Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mint mindig, ezen a héten is történtek dolgok nálunk a családban.
A hét elején voltak az ÉMÁSZ-tól leolvasni a villanyórát, így jönni fog majd az éves elszámolásról a csekk! Nagyon remélem nem lesz sok!
A pénzek, fizetések, utalások is jól elhúzódtak 1-én adták a segélyeket, majd
3-án jött a családi pótlék, de csak annak, akinek számlaszáma van.
Kaptunk a héten az önkormányzattól két mázsa fát, ami igen jól jött négy nap alatt el is fűtöttük. Olyan jól égett, jó száraz volt.
Sok mindent, amit kellett, el is intéztem a héten, mivel hatodikán megyek a kórházba befeküdni.
A naplóírásokat Éva lányom fogja elvégezni minden héten, amíg nem leszek, remélem ír majd rólam is.
A kórházba költözésem miatt ezen a héten mindenki feszültebb, idegesebb volt, hogy lesz majd, mi lesz majd Édesanya nélkül.
Főleg a férjem volt ideges, mert Őneki meg talán megkezdődik majd a munka, nyolc órában, és reggel fél nyolctól csak délután négyre ér haza, és minden az Ő nyakába fog szakadni.
Az iskolákban is voltam bent, Mariannék nem járnak már öt napja, és még kb. tíz napig nem is mennek, mert nincsen fűtés az iskolában. Violának elintéztem, hogy ebédelhessen ingyen, legalább Ő egyen majd egy kis főtt ételt.
Pali fiam is ingyen eszik az iskolában, hozzá is voltam, mert az osztálypénzért zaklatja a tanár már két hete a gyereket… Mondtam, ha lesz adok, de most nincsen. Most 10.000 Forintot kéne neki beadni, mert ballagtatnak is, plusz a havi
Az unokám is volt haza, és mivel volt a szülinapom, megkésve, de hoztak egy szép krémes szívekkel díszített tortát.
Mindenki itthon volt a hétvégén.
A szokáshoz híven az unokám csinálta a cirkuszt, hogy bizony Ő nem megyen haza.
Itt is nagyon hideg idők járnak, fúj a szél, hordja a havat, de a falu még megközelíthető.
Hát én meg magamról ne is írjak semmit sem, én vagyok a legidegesebb, hogy mi lesz idehaza az öttagú családommal. Emiatt nem fogok gyógyulni!
Remélem azért minden rendben lesz, és átvészelik jól azokat a napokat, amíg nem leszek.
Mariannak lesz a legnehezebb, mert Ő fogja a házimunkát végezni. Éva pedig a hétvégi mosást.
Egy időre most búcsúzom Önöktől, a levélírástól, a heti beszámolótól.
Maradok tisztelettel, üdvözlettel:
Szellő Pálné Éva
