Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten már kezdtek a gyerekek belerázódni az iskolakezdésbe.
Úgy ahogy mindegyiknek sikerült megvenni ezt-azt, de még sok minden hiányzik.
Mariannak is venni kell még sok kelléket a fodrászathoz. Babafejet már sikerült vennünk olcsón, hála Istenek.
A héten a sárgarépát is kiástuk Palival a kertből, és már az egyik oldala a kertnek tiszta.
Már csak egy kis esőcske hiányzik, és lehet szántani. Évi is hazajött hétvégére szintén a kollégiumból. Voltak kis vitáink, és családi kupaktanács összeült, ugyan is Erika most végzős, egyforma ruhában fognak szalagavatózni, ballagni és vizsgázni, amire 13 000 Ft-ot kell beadni, plusz havonta
Még az i-re a pontot az tette, hogy *********-be szeretne menni az egyetemre, óvónő képzőre. Nem érti meg, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy abba az iskolába menjen. Félünk tőle, hogy nem tudnánk Neki finanszírozni.
Ő diákhitelt szeretne felvenni, de ha meg nem lesz munkája, hogyan fizeti vissza?
Mi inkább Palival azt szeretnénk, hogy valami szakmát tanuljon.
Nem igazán jutottunk dűlőre ezen a téren, de majd meglátjuk mi lesz. Ráérünk még januárig megbeszélni.
Ádámkának is volt szülői értekezlet és mivel Ő, 7. osztályos az Ő osztálya fogja ballagtatni a mostani 8. osztályt és Neki is fizetni kell osztálypénzt, havonta 2000 Forintot. Ez így már az Éviével havi 5000 Forint.
Violának még nem tudjuk, mennyit kell fizetni, mert most Ő is ballag majd.
Mariannak pedig még nem volt szülői értekezlete. Nála még van egy kis problémánk, sajnos nem tudunk Neki ösztöndíjra pályázni, mert nem abba a településben lakunk, akik szerepelnek a Demján Sándor ösztöndíjban sajnos ********* nincsen benne.
Pedig ez jól besegített volna a fodrászkellékek vásárlásában.
Sajnos a munkahelyektől, ahová jelentkeztünk, még nem volt visszajelzés.
Felvételt hirdettek **********-on is a ********* gyárba, hogy három embert keresnek, reggel hattól lehetett jelentkezni a megadott napon
Pali már 5.45-perckor ott volt, és hat órakor az ott várakozó 17 embernek azt mondták, az állás betelt. Hát mikor elmondta a férjem, szó szerint sírva fakadtam. Nem igaz, hogy nem találunk munkát! Hogyan éljünk így, hogyan taníttatjuk a gyermekeinket?!
Aztán még a héten ez is nagyon rosszul esett nekünk, hogy itt a faluban van ez a közmunka, és minden családnál úgy el van már intézve, hogy az egyik személy kapja a bérpótló juttatást, a másik pedig ********-ról a segélyt, így mind a két házastárs a családban rendelkezik jövedelemmel. Ha kicsivel is, de van valamennyije, csak a mi családunkban nincsen úgy!
Engem csak a kötelező két hónapra alkalmaztak, mást meg 3, 4, 6, 8 hónap és már túl is lépte a határt.
Gondolom ez így van jól az itteni polgármester és a testület - illetve a munkanélküli központ szerint. Hát ennyi történt nálunk a héten.
Reménykedünk benne, hogy szebb és jobb napok várnak majd ránk!
Köszönjük a lehetőséget, hogy az Alapítványtól van családunk részére ez a lehetőség!
Tisztelettel:
Szellő Pálné
