Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét elejét kerti munkával kezdtük, majd szerdán vérvételen voltunk Violával.
A csütörtöki nap nagyon meleg és fullasztó volt a kánikula miatt. Évi lányom is és én is alig bírtuk venni a levegőt, meg a fejünk is fájt. A pénteki nap és a szombati tűrhető volt, már nem volt olyan nagy a hőség, és örömünkre vasárnap hajnalba megjött a lehűlés, esővel.
Szép a kertünk, ami meg maradt a két héttel ezelőtti jégeső után, már szedtünk le borsot is, elraktuk a fagyasztóba.
A tyúkok és a csibék még meg vannak, csak ami darát kaptunk, nekik már elfogyott, így venni kellett 3700 forintba került egy zsák vegyes dara. Sajnos alig tellett erre a darára, de nem nézhettük, hogy egész nap éhen csipognak a csibék és a tyúkok.
Változtatunk az élelmezésünkön is, mert mivel kevés a jövedelmünk, és a férjem Pál immár lassan hét hónapja van jövedelem nélkül, egy héten csak kétszer van főtt étel szerdán és vasárnap, és csak vasárnap főzök húsfélét.
A kenyeret, zsemlét, tejet , pékárút, felvágottat, pedig úgy oldjuk meg egy hétre, hogy a beteg gyermek kártyájával beutazunk a városba, ahol
Sajnos van olyan érzésünk, hogy ettől még rosszabb lesz az élet!
A jövő holnapunk nem tudom, hogyan lesz, mert villany számlák vannak össze halmozódva, és ezt ki kell fizetnünk, mert akkor áram nélkül maradunk.
Amit az alapítvány utal, abból tudunk venni majd egy kis élelmet. Csakhogy a gyerekek idehaza vannak, szüneten, és enniük is kell, főleg a betegeknek.
Nagy gond és felelősség ez egy szülőnek, hogy megfelelő képen ellássa a gyermekeit.
Sajnos az életünkben még mindég nem történt változás.
Ennyit szeretem volna írni erre a hétre.
Tisztelettel:
Szellő Pálné
