 Forinttal kevesebbet fogok kapni sajnos.
Nem tudtam rá mit mondani, egyre kevesebb a bejövő jövedelmünk, és drágább minden.
A folyószámlán is emelték a tarifákat, mindkét pénzfelvételemnél 1500 Forintal kevesebbet adott le az automata.
Sajnos a férjemnek sincsen még munkája, teljesen tanácstalanok vagyunk emiatt.
Egyre rosszabb a helyzetünk.
A beteg jogi képviselőt is felkerestem a héten, és Ő is azt mondta, hogy Viola hiába szervhiányos, a veséje miatt nem tartós beteg, mert a másik veséje jól működik még hála Istenek.
Az Alapítványi pénz is megérkezett a hétvége felé, igen jól jött, nagyon nagy segítség ez számunkra!
Hát ennyi minden történt nálunk a héten.
Maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk azzal kezdődött, hogy csak lett egy kis fenyőfánk.

Napokon keresztül beteg voltam, fájt és fel volt dagadva a jobb arcom. Írt rá az orvos két gyógyszert a már meglévő öt mellé már így hétfélét szedek. Lassan már azon élek.

A lányomék hazahozták a fiamat, és a két lány is haza jött a barátnőktől, csak Mariann maradt még a barátjánál.

Sajnos élelem és tüzelő terén még mindég nagyon rosszul állunk.

A Szilveszter átaludtuk, és egy új évre ébredtünk, abban reménykedve, hogy jobb lesz, mint 2011 volt!

Az is felfoghatatlan és elszomorító számomra, hogy 2012.01.03-án van egy éve, hogy a férjemnek nincsen rendszeres jövedelme, és munkája, de még az önkormányzatnál sem volt alkalmazva! Csak alkalmi munkákból tengődtünk.

Az Alapítvány segítségével sokat tudtunk azért haladni, mindig volt amire számítsunk!

Maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Boldog új évet kívánunk a Támogatóknak és mindenkinek az Alapítványnál!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk megint kórházi napokkal, orvosi vizsgálatokkal kezdődött.

Mariannak kellett visszamennie, és én pedig laborba voltam meg magamnak és Évinek kértem időpontot ultrahangra, és nyaki ultrahangra.

Férjem, Pali be tudta fejezni végleg a kertünk kiszántását, a jó esős napok megpuhították a földet.

Látogatóink is voltak a héten, először egy régi ismerősünk, a család és a gyerekek gyerekkori játszótársa, már két éve nem láttuk.

Budapesten él és dolgozik. Jó volt újra látni, és sokat beszélgetünk, csak kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert nálunk csak borsó leves volt enni, meg krumplis tészta máshol meg a jó karácsonyi ételek, de ez is nagyon jól eset neki, azt mondta a tömör ételek után.

Volt az unokám is, mert Pali fiamat vitték el magukkal az ünnepekre.

Sajnos csak a férjemmel voltunk itthon ketten, mert nem álltunk úgy, hogy élelmet biztosítsunk a gyerekeknek ezekre a napokra.

Mariann a barátjánál volt, a másik két lány a barátnőknél. Szeretettel fogadták Őket a családok.

A testvéreméknél is ki szántotta a kertet a párom, és jól is jártak, mert már másnap esett a hó, és szép fehér karácsony volt-van!

Az önkormányzatnál a segélyemből adtak ki az ünnepre 5000 Forint előleget, és sokat töprengtünk a párommal, mitévők legyünk ezzel a kis pénzel. Végül is vettünk szenet érte, és melegben vagyunk itthon.

A szomszédból kaptunk töltött káposztát, meg kalácsot, ami nagyon finom volt, és elég is volt kettőnknek.

Azt hiszem leírtam mindent, amit szeretem volna.

Köszönjük a lehetőséget ismét!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Szeretettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is történt nálunk ez meg az, mint mindig.

Mariann volt ultrahangon, sajnos nem lettek jók az eredmények, be küldte az orvos a megyei kórházba ********-ra de nem megy, csak majd az után, hogy visszament a rendszeres, saját orvosunkhoz 12.19-én. Majd ő meg mondja, hogy mitévők legyünk.

Violának is meg lett a labor eredménye, hála Istenek jók lettek, nincsen most gond a veséjével, de sokat fájlalta, gondolom az időjárás miatt.

Voltam én is a körzeti orvosunkhoz vittem az eredményeimet, mindent beirkált a gépébe, most egyelőre nincsen más teendő, az ünnepek miatt várnunk kell türelmesen a tüdőgondozói eredményre sajnos.

De nem jutottunk előrébb, mert a lapockám még mindig szúr, fáj, nehezen veszem a levegőt, és a nyakamat is mintha fojtaná valami.

Voltam a polgármesteri hivatalban is, a férjemnek szerettem volna intézni a bérpótló juttatást, és majd munkát, de sajnos elutasítottak, nem lehetett.

Ugyanis mivel 2011-ben nem volt bedolgozva 30-napja, így nem jár neki. Munkát meg azért nem adhatnak neki a hivatalnál, mert nem neki jár a bérpótló juttatás, hanem nekem, de én már ledolgoztam a kötelező 30 napot. Azt mondta a hölgy még, akinél voltam, hogy várjunk januárig türelmesen, hátha lesz lehetősége a férjemnek is dolgozni közmunkán.

Hát ki tudja még milyen változások lesznek januárban. Azt mondja a közmondás is: türelem rózsát terem!

A hétvégén voltak itthon Kati lányomék is, azt monda talán kilátásban van, hogy lesz kisbabája, de ez még a jövő titka! Meg hoztak egy kis moslékot, szárazkenyeret a malackáknak. Az unokámmal is beszéltem telefonon a kis rosszcsonttal és nagyon szeretne már jönni hozzánk.

A férjemnek volt a héten egy kis maszek munkája, és tudtunk venni egy pár napra való élelmet, meg a kismalacoknak egy kis korpát.

Tüzelőnk az még nincsen sajnos, kis vékony gallyakkal próbálunk meleget varázsolni estére, de ez is több mint a semmi, csak sokat koszolunk vele és füst van!

Hát ennyi történt a héten a családunkban.

Maradok tisztelettel, köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is zsúfolt volt, mindig mentünk valahová.

Palinak menni kellet a munkanélküli központba, Mariann és én mentünk vissza a nőgyógyászatra, én nekem menni kellet vissza a kardiológiára is.

Volt mikulásünnepség is, a polgármester rendezte a gyerekeknek. Kaptak csomagot és szaloncukrot.

Az unokám is volt az ünnepségen, nagyon tetszett neki, hogy énekeltek verseltek, szólt a zene, és örült, hogy Ő is kapott csomagot és szaloncukrot.

Ádám fiamnak már jó nagy volt a haja, így Mariann elvitte modellnek magával a fodrászatba.

Gyógyszereket is voltam íratni a héten a körzeti orvosnál. Évának és magamnak is, meg Violának beutaló kellet a laborba. Mariann, és én voltunk a bőrgyógyászaton is a szemölcsök végett, jóindulatúak, sebész leszedheti őket.

Hát erre majd csak már akkor kerítenénk sort, ha jobb időjárás lesz.

Violának is letudtuk a laborvizsgálatot, eredmény majd csak hétfőn lesz készen.

El szerettem volna még menni a betegjogi képviselőhöz, mert sokan nem hagynak békén ezzel a Viola üggyel!

Rengeteg emberrel beszélek, ahogyan járjuk a vizsgálatokat, hogy szervhiányos Viola, mivel kivették az egyik veséjét, és járna neki az emeltszintű családi pótlék, a közgyógy, és a kedvezményes utazás.

Sokan azt mondják, ne hagyjam annyiban, mert az orvos nem mond igazat nekem. Szóval nem hajlandó kitölteni a papírt, mert ez nem tartós betegség, egy vesével is lehet teljes életet élni, azt mondta nekünk még áprilisban, és visszaadta a papírt kitöltetlenül.

A lényeg az, hogy nem volt aznap ügyfél fogadás nála, mert szabadságon volt. Egy telefonszám volt kirakva az ajtajára, amin el lehet érni sürgős esetben a betegjogi képviselőt.

A hétvége megint eltelt a szokásos munkákkal, és favágással, mert kaptunk kis gallyakat, azt vágtuk össze.

Igen jól jött, mert már nem volt tüzelőnk.

Sajnos napi szinten problémát okoz a meleg légkör megteremtése a házunkban a gyerekeknek.

A férjemnek még mindég nincsen állandó munkája és jövedelme, ez eléggé elszomorító, mert kilátástalan így a helyzetünk.

Még jó, hogy van az Alapítványtól ez a segítség, nagyon sokat jelent családunk számára.

Ennyit szerettem volna leírni erről a hétről.

Köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk azzal kezdődött, hogy itt voltak a nagyobbik lányomék látogatóba. Hozták az unokámat is. Két napig maradtak, mert már szerdán menniük kellett dolgozni.

Mint mindig, az unokám csinálta a fesztivált, hogy Ő nem akar hazamenni, nem akar oviba menni, Ő itt akar maradni nagyinál, meg játszani Ádámmal.

Fialt nekik az anyadisznójuk kismalacokat, már három hónappal ezelőtt tizenhármat, de kettőt nem sikerült eladniuk, így elhozták nekünk. Elég elmaradottak, de majd helyrejönnek.

Hoztak kukoricát is, mert nekünk nincsen mivel étetni. Inkább azért hozták el a kicsike malackákat, mert nem volt nekik már hely. Hát majd meglátjuk idővel mi lesz belőlük.

Az orvoshoz is voltam vissza a héten, már a gyógyszereket beszedtem, de nem vagyok jobban. Voltam röntgenben, készítettek előröl, hátulról, oldalról felvételeket.

Szerdán viszem az eredményt a körzeti orvosunknak.

A héten utalták a családi pótlékot is, hála Istenek már rendesen minden gyermekre küldték.

Számlafeladások után mentünk is meleg holmikat venni a gyerekeknek.

Kinek mire volt szüksége: cipő, sál, meleg zokni - bérleteket vettünk, kollégiumot, osztálypénzt fizettünk- és annyi is a családinak.

Az Alapítvány utalása is megérkezett, aminek nagyon örültünk, és újra utaztunk, mentünk venni élelmiszereket. Ez a hetünk is eltelt, ilyen mozgalmasan.

Köszönjük a támogatást!

Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk úgy kezdődött, hogy látogatót fogadott a családunk.

********ről jöttek a bátyámék, Ők apám testvére a feleségével, és mikor kezdődik a mindenszentek, körbejárják a rokonságot, egy évben egyszer.

Nagy meglepetésünkre nálunk kezdték először a látogatást.

Minden gyerek itthon volt már, mire ideértek, csak Évi nem, mert Ő kollégista.

Jó volt viszontlátni egymást egy év elteltével ismét.

A gyerekek nagyon örültek az ajándékoknak, amit kaptak főleg a gyümölcsöknek.

Annyi meleg használt ruhaneműt, cipőt, táskákat és csecsebecséket kaptunk,

hogy itt a faluba, még másik két  családnak is adtam belőle, aminek nagyon örültek.

Az egyik családnál hét gyermek van, a másiknál négy gyerek.

Sokat beszélgetünk mindenről, és még egy gyógy-masszázson is átestem.

A bátyám felesége ezzel foglalkozik, és szóba jött, hogy milyen lapockafájdalmaim

vannak már lassan három hete.

Jól megmasszírozott, alig bírtam lábra állni utána, de nagyon sokat ért!

Mivel ők ********iek, és nem tudnak termelni, nem engedtük el őket üres kézzel,

Igaz, nekünk se sok van, de pakoltunk nekik egy nagyobb szatyornyi krumplit, zöldséget, céklát és sütőtököt, aminek nagyon örültek.

Ádám fiam a héten volt focizni füves pályán a csapattal *******ón, nagy újságolással jött haza, hogy 6:1-re nyertek! Ő volt a kapus, és csak egy gólt engedett be.

A héten a tüdőszűrös busz is volt a faluban, minden 30. évet betöltöttnek kötelező volt menni. 

Én nem mentem, mert engem minden éven megszűrnek a tüdőgondozóban, ha

megyek, ez majd 2012. januárjában lesz aktuális.

Palinak megint volt munkája, a héten először, két kertet művel meg  abból a maradék recepteket váltottuk ki. Utána volt három kert, abból pedig vettem mosószert, és élelmet.

Pénteken volt segélyosztás is, mert jön a mindenszentek, így kiadták azt a kis pénzt.

Abból eltettem Mariannak 5200 Forintot, mert be kell neki vinni szünet után könyvre.

Meg cseréltünk egy gázpalackot, és maradt 800 Forintom.

Ebben a hónapban még Évivel is mennem kellett volna kontrollvizsgálatra, de nem volt rá úgy pénzem, mert 3000 Forint egy vizsgálat, amikor meg mentünk volna, 2010.10.31-én a doktornő nem rendelt, így eltettük a jövő hétre.

Most pedig magamról írnék egy pár dolgot. Ügye már lassan két hete szedem itt a drága, erős fájdalom csillapítókat, meg kenőcsözzük a lapockámat, de csak bekábulok a gyógyszertől, le gyengülök a fájdalom viszont ott marad, úgyhogy jövő héten egy röntgenre megyek.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Köszönettel, tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos ez a hetünk betegséggel kezdődött, nekem nagyon fáj a lapockám voltam is vele orvoshoz és azt mondta, hogy izületi fájdalmaim vannak (írt fel nekem gyógyszert és kenőcsöt). Mariann van még itthon, neki gennyes mandula gyulladása van magas lázzal, neki is is írt az orvos kétféle gyógyszert, meg egy torok öblögetőt. A gyógyszereket sajnos csak pénteken tudtuk kiváltani, mert akkor akadt Palinak egy kis maszek munkája. 
Vártuk a héten Mariann családi pótlékát, amit elvettek, mert minden papírt le adtunk hozzá, és elvileg két hét után utalniuk kéne. Sajnos nem jött, pedig jó lett volna, mert vennünk kellene tüzelőt. Nagyon hideg esték vannak már, és a kimosott ruhaneműk sem száradnak könnyen. Arra is vigyáznunk kell, hogy meg ne fázzunk, főleg Violának a veséje miatt. Mivel ilyen hátfájdalmaim vannak, hétvégén a lányok csinálták a szokásos munkákat. Igaz már a múltkor megírtam, hogy meg szeretném tartani a tyúkjaimat, mert szépek, de a kényszer nagy úr, így a hétvégére ismételten levágtunk kettőt, hogy húslevest és pörköltöt készítsünk belőlük. A másik három gyermekemmel nem volt probléma a héten, rendszeresen járnak iskolába és hoznak is jó jegyeket. Violának a héten volt az első úszása, ami nagyon tetszett neki, és nem volt megterhelő a számára a műtéte óta. Már a tornaórákon is kisebb gyakorlatokat kevés pihenéssel elvégez. A hétvégére az eső is megérkezett, amit már nagyon vártunk, hogy puha legyen a föld és lehessen szántani a kerteket, és legyen Palinak egy kis munkája.

Ennyi történt ezen a héten, reméljük szebb és jobb napok várnak ránk ezután.
Köszönettel és tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is elég mozgalmas volt, és nagyon bosszantó, elkeserítő számunkra.
Szerettünk volna Mariannak pályázni a *********** Ösztöndíjra. Az iskola Igazgatónője azt mondta, hogy szedjük le a Pályázattal kapcsolatos dolgokat, annak reményében, hogy pénz lesz belőle, és a Hivatal segítségét kértük a letöltéshez, és nyomtatáshoz, sajnos ez 1400 Ft-ba került. Másnap mikor Mariann vitte a papírokat közölték vele, hogy nem pályázhatunk, mert öt hátrányos helyzetű tanuló kell, és csak kettő van az osztályban.
Kedden Éva és Viola lebetegedett: lázasak, köhögtek, megy a hasuk, és folyik az orruk. A mai napon megérkezett a számlánkra a Családi pótlék, és leblokkolva vettem tudomást róla, hogy Mariannak a Családi pótlékát nem utalták. Így 59.000 Ft-ot tudtam levenni, ami éppen elég volt a számlánk kifizetésére és bérletek vásárlására. 
Évit és Violát elvittem az orvoshoz, írt fel gyógyszereket, jó drágát, közben vettem lázcsillapítót és köptetőt, a maradék kis pénzemből.
Csütörtökre Mariann is lebetegedett, ugyanazokkal a tünetekkel, mint az előző két gyermekem, Ő is itthon maradt, így három betegünk volt. Mást sem csináltam napokon keresztül: szoba konyha közt szaladgáltam tea, pirítós, leves, gyógyszer napi 3X. A mai napon voltam egy megbeszélésen is, ami 11 órától 13-ig tartott. Téma: Szárnyakat adunk a malacnak. 

Munkaerő, akarat, terv, helyiség, föld, ez mind van, csak senkinek sincsen tőkéje. Pályázatokat is mutattak be, de sajnos magánemberként nem pályázható csak civil és roma szervezeteknek. Volt szó a Kiút programról is, de ott heti fizetés van, de ha deficittel záródik a gazdálkodás, akkor odaveszik az egész program.
Péntek: A mai napon jött utoljára az olcsó kenyeres a maszek boltba. ********-ról járt, de máshol több a rendelés, így nem jön már a mi falunkba, pedig sokkal olcsóbban hozta a kenyeret, kiflit, zsemlét, és a pékárút, amivel több ezer Ft-ot lehet megtakarítani egy családnál.
A hétvége ugyan úgy telt el, mint szokott, voltak haza a gyerekek *******-ról, meg Mariannak volt lent az új barátja bemutatkozni. Pali és Ádám a hétvégi napokon a mellékhelyiség falát tapasztották meg, némi gally fákat gyűjtöttek, hogy egy kicsit be tudjunk fűteni fürdésre, mert már nagyon hűvös éjszakák járnak. 
Vasárnap este volt egy kis riadalom a faluban, az egyik házhoz riasztották a tűzoltókat, mert izzott forgács és fűrészpor nagy füstöt okozott.  Kihívták a tűzoltókat, mert még a műhelyben, pincehelyiségben három gázpalack is bent volt, amitől féltek, hogy felrobban. De hála Istennek a gyorsan megérkező tűzoltóknak, egy órán belül mindent rendbe raktak.

Végezetül sajnos ismételten le kell, hogy írjam immár 10 hónapja nincs a családfőnek Palinak munkája és jövedelme. 

Köszönjük a lehetőséget, hogy részt veszünk a programban!
Tisztelettel:

Szellő Pálné Erika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is eltelt, szépen csendben.

Voltunk a gyerekekkel fogászaton, és beiratkozni az iskolai programokra. Ki mire szeretett volna menni, azt választotta. Énnek karra, focira, úszásra jelentkeztek a gyerekek. Örültünk neki, mert ingyen van minden foglalkozás.

Violának is kiváltottuk a gyógyszereket, és szedi őket, csak fárad tőle.

A kertünket is szépen rendbe raktuk, kitakarítottunk a héten. Már csak egy kis eső kellene, és lehetne trágyázni és szántani.

A lányomnak is haza jött a barátja a héten, mert nem volt munka, és elmentünk velük kocsival meglátogatni az unokámat.

Mi mentünk érte az oviba. Nagyon örült neki, és mindenkinek újságolta, hogy a ******-i nagyija viszi haza az oviból. Szegénykémet sajnáltam, mert le van ragasztva a szeme, és szemüveget kell neki hordani.

A hétvégén ismét volt a lakásban nagytakarítás, és mosás.

Vasárnap pedig zártuk a hetet egy bográcsozással a ****** parton - horgászással egybekötve.

Nagyon jó napos, meleg idő volt és jól elvoltunk a családdal.

Sajnos munkahelyünk még mindig nincsen, én is voltam érdeklődni három helyen is, de csak felírták a nevemet, és a mobilszámomat. Reménykedem, mint mindig, hogy lesz valami lehetőség Palinak, vagy nekem munka ügyben.

Ennyi történt a héten a családunkban.

Köszönettel, tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk sok gonddal és problémával telt el.

Violánknak már harmadik alkalommal jelentkeztek a rosszullétei (ami remegésből, oldal fájdalomból, és nehéz légzésből állt) így szerdán elvittem a körzeti orvoshoz. Az tovább küldött minket a ********-i belgyógyászatra. Majd délután Ádámnak voltam a szülői értekezletén, ahol másról sem volt szó, csak, hogy ennyi, meg annyi pénzt kell beadni erre, meg arra.

Csütörtökön el is mentünk a ********-i kórházba, a regisztrációs ablaknál fél óra tanakodás, telefonálgatás, után a gyermek-doktornőhöz irányítottak minket, mivel Viola még nincsen 18 éves, és se a belgyógyászat, se az urológia nem fogadott bennünket.

A doktornő alaposan megvizsgálta és telefonon sürgősséggel kért vizsgálatokat.

Amik egy óra alatt meg is voltak. Voltunk laborban, röntgenen és ultrahangon.

Az eredmények azt mutatták ki, hogy gennyes, gyullad a vizelete, és kisebb a jobb veséje, mint két hónappal ezelőtt, a doktornő beküldött minket **********-ra az urológiára az orvosunkhoz (aminek nem igazán örültem, mert nem volt már pénzem).

Nem tudtam mitévő legyek, így ahogy jöttünk haza vizsgálatokról éppen a hivatalban tartózkodott a polgármester asszony, és bementem hozzá, elmondtam neki mi történt, és hogy mivel már nincsen pénzem, holnap 23-án nem tudom bevinni Violát **********-ra, így kértem az engedélyét a szociális kisbuszhoz. Igent mondott rá, örültem neki.

Elmentünk másnap **********-ra, megvizsgálta az orvos Violát, megnézte az előző nap készült eredményeket, és azt válaszolta, hogy ezek a tünetek nem a vesétől vannak, és gyógyszerel korrigálhatók.

Felírt egy gyógyszert, és viszontlátásra. A problémánk okát keressük máshol. Megkérdezte még azt is, nem-e történt negatív élmény a gyerekkel mostanában. Hát, ha ez nem elég negatív élmény, hogy iskolát váltunk, vese műtét, újból járja a 8. osztályt, és a mostani rosszul létek. Akkor micsodák? Mindegy, hazajöttünk a gyógyszert sajnos nem tudtuk kiváltani, mert nem volt miből. Pihenget azóta, főztem Neki egy kis jó húslevest, meleg teát és holnap kezdődik az iskola. Idegeskedhetek itthon, hogyan ér el ********-ra az iskolába, és haza nap mint nap. 22-én csütörtökön Éva is hazajött a kollégiumból, mert hasmenése és hányása volt. Hát ennyi történt nálunk ezen a héten. Most is, mint mindig reménykedünk a jobb és szebb napokban.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten már kezdtek a gyerekek belerázódni az iskolakezdésbe.

Úgy ahogy mindegyiknek sikerült megvenni ezt-azt, de még sok minden hiányzik.

Mariannak is venni kell még sok kelléket a fodrászathoz. Babafejet már sikerült vennünk olcsón, hála Istenek.

A héten a sárgarépát is kiástuk Palival a kertből, és már az egyik oldala a kertnek tiszta.

Már csak egy kis esőcske hiányzik, és lehet szántani. Évi is hazajött hétvégére szintén a kollégiumból. Voltak kis vitáink, és családi kupaktanács összeült, ugyan is Erika most végzős, egyforma ruhában fognak szalagavatózni, ballagni és vizsgázni, amire 13 000 Ft-ot kell beadni, plusz havonta 3000 Ft az osztálypénz.

Még az i-re a pontot az tette, hogy *********-be szeretne menni az egyetemre, óvónő képzőre. Nem érti meg, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy abba az iskolába menjen. Félünk tőle, hogy nem tudnánk Neki finanszírozni.

Ő diákhitelt szeretne felvenni, de ha meg nem lesz munkája, hogyan fizeti vissza?

Mi inkább Palival azt szeretnénk, hogy valami szakmát tanuljon.

Nem igazán jutottunk dűlőre ezen a téren, de majd meglátjuk mi lesz. Ráérünk még januárig megbeszélni.

Ádámkának is volt szülői értekezlet és mivel Ő, 7. osztályos az Ő osztálya fogja ballagtatni a mostani 8. osztályt és Neki is fizetni kell osztálypénzt, havonta 2000 Forintot. Ez így már az Éviével havi 5000 Forint.

Violának még nem tudjuk, mennyit kell fizetni, mert most Ő is ballag majd.

Mariannak pedig még nem volt szülői értekezlete. Nála még van egy kis problémánk, sajnos nem tudunk Neki ösztöndíjra pályázni, mert nem abba a településben lakunk, akik szerepelnek a Demján Sándor ösztöndíjban sajnos ********* nincsen benne.

Pedig ez jól besegített volna a fodrászkellékek vásárlásában.

Sajnos a munkahelyektől, ahová jelentkeztünk, még nem volt visszajelzés.

Felvételt hirdettek **********-on is a ********* gyárba, hogy három embert keresnek, reggel hattól lehetett jelentkezni a megadott napon

Pali már 5.45-perckor ott volt, és hat órakor az ott várakozó 17 embernek azt mondták, az állás betelt. Hát mikor elmondta a férjem, szó szerint sírva fakadtam. Nem igaz, hogy nem találunk munkát! Hogyan éljünk így, hogyan taníttatjuk a gyermekeinket?!

Aztán még a héten ez is nagyon rosszul esett nekünk, hogy itt a faluban van ez a közmunka, és minden családnál úgy el van már intézve, hogy az egyik személy kapja a bérpótló juttatást, a másik pedig ********-ról a segélyt, így mind a két házastárs a családban rendelkezik jövedelemmel. Ha kicsivel is, de van valamennyije, csak a mi családunkban nincsen úgy!

Engem csak a kötelező két hónapra alkalmaztak, mást meg 3, 4, 6, 8 hónap és már túl is lépte a határt.

Gondolom ez így van jól az itteni polgármester és a testület - illetve a munkanélküli központ szerint. Hát ennyi történt nálunk a héten.

Reménykedünk benne, hogy szebb és jobb napok várnak majd ránk!

Köszönjük a lehetőséget, hogy az Alapítványtól van családunk részére ez a lehetőség!

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk kicsit nyugisabb volt, de azért kellett intézni ezt-azt.

Hétfőn Mariann kezdett az új iskolában, 14.00-ra kellett mennie az évnyitóra.

Majd hazaérkezése után nem voltam elragadtatva amiatt, ahogyan iskolába kell járnia.

Ugyanis úgy lett beosztva, hogy minden nap 11.30-ra kell mennie, de sajnos tőlünk csak fél kilenckor megy busz, meg fél egykor. Így sajnos Mariannak három óra hosszát várnia kell a városban.

Majd kedden, iskola után haza érve egy listát tett az asztalra, amit-e hónap 15-ig meg kell vennünk 24.000 Ft-ért.

Mikor beiratkoztunk az iskolába, erről nem így tájékoztatott az igazgatónő minket, hanem azt mondta apránként, vásárolhatunk egy vállalkozótól, és januárra kell meglennie mindennek, mert az iskola felszerelt tanműhellyel el van látva.

Plusz még ehhez nekünk kell vennünk hajszárítót és hajvasalót. Hát most ezekhez mit szóljak!?

Szerdán munkanélküli központba kellett menni, meg vásároltunk egy-két élelmiszert, mert megjött az alapítványos pénz.

Csütörtökön ismét vásároltunk élelmet, és Mariann ekkor úgy jött haza, hogy vinnie kell fehér törölközőt, meg sampont, balzsamot a gyakorlatra. Hát megvettem, nem tudok jobbat. Nem tudom, mibe fogtunk bele, nem erre számítottunk. De most már mindegy, végig kell csinálniuk ezt a két évet, és reménykedünk benne, hogy jó szakmát tesz le, és keresni is fog vele.

A hétvégén, szombaton egy kicsit takarítottuk a kertet, meg főztünk egy kis jó húslevest.

Vasárnap Évit készítettük vissza a kollégiumba, és délután meg jött látogatóba az unokánk. Mint mindig, most is lefárasztott minket, mert örökmozgó. meg verte a cirkuszt, mert nem akart haza menni, és oviba járni.

A héten több munkalehetőségre is jelentkeztünk Palival, netten és telefonon keresztül is.

De még nem kaptunk visszajelzést. Most volna egy lehetőség is, itt a közelben, arra is ma várjuk a választ.

Nagyon jó lenne, ha sikerülne valami, mert jön a tél, és tüzelőt is venni kell, meg a házunkat is tatarozni kéne, meg a gyerekek taníttatására, számlák fizetésére is sok pénz kell. Ennyiből, amiből most tengődünk, lehetetlen megélni.

Hát ennyi telet a hétre a naplóírásból.

Köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk nagyon rohangálós volt, és sajnos még nem is tudtuk kipihenni. Mindenki nagyon fáradt, kimerült és szétszórt. Mint tudjuk, iskolakezdés volt a héten.

Meg kezdtük hétfőn a pakolást és a lista írását Évi részére, mivel Ő kollégista.

Kedden irány **********. vásárlás, amire Évinek szüksége van egy hónapra a kollégiumba, és egy garnitúra ruhanemű. Szerdán költözés a kollégiumba, mindenki cipelt valamit.

Csütörtökön iskola, évnyitó, bérletvásárlás, *******, *********, ******.

Péntek déltől krumpli ásás az egyik oldalon a kertben.

Szombaton főzés, és vendégek várása, akikkel jól összebarátkoztunk a Zánkai nyaraláson meg látogattak mink ********-ről.

Kaptam egy meglepetés ajándékot is tőlük, amire már 25 éve vágyom, egy álló éjjeli lámpát az ágyam mellé, nagyon örültem neki!

Nagy volt a találkozás, csak kevés volt az idő, mert sajnos délután négy órakor indulniuk kellett. Vasárnap megint krumpli ásás, csak a kert másik oldalában.

Nem igazán voltunk megelégedve a terméssel, mert sok volt a romlott krumpli,de azért lett 11 zsák nagy krumpli, és 5 zsákkal kicsi, apró, ezt majd a ló megeszi.

Sajnos csak Évit tudtam útnak indítani az iskolába, kollégiumba a másik három gyereknek nem tudtam venni semmit sem, mert nem jutott rá.

Már nagyon várjuk az utalást az Alapítványtól, hogy élelmiszert vegyünk belőle.

Nagyon jó, hogy van ez a kis segítség a családunk számára.

Sajnos és ismét elkeseredve írom, Palinak még mindig nincsen munkahelye, jövedelme, immár kilenc hónapja, pedig mindég keressük, de nem találunk. Volt három hely is, ahová családostól is elmehettünk volna. Állatok gondozása lett volna a munka, de mást választottak, helyettünk.

Szeretnénk eladni a házunkat, és elmenni innen, mert itt nincsen élet.

Hát ennyi történt nálunk a múlt héten.

Köszönettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét elég stresszes volt számomra, ami még szerintem kihat a jövő hétre is.

Meleg volt, amit nem nagyon bírtunk se a lányok se én.

Violának a problémájára meg jött az államkincstártól a levél, hogy 15 munkanapon belül csatoljam az orvos által, kitöltött iratokat a tartós betegség meg állapításához.

De nagyon félek vissza menni az orvoshoz, mert már két hónapja visszaadta a papírt, és azt mondta, ez nem tartós betegség, egy vesével is lehet teljes életet élni. De nekünk ez sokat számítana, mint az utazásba, mint a gyógyszereknél, és Violának több pénzből jobb élelmezést tudnák biztosítani.

Voltam én is az orvosnál, 7,1 volt a cukrom, és gyulladást is mutatott a labor eredményem.

Voltam hasi ultra hangon is, az eredmény hasfal-, máj-, medencegyulladás. Szerintem most jön az elő, amikor a télen a hideg, jégverem konyhában főzök, fagyoskodva mikor nincsen tüzelőnk.

A jövő héten megyek még vizsgálatokra, nem tudom mi lesz az eredmény.

Viola beszedte az utolsó szem gyógyszereket is, és őt is viszem majd labor vizsgálatra.

Az élelem terén is voltak kellemetlenségeim, és egy kis veszteség.

Mint ahogyan a számlákon is látszik, mindig veszek több mennyiségű dolgokat, mikor voltam vásárolni nagyon örültem az akcióknak. Természetesen nem eszünk meg mindent rögtön, hanem lefagyasztom őket, mihelyt hazaérek.

Sajnos ezekből az akciós dolgokból nem veszek többet, mert mikor kiengedtem meg voltak savanyodva. Így a háziállatok ették meg a rúd kenőmájast, fél kiló kolbászt, két darab szalonnát, rúd parizert és hat pár virslit.

Pálnak még mindig nincs munkája, és ahogyan jön a tél még rosszabb lesz a helyzetünk.

Hát ennyi történt mi nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is nagyon melegek voltak. Úgy ahogyan mindenki jól van.

Még nekem sincsen meg minden eredményem még két vizsgálat előtt állok.

Szerdán sikerült egy kisebb élelmiszervásárlást lebonyolítani, 11.000 Ft értékben, mert Palit hívták krumplit ásni. Ezzel kihúzzuk addig, míg fizet majd az önkormányzat.

Hála Istenek még a villanyunk is megvan, alig várom már, hogy legyen pénz, és feladjam az elmaradt számlákat.

Kezdődik az iskola is csütörtökön, de még semmit sem tudtam venni a négy gyereknek sajnos. A legfontosabb Évi, mert amíg 12.000 Forintot nem fizetünk a kollégium portáján, addig nem költözhet be, és élelem, pénz nélkül sem hagyhatom ott a gyereket. Sajnos nem volt annyi bátorságom se, hogy Viola orvosát felkeresem a tartós betegség ügyben. 

Pénteken kellett volna mennem, mert akkor rendel az orvos, de nem mertem, mert már egyszer azt mondta, nem tölti ki.

Szeretünk volna a hétvégén mi is kiásni a krumplinkat, de olyan meleg volt, hogy nem csináltuk, mert szédültünk. Talán a jövő héten enyhébb lesz az idő, és sikerül kiásnunk.

Vártuk a rászorultak fürdőzését is a héten, mert éveken keresztül mindég vitte az önkormányzat a gyerekeket, most már nem voltak. Pedig sok gyermek csak így juthatott el egy kis kikapcsolódásra.

Hát ennyit szerettem volna leírni erre a hétre.

Üdvözlettel:

Szellő Pálné