Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk azzal kezdődött, hogy itt voltak a nagyobbik lányomék látogatóba. Hozták az unokámat is. Két napig maradtak, mert már szerdán menniük kellett dolgozni.
Mint mindig, az unokám csinálta a fesztivált, hogy Ő nem akar hazamenni, nem akar oviba menni, Ő itt akar maradni nagyinál, meg játszani Ádámmal.
Fialt nekik az anyadisznójuk kismalacokat, már három hónappal ezelőtt tizenhármat, de kettőt nem sikerült eladniuk, így elhozták nekünk. Elég elmaradottak, de majd helyrejönnek.
Hoztak kukoricát is, mert nekünk nincsen mivel étetni. Inkább azért hozták el a kicsike malackákat, mert nem volt nekik már hely. Hát majd meglátjuk idővel mi lesz belőlük.
Az orvoshoz is voltam vissza a héten, már a gyógyszereket beszedtem, de nem vagyok jobban. Voltam röntgenben, készítettek előröl, hátulról, oldalról felvételeket.
Szerdán viszem az eredményt a körzeti orvosunknak.
A héten utalták a családi pótlékot is, hála Istenek már rendesen minden gyermekre küldték.
Számlafeladások után mentünk is meleg holmikat venni a gyerekeknek.
Kinek mire volt szüksége: cipő, sál, meleg zokni - bérleteket vettünk, kollégiumot, osztálypénzt fizettünk- és annyi is a családinak.
Az Alapítvány utalása is megérkezett, aminek nagyon örültünk, és újra utaztunk, mentünk venni élelmiszereket. Ez a hetünk is eltelt, ilyen mozgalmasan.
Köszönjük a támogatást!
Tisztelettel:
Szellő Pálné Éva
