Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten is még délig dolgoztam a közmunkán, csak hétfőn nem, mert esett az eső, ami igen jól jött a kertre. A héten minden délután kis egyszerű főzés, és 2-3-óra hossza a kertben kapálás, plántálás és locsolással telt el. Violát is vittük már magunkkal a kertbe, és kis pihenőkkel fél-fél sorocskákat Ő is kigyomlált. Kellemes meleg, és szelős volt az idő járás. A hétvégére, szombatra már csak a 12-sor kukorica kapálása marad itt, már mind a négy gyermek itthon volt és 3-óra alatt be is kapáltuk. Szép tiszta a kert, úgyhogy most már lehet kicsit piheni. Csütörtöktől, reggelente kicsit több a munka, mert az önkormányzaton keresztül meg kaptuk a tyúkokat és a csibéket. Nagyon örültünk neki, mert szépek, és 2-4 tojáska van naponta.
Vasárnap reggel levágtam egy tyúkocskát, mert őt bántotta a többi, állandóan csiborázták a tollait. Sajnáltam szegényt, de ez a sorsa. Szép húsa volt, és ízletes volt a levese. Nagyon jó hogy ezt is kaptuk, ilyen lehetőségek is vannak.
Kicsit szomorkodunk is, mert a férjemnek még mindig nincsen munkája és jövedelme, sajnos már 6 hónapja, és így nagyon nehéz. Nem tudnak még az önkormányzatnál sem biztatni semmivel sem. Itt a környéket már végigjárta újból megint, de sajnos nincsen hely, se lehetőség. Pedig nagy szükség volna rá, hogy legyen keresete, mert a két nagyobb gyermekünk még tovább szeretne tanulni, és nyelvvizsgát szeretnének tenni, de ez nem igazán fog sikerülni ilyen kevés jövedelemből.
A vasárnap, mint mindig most is a megszokott, mert ebédet kell főzni. Évi készül vissza a kollégiumba, a déli busszal. Most is mindenkinek meg van a dolga, amit gyorsan megcsináltunk, hogy vasárnap délután pihenhessünk, és készülődjünk a következő hétre.
Így telt el ez a hetünk is.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja
