Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Esős napokkal kezdődött a hét eleje, de már kedden délután szép napos idő volt.

Szerdán mentünk vizsgálatokra a kórházba *******-ra.

Évi ment vissza a fül-orr-gégére, hogy rendbe jött-e a torka.

Én meg mentem a laborba vérvételre, hagytam ott borítékot, mert két órától volt eredményosztás. Az eredményemet nem tudom még, majd szerdán 17-én megyek a körzeti orvoshoz, és elmondja. Meg 18-án lesz egy hasi ultrahangom.

Majd, hogy végeztünk *******-n onnan busszal tovább az Auchan áruház postájára.

Ugyan is, hogy volt itt nyaralni az unokám, itt maradt véletlenül a lakcímigazolványa és a TAJ kártyája, amit én feladtam ajánlott és elsőbbségi levélben, de a levél nem érkezett meg a lányomékhoz. A postán azt mondták, onnan el ment, így nincs más teendő, mint türelmesen várni, és ha 15 munkanapon belül sem ér oda, írásban nyújtsunk be egy kérvényt a Miskolci Auchan áruház postájára. Hát nem tudom meg lesz-e?! Hogy mik vannak a mai világban…

A hét lassan eltelt, ilyen aggodalmas dolgokkal. Nekem egyre jobban fáj az oldalam, sokat pihenek sajnos.

Nagyon várom már az ultrahangot, hogy mit fognak mondani.

A hétvége is szépen csendben eltelt, sokat beszélgetünk, hogy még mindig nincsen munkája Palinak, és egyre kevesebb a jövedelmünk. Azt is sokat beszéljük, el kellene mennünk innen, de hová? Talán máshol jobb a helyzet, ki tudja?!

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit rohanós volt ez a hetünk, de majd kipihenjük

Volt segélyosztás, családi pótlék, alapítványos utalás, voltunk orvosnál is Évivel, mert be vannak gyulladva a hangszálai.

Mariannal beiratkoztunk az új iskolába, csak még azt nem tudom, miből fogom neki fizetni. Fodrász lesz, és már szeptemberben azzal kell kezdeni, hogy fehér öltözéket kell Neki venni: papucsot, zoknit, pólót, nadrágot, köpenyt… És októbertől pedig a felszereléseket: baba fej, hajszárító, fésű, olló stb..

Hát nem lesz könnyű az biztos.

Pénteken még vásárolni is voltunk egy kis élelmiszert, valameddig kitart majd.

Sajnos a villanyszámlát, azt nem tudtam feladni, akkor itt maradtam volna pénz nélkül, és beteg gyerekekkel nem akarok nélkülözni. Elég volt a múlt hónapban.

Kicsit elkeseredett is vagyok, Évi lányom döntése miatt, a barátjával kapcsolatban.

De hát ilyenek a fiatalok.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten sokat eset az eső.

Igen keveset voltunk kint emiatt, végig takarítottuk a szekrényeket, szét válogattuk a ruhaneműket, és amik nem kelletek, tovább adtuk más rászoruló, sok gyermekes családoknak.

A héten az is eldőlt, hogy Mariann lányunk hová megyen tovább tanulni.

Sajnos az anyagiak megint közbe szóltak, és azt hiszem ez a nélkülözés a gyermekeinket is végig kísérik az életükön, mert mindig a pénztől függ minden!

Mariann szeretett volna Budapesten tanulni, mint ápolónő, és egy idősek otthonába lett volna gyakorlaton és ismeretség alapján jó helye lett volna! Szeretett volna *********-ra is menni a turizmust kitanulni.

De az sem megy sajnos, ugyanis mind a két iskolánál, kollégiumnál olyan anyagiakat követeltek előre, hogy mi sajnos azt nem tudtuk megfizetni, és így Mariannak le kellet mondania ezekről a lehetőségekről.

Maradt a *******-i fodrászati iskola, ahová  2011.08.03-án megyünk beiratkozni. Ide nem kell kollégium, mert közel van hozzánk, és a töredékét kell csak befizetni (4500 Forintot) annak, amit a másik két iskolába kértek.

Így Mariann két évig a fodrászszakmát tanulja. Esélye elhelyezkedni egy nagy nulla, mert már annyi fodrász van, Dunát lehetne velük rekeszteni! Évi lányunknál valahogyan vissza jöttek az allergiás tünetek, pedig minden gyógyszert rendesen szed. Be van gyulladva a torka, könnyezik a szeme, el van dugulva az orra, és sokat tüsszög.

Violának elég sokat fáj a másik oldala, ahol még meg van az elvileg ép vese, nem tudom mennyire ép, ha gyulladásokat mutat a labor vizsgálat, én nem értem ezeket az orvosokat?! Még mindig szedi a gyógyszert, reggel este, de nem használ Neki.

Feküdni meg nem feküdhet állandóan!

A hétvégén már nem esett annyira az eső, elég jól zárult a hetünk: Péntek délutántól- szombaton egész nap falunap volt nálunk.

Voltak jó köttesek, és volt jó pörkölt, krumplival savanyúsággal, és a Sógorok együttes volt fellépni. A gyerekeknek voltak jó programok, tejesen ingyen volt minden.  Így könnyedén gond nélkül elrepült a hétvége.

Ma vasárnap megint levágtam két tyúkot, sajnos már csak kettő van a 10db-ból, mert a héten elég gázos hetünk volt, és öt darabot levágtam, volt pörkölt, leves, tészta, krumpli, nokedli mikor mit ettünk a héten.

Várjuk már a jövő hetet, mert hétfőn talán segélyosztás lesz! De lehet, hogy szerdán ezt még nem tudni biztosan, meg jön a családi is, és be tudunk egy kis élelmet vásárolni meg tisztálkodási szert, meg mosószert, mert elfogyott minden a héten. De legelőször, Mariannt írassuk be az iskolába!

A hír még mindig ugyan az, immár majdnem nyolc hónapja nincsen Palinak munkája, se keresete sajnos. 

Hát azt hiszem ennyi történt ezen a héten nálunk.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos egyre rosszabb a helyzetünk, ezen a héten is voltak rossz hírek nálunk a családunk számára.

Kezdeném Mariannal, ugye Neki vége van az iskolának, és szeretne majd továbbtanulni, fel is vették az új iskolába *********-ra, csak még nem voltunk beiratkozni, mert nem volt rá pénzünk, és ez hozott maga után kellemetlen dolgokat.

Megszüntették a családi pótlékját 2011.07.30-val, így már csak a másik három gyermekre kapok, ami 59.900 Forint. Sajnos, lecsökkent 17.000 Forinttal a jövedelem. Tovább fokozva a jövedelem csökkenéseket, az önkormányzatnál is felvilágosítottak, hogy ha az új iskolából 2011.08.05-ig nem viszek igazolást Mariann nevéről, beiratkozásáról, nem kapom meg az 5800 Forint gyermekvédelmi támogatást sem! Tovább fokozva a gondokat, én is voltam az orvosnál, mert fájdalmaim vannak. Újból előjött a májammal a probléma, és a cukrommal. Laborvizsgálat és hasi ultrahang utáni eredményről bővebben tudok írni majd a legközelebbi naplóban. A kertben is dolgozgatunk a héten, sajnos a sok eső miatt újabb karalábékat kellet kiszednünk, mert nem bírják az esőt.

Szerettünk volna szerencsét próbálni, vagy is jobban Pál, mert az Ő nevén futott volna minden a ********programmal.

Minden szépen és jól hangzott a megbeszélések alapján, csak sok volt a ha. És ha veszteség van, azt be kell kalkulálni, és még a legnagyobb probléma vele, hogy heti fizetésre adták volna. Ehhez öt fő kell, és amiben mi szeretünk volna bele fogni az öt fővel, sajnos az  27.000 Forintot jelentett volna hetente hat hónapra vissza fizetést. Sajnos már a családunk fenntartása krízises hétről hétre, nem még, hogy hetente ennyi összeget kikalkulálni. Amúgy a tét állatok tartása lett volna.

Hát ennyit szerettem volna leírni erre a hétre, kicsit elkeseredve, és sajnos nem tudom hogyan tovább?!

Szeptember elsejével négy gyermeket kell iskolába indítanom!

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét úgy kezdődőt, hogy Ádám fiamat útnak indítottam a sport táborba **********-ra. Minden ingyenes volt, így elengedtük, mert jó lehetőség, hogy elmehet, mi úgy sem tudtuk volna elvinni.

Egy hétre megy, majd csak szombaton jön haza. Évi meg én sem bírjuk ezt a nagy meleget, ami egész héten van. Az asztmásokra nincsen jó hatással.

Volt egy kis problémánk a hét elején az ÉMÁSSZAL is, mert az ő hibájukból nem küldték ki márciusban az éves elszámolást. A tartózás majd 28000 Forint, amit most ki kellet fizetnem a családi pótlékból, alig maradt valami, nagyon keserves hónap vár ránk most.

De ami még jobban elkeserít, az én férjem még mindég nem került sorra a hivatalnál közmunkára, már hét hónapja, hogy munka és jövedelem nélkül van idehaza, ami nagyon meg viseli az egész családot.

A hét befejezése képen, hogy ne érezzük jól magunkat, Violával is voltak gondok Őneki vették ki a veséjét márciusban.

Voltunk vissza ultrahangra, meg a labor eredményért. A másik vesénél eltérések voltak a mérete miatt, és a labor vizsgálat gyulladást mutatott, ezért újabb gyógyszer szedése lett felírva.

Az orvosa sajnálattal közölte velem, hogy a még márciusban ott hagyott tartós betegséges papírt nem töltheti ki, mert ez nem tartós betegség. Így teljes árat fizetek a gyógyszerért és utazásért. De én ezt nem értem, hát nem fog vissza nőni a veséje, és még reménykedjünk, hogy a másik ép maradjon és működjön!

Az esedékes 25.000 Forintot megkaptuk, ami mint mindig, most is nagyon jól jött!

Hát ennyi történt a héten nálunk.

Köszönettel, tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elejét kerti munkával kezdtük, majd szerdán vérvételen voltunk Violával.

A csütörtöki nap nagyon meleg és fullasztó volt a kánikula miatt. Évi lányom is és én is alig bírtuk venni a levegőt, meg a fejünk is fájt. A pénteki nap és a szombati tűrhető volt, már nem volt olyan nagy a hőség, és örömünkre vasárnap hajnalba megjött a lehűlés, esővel.

Szép a kertünk, ami meg maradt a két héttel ezelőtti jégeső után, már szedtünk le borsot is, elraktuk a fagyasztóba.

A tyúkok és a csibék még meg vannak, csak ami darát kaptunk, nekik már elfogyott, így venni kellett 3700 forintba került egy zsák vegyes dara. Sajnos alig tellett erre a darára, de nem nézhettük, hogy egész nap éhen csipognak a csibék és a tyúkok.

Változtatunk az élelmezésünkön is, mert mivel kevés a jövedelmünk, és a férjem Pál immár lassan hét hónapja van jövedelem nélkül, egy héten csak kétszer van főtt étel szerdán és vasárnap, és csak vasárnap főzök húsfélét.

A kenyeret, zsemlét, tejet , pékárút, felvágottat, pedig úgy oldjuk meg egy hétre, hogy a beteg gyermek kártyájával beutazunk a városba, ahol 150 Ft a kenyér és 10 Ft a zsemle, és a többi termék is fél áron van, mint itt a faluban. Ezeket meg vesszük, lefagyasztjuk, és mikor szükség van rá, kiengedjük, megesszük.

Sajnos van olyan érzésünk, hogy ettől még rosszabb lesz az élet!

A jövő holnapunk nem tudom, hogyan lesz, mert villany számlák vannak össze halmozódva, és ezt ki kell fizetnünk, mert akkor áram nélkül maradunk.

Amit az alapítvány utal, abból tudunk venni majd egy kis élelmet. Csakhogy a gyerekek idehaza vannak, szüneten, és enniük is kell, főleg a betegeknek.

Nagy gond és felelősség ez egy szülőnek, hogy megfelelő képen ellássa a gyermekeit.

Sajnos az életünkben még mindég nem történt változás.

Ennyit szeretem volna írni erre a hétre.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét eleje eltelt, benti munkálatokkal: takarítás, téli ruhanemű elpakolása, stb..

Mert egészen csütörtökig eset az eső, és nagy viharok voltak.

Viola úgy ahogy jól van, pihenget, olvasgat.

Ádámnak már nincsen iskola, a két nagyobb lány még ők járnak.

Pénteken már nem eset, és lementünk a kertbe szétnézni.

Hát szomorúan láttuk, hogy a borsó és a rengeteg karalábé rohadásnak van indulva.

Paprika-, zeller-palánták és hagymák kitörve.

Nagyon szomorú ezt látni, hogy az időjárás így kicseszett a kertel, mert két hét mindennapi kemény munkám a tűző napon benne fekszik. Ami szép, az a burgonya a férjem le is permetezte már a bogarak ellen.

A csibékből és a tyúkokból most nem pusztult el a héten.

Ezen a héten a számlákat is feladtam az alapítvány részére.

Kicsi örömünk is volt, ma délelőttre 90%-ban úgy néz ki hogy mehetek a gyerekekkel egy hétre nyaralni. A szállás és a belépő ingyen van csak az utat kell fizetnünk, meg amit megeszünk. Gondolkodunk még rajta, de a gyerekek szeretnének menni, mert még együtt nem voltunk sehol sem.

Most hosszú hétvége van a pünkösd miatt, és jól kipihenjük magunkat.

Az étrendben a menük változatlanok a szokásos húsleves, pörkölt, gríz, kása, puding és a jó citromos tea.

Hát ennyi minden történt a héten nálunk.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét eleje kicsit pangással telt minden téren, majd szerdától kezdett zsúfolódni a program.

Munkanélküli központban voltunk, mert le számoltattak a kötelező két holnap közmunka után, és sajnos nagy bánatunkra a férjemet még mindig nem tudják alkalmazni az önkormányzatnál. Már több mint hat hónapja, hogy nincsen munkája, se jövedelme.

Majd csütörtökön bérletvásárlás a gyerekeknek, és szülő értekezlet, megbeszélések.

Pénteken megérkezett az alapítványtól a pénz a számlánkra, és mentünk is vásárolni.

Valahogyan most kevesebb élelmiszereket tudtunk venni, mint az ezelőtti holnapokban, mert minden drágább volt.

Pénteken estefelé volt itt mifelénk nagy eső, jéggel és másnap reggel szomorúan néztük a kertünket milyen kárt csinált.

Sok minden a földön fekszik, talán helyre jönnek majd, de a gyönyörű salátáimat tönkre verte.

A kertünk végében bedöntött egy nagy hatalmas fát, ami a kerítésünk kárát okozta, majd a sütőtököket, két akácfát, két gyümölcsfát tönkre tette.

Ma vasárnap már három órától megállás nélkül esik az eső, jó nagy szemekben, és sűrűn az udvaron, kertekben áll a víz, az ablakoknál beáznak, és a nagy dörgés, villámlástól még a kutyák is félnek, és beengedjük őket zárt helyre.

Fura egy időjárás az biztos, áram sem volt már, azt hittem nem fogom tudni megírni a heti naplónkat. A gyerekek most mind itthon vannak, még kettőnek van iskola, és lassan vége van, amit már nagyon vártak.

Violánál is voltak gondok, a héten sokat fájlalta az oldalát a műtéti helyen, és vizelet problémái is voltak.

Már alig várom a 8-át, hogy menyünk a kontroll vizsgálatokra.

Hát ennyi történt a héten nálunk!

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

E héten is végig dolgoztam, már csak két napom van, és sajnos nincsen kilátásban, hogy ezek után most a férjem kerüljön sorra a közmunkában. Már 6 hónapja lesz, hogy nincsen munkahelye, és jövedelme.
A gyerekek jól vannak, már nagyon várják az iskola végét, mert belefáradnak a megterhelő tanulásba, vizsgákba.
A kertünk szép, van benne pár dolog. Sajnos a kifagyott dolgokat még nem pótoltuk.
A tyúkok is megvannak még mind a 9-en amiket kaptunk, 3-5-tojás van naponta. A csibékkel sajnos nem dicsekedhetek már 5 db elpusztult.
A héten eső is esett, kétszer is, az nagyon jó volt a kertre, és a melegen is enyhített egy kicsit.
Az írásbeli vizsgák Mariann lányunknak hármasok lettek, úgyhogy sikerült.
Még a szóbeliket kell túlélnie, és érettségizett nő lesz, aminek nagyon fogok örülni, mert nekem és a férjemnek csak nyolc általánosunk van. Nekünk nem volt lehetőségünk tanulni.
Évi is kiköltözött már a kollégiumból, már csak pár napot jár vizsgázgatni, és neki is vége a tanulásnak.
Ez a hét kicsit nehéz volt sajnos, mindenünk kezd kifogyni az élelem terén. De már jön a jövő hét, és be tudunk vásárolni megint.
Sajnos emiatt nem volt hús a vasárnapi ebédnél, de jóízűen ettük a paprikás krumplit virslivel, és a kertből kiszedett ecetes-salátával. Hát ennyi lett volna, amit le szeretem volna írni.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is még délig dolgoztam a közmunkán, csak hétfőn nem, mert esett az eső, ami igen jól jött a kertre. A héten minden délután kis egyszerű főzés, és 2-3-óra hossza a kertben kapálás, plántálás és locsolással telt el. Violát is vittük már magunkkal a kertbe, és kis pihenőkkel fél-fél sorocskákat Ő is kigyomlált. Kellemes meleg, és szelős volt az idő járás. A hétvégére, szombatra már csak a 12-sor kukorica kapálása marad itt, már mind a négy gyermek itthon volt és 3-óra alatt be is kapáltuk. Szép tiszta a kert, úgyhogy most már lehet kicsit piheni. Csütörtöktől, reggelente kicsit több a munka, mert az önkormányzaton keresztül meg kaptuk a tyúkokat és a csibéket. Nagyon örültünk neki, mert szépek, és 2-4 tojáska van naponta.

Vasárnap reggel levágtam egy tyúkocskát, mert őt bántotta a többi, állandóan csiborázták a tollait. Sajnáltam szegényt, de ez a sorsa.  Szép húsa volt, és ízletes volt a levese. Nagyon jó hogy ezt is kaptuk, ilyen lehetőségek is vannak.

Kicsit szomorkodunk is, mert a férjemnek még mindig nincsen munkája és jövedelme, sajnos már 6 hónapja, és így nagyon nehéz. Nem tudnak még az önkormányzatnál sem biztatni semmivel sem. Itt a környéket már végigjárta újból megint, de sajnos nincsen hely, se lehetőség. Pedig nagy szükség volna rá, hogy legyen keresete, mert a két nagyobb gyermekünk még tovább szeretne tanulni, és nyelvvizsgát szeretnének tenni, de ez nem igazán fog sikerülni ilyen kevés jövedelemből.

A vasárnap, mint mindig most is a megszokott, mert ebédet kell főzni. Évi készül vissza a kollégiumba, a déli busszal. Most is mindenkinek meg van a dolga, amit gyorsan megcsináltunk, hogy vasárnap délután pihenhessünk, és készülődjünk a következő hétre.

Így telt el ez a hetünk is.

Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

A hetet úgy kezdtük, mint minden hétköznapot: délig dolgoztam, majd Évivel mentünk délután a pulmonológiára a doktornőhöz. Az időjáráshoz képest jók voltak az eredmények de a két spray és az egy gyógyszerhez írt neki egy újabb gyógyszert, mert erősödtek az allergia tünetei.

Violával is voltunk vissza a körzeti orvoshoz, a labor eredményekkel, és írt neki gyógyszert, mert vérszegény. És továbbra is újította az igazolásokat, mert még mindig nem megyen iskolába a műtéte miatt.

Minden estefelé egy-két órácskát töltöttünk a kertben, kapálgatunk, gyomlálgatunk.

Szép a kert, szépen kijött minden, de egy pár dolgot újból kell ültetni a múlt heti fagy miatt.

A hétvégénk ismét sűrű programú volt, mert ilyenkor mindenki itthon van, és az egész heti dolgokat megbeszéljük.

Vasárnapi ebéd után pihenés, tanulás, séta és beszélgetés a következő hétről.
Ennyi történt mi nálunk ez alatt a hét alatt.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nem igazán vannak jó hírek a családunkban.
Hétfői napot kezdték a gyerekek a fogászattal, majd én folytattam. Három napig nem mentem közmunkába dolgozni, mert megint elkapott az asztmás allergiám, és idehaza voltam, Nehéz levegővétel, orrfolyás, szájszárasság, és szem-begyulladás kíséretével.

Szerdán Violával is visszamentünk az orvoshoz, még mindig nem engedte az iskolába, elküldött minket laborvizsgálatokra.
Majd csütörtök reggelre nagyon hidegre ébredtünk, és mikor délután fele lementünk a kertünkbe nagy csalódás ért minket, a rengeteg elültetett és szépen ki kelt növényeink 50%-ban mind le voltak fagyva. Pedig már nagyon szépen ki volt kelve mindenünk.
A hétvége tanulással, pihenéssel és tévézéssel telt el.
Ennyi történt nálunk ezen a héten.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt. Minden nap délig közmunkával telt, virágokat ültetem, locsoltam.

Délutánonként minden nap volt egy kis főtt étel a gyerekeknek (ez is az Alapítványnak köszönhetően - mert be tudtam vásárolni). A gyerekek itthon vannak, mert tavaszi szünet van hét napig! Violával is voltunk visszarendelésen a körzeti orvosnál.

Sajnos még mindig elég gyenge és sápadt ahhoz, hogy iskolába menjen, úgyhogy még mindig itthon marad, pihenget és erősödik a család körében. Május 4-re rendelt minket vissza az orvos, reméljük akkor már kicsit erősebb lesz! Végül is április 28-án lesz egy holnapja, hogy megműtötték és kivették a bal veséjét.

Éva a körülményekhez képes jól van és én is, jön az allergia időszak, most azzal is küszködünk. Kicsit nehezen vészeljük át, de ameddig csak lehet, bent vagyunk és kerüljük az allergiás levegőt.

Sajnos ez az én esetemben nem igazán kerülhető el a közmunka miatt, de tűrhetően viselem.

Ma reggelre esett egy kis eső és megtisztult a levegő. A hét bezárásaképpen, délelőtt kukoricát ültetünk a kertben, délután egy kis bográcsolással zártuk a hetet. A menü babgulyás csirke szárnyból és még egy egyszerű gyümölcs tortára is kispóroltam a gyerekeknek, aminek nagyon ürültek, mert régen volt már sütemény.

Ezt történt velünk a héten.

Köszönettel és Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét ünnepi nappal kezdődött, Húsvéttal. Szépen csendben telt, mint a többi nap, egy kis vasárnapi ebéd volt, tévéztünk, beszélgetünk nem tartottunk Húsvétot.
Majd a hét többi napján szokásosan folytatódtak a napjaink. Délelőtt - mint mindig- dolgoztam, a gyerekek iskolába mentek. Viola még mindig itthon lábadozik, így Ő még nem ment iskolába.
Udvart is takarítottunk, meg voltunk a kertben gyomlálgatni.04.30-án szombaton mentem a nagyobbik lányommal, mert volt a ballagása 10.00-órától. Szépen csendben elballagott, egy kis olcsó, egyszerű csokrot vettem neki. Sajnos ünneplést, és családi összejövetelt nem tartottunk, mert az anyagiak nem engedték, ez a hét egy kicsit rázós volt. A jövő héten lesznek a vizsgák és reméljük már azt követő héten boldogan írhatom, hogy meg van az érettségije. Vasárnap Édesanyák napja volt, kaptam a gyerekektől orgonát, tulipánt és gyöngyvirágot. Én pedig viszonzásul sütöttem nekik egy kis csörögét.
Hát ennyi történt nálunk ezen a héten.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához 

2011.04.01-től minden nap délig dolgozom. Hazaérkezésem után Viola műtéti hegeit raktam rendbe, és enni adtam neki.

Délutánonként  kiviszem a jó napsütéses levegőre, meg elmegyünk könyvtárba meg ilyesmik. Másnap a közmunkából haza érkezésem után főztünk, hajtogatunk, tanultunk és pihegettünk a családdal.

2011.04.13-án megérkezett számlánkra az Alapítvány által átutalt 25.000 forint a családunk részére. El is mentünk vásárolni egy pár dolgot, hogy legyen itthon a családnak élelem és tudjak főzni is.

Haza érkezésünk után szépen elpakoltam a vásárolt termékeket, és mosogatás után neki láttam főzni. Mire a gyerekek hazaértek az iskolából, meleg délutáni ebéd várta őket.

Eközben míg én főztem, a férjem elkészítette a begyújtáshoz a kályhákat, beszedte a kiteregetett ruhákat és begyújtott. Mikor már mindenki itthon volt -kivéve Éva, mert Ő kollégiumban volt- lementünk a kertbe, és gereblyéztünk egy kicsit, amíg az eső nem esett. Idebent a melegben tanultunk a gyerekekkel, vacsoráztunk, fürödtünk és aludtunk. Következő nap takarítottunk, mostunk és elveteményeztünk a kertben, mert az önkormányzattól kaptunk vetőmagokat.

15-én pénteken ********-ra mentünk Évával a kardiológiára, vizsgálatokra. Reggel indultunk 8 órakor és délután 16.00-ra értünk haza. Az eredmény: a körülményekhez képes jó, további gyógyszerszedés javasolt, tornaórából folyamatos felmentés.

Másnap reggeli után takarítással, mosással folytattuk a napot, a férjem és Ádám fiam lementek a kertbe, hogy rendbe rakják a burgonya ültetésére. Majd mindenki kidolgozta magát, és este szalonnát sütöttünk.

A vasárnap az mindig kicsit rohanós, mert ebédet kell főzni, és Évát vissza kell készíteni a kollégiumba, mert megyen vissza a 12.30-as busszal. Ekkor mindenkinek meg van a dolga, a férjem és a fiam kint tevékenykednek a portán, a kertben.

A lányok vasalnak, hajtogatnak, én pedig főzök, és Évának is készítek az ételesbe enni valót estére. Éva útnak indul. Általában mindig kikíséri valaki a buszhoz. Délután pedig kis pihenés után tanulás, bepakolás a hétfői napra, majd kis foglalkozás az állatokkal (ami két kedvenc cica és két kis kedvenc kutyus).

Így telt el ez a hetünk.

Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tisztelt Alapítvány!

Ebben a levelemben szeretném bemutatni a családomat, akik hat főből állnak.

Családfő: Szellő Pál 1963.03.28.

Házas társ: Szellő Pálné Kovács Éva 1970.01.26., 1998-óta asztmás vagyok.

1986.10.18-án összeházasodtunk és született hat gyermekünk:

Szellő Erzsébet 1987.08.25

Szellő Katalin 1988.07.20

Szellő Mariann 1992.08.31

Szellő Éva 1993.08.11

Szellő Viola 1996.11.26

Szellő Pál Ádám 1998.09.08

Szocpol támogatásból építkeztünk 1997-ben, az azóta is úgy van sajnos, ahogy az Isten megadta. A családfő folyamatoson a munkanélküliséggel küzd!

*********-en élünk, ez egy kis település 355-fővel, Legközelebbi városok: *********** 11 km, majd ************* 25 km re van tőlünk Errefelé nagyon kilátástalan a helyzet sok család számára!

Éveken keresztül foglalkoztunk jószágok nevelésével (malac, kecske, nyúl, kacsa, csirke, bárány, ló). Sajnos ezeket három éve felszámoltuk, mert már magunkat sem tudtuk eltartani, és a gyerekek iskoláztatása is egyre többe van! Idők múlásával két gyermek családot alapított, így négy gyermek lakik még velünk. Évek során sajnos beteg gyermekeink is lettek: Éva nevű gyermekünk 2009.02.23-óta asztmás, és szívproblémái vannak, ami sajnos maradandó! Majd 2011.02.23-tól Viola nevű gyermekünknél veseproblémákat állapítottak meg, majd sajnos ezt csak 03.28-án műtéti beavatkozással tudták megoldani. Az elhalt, begyulladt veséjét el kellett távolítani, mert csak gyulladásokat, fájdalmakat okozott.

A család mostani helyzete: a családfő Szellő Pál 2011.01.03-óta jövedelem nélkül van, és nincsen munkahelye sem. Én kapom a hivataltól a bérpótló juttatást, ami 28.500-forint. 2011.04.01-től 05.31-ig közmunkában veszek részt négy órában. Meg a négy gyermeknek van a családi pótléka, ami 76.900 forint, mert Évára az emelt szintű családi pótlékot kapom. Ebből a kis pénzből próbáljuk magunkat fenntartani kisebb-nagyobb sikerekkel. A gyermekeink rendszeresen járnak iskolába és az átlagnak megfelelően tanulnak.

Ennyit szerettem volna családomról, életünkről leírni.

Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy részt vehetünk ebben a programban.

Tisztelettel:

                        Szellő Pál és Szellő Pálné

Kelt: 2011.04.11., *********