Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk megint kórházi napokkal, orvosi vizsgálatokkal kezdődött.
Mariannak kellett visszamennie, és én pedig laborba voltam meg magamnak és Évinek kértem időpontot ultrahangra, és nyaki ultrahangra.
Férjem, Pali be tudta fejezni végleg a kertünk kiszántását, a jó esős napok megpuhították a földet.
Látogatóink is voltak a héten, először egy régi ismerősünk, a család és a gyerekek gyerekkori játszótársa, már két éve nem láttuk.
Budapesten él és dolgozik. Jó volt újra látni, és sokat beszélgetünk, csak kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert nálunk csak borsó leves volt enni, meg krumplis tészta máshol meg a jó karácsonyi ételek, de ez is nagyon jól eset neki, azt mondta a tömör ételek után.
Volt az unokám is, mert Pali fiamat vitték el magukkal az ünnepekre.
Sajnos csak a férjemmel voltunk itthon ketten, mert nem álltunk úgy, hogy élelmet biztosítsunk a gyerekeknek ezekre a napokra.
Mariann a barátjánál volt, a másik két lány a barátnőknél. Szeretettel fogadták Őket a családok.
A testvéreméknél is ki szántotta a kertet a párom, és jól is jártak, mert már másnap esett a hó, és szép fehér karácsony volt-van!
Az önkormányzatnál a segélyemből adtak ki az ünnepre 5000 Forint előleget, és sokat töprengtünk a párommal, mitévők legyünk ezzel a kis pénzel. Végül is vettünk szenet érte, és melegben vagyunk itthon.
A szomszédból kaptunk töltött káposztát, meg kalácsot, ami nagyon finom volt, és elég is volt kettőnknek.
Azt hiszem leírtam mindent, amit szeretem volna.
Köszönjük a lehetőséget ismét!
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!
Szeretettel, Tisztelettel:
Szellő Pálné Éva
