Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hetünk is zsúfolt volt, mindig mentünk valahová.
Palinak menni kellet a munkanélküli központba, Mariann és én mentünk vissza a nőgyógyászatra, én nekem menni kellet vissza a kardiológiára is.
Volt mikulásünnepség is, a polgármester rendezte a gyerekeknek. Kaptak csomagot és szaloncukrot.
Az unokám is volt az ünnepségen, nagyon tetszett neki, hogy énekeltek verseltek, szólt a zene, és örült, hogy Ő is kapott csomagot és szaloncukrot.
Ádám fiamnak már jó nagy volt a haja, így Mariann elvitte modellnek magával a fodrászatba.
Gyógyszereket is voltam íratni a héten a körzeti orvosnál. Évának és magamnak is, meg Violának beutaló kellet a laborba. Mariann, és én voltunk a bőrgyógyászaton is a szemölcsök végett, jóindulatúak, sebész leszedheti őket.
Hát erre majd csak már akkor kerítenénk sort, ha jobb időjárás lesz.
Violának is letudtuk a laborvizsgálatot, eredmény majd csak hétfőn lesz készen.
El szerettem volna még menni a betegjogi képviselőhöz, mert sokan nem hagynak békén ezzel a Viola üggyel!
Rengeteg emberrel beszélek, ahogyan járjuk a vizsgálatokat, hogy szervhiányos Viola, mivel kivették az egyik veséjét, és járna neki az emeltszintű családi pótlék, a közgyógy, és a kedvezményes utazás.
Sokan azt mondják, ne hagyjam annyiban, mert az orvos nem mond igazat nekem. Szóval nem hajlandó kitölteni a papírt, mert ez nem tartós betegség, egy vesével is lehet teljes életet élni, azt mondta nekünk még áprilisban, és visszaadta a papírt kitöltetlenül.
A lényeg az, hogy nem volt aznap ügyfél fogadás nála, mert szabadságon volt. Egy telefonszám volt kirakva az ajtajára, amin el lehet érni sürgős esetben a betegjogi képviselőt.
A hétvége megint eltelt a szokásos munkákkal, és favágással, mert kaptunk kis gallyakat, azt vágtuk össze.
Igen jól jött, mert már nem volt tüzelőnk.
Sajnos napi szinten problémát okoz a meleg légkör megteremtése a házunkban a gyerekeknek.
A férjemnek még mindég nincsen állandó munkája és jövedelme, ez eléggé elszomorító, mert kilátástalan így a helyzetünk.
Még jó, hogy van az Alapítványtól ez a segítség, nagyon sokat jelent családunk számára.
Ennyit szerettem volna leírni erről a hétről.
Köszönettel és Tisztelettel:
Szellő Pálné Éva
