Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét mozgalmas és bosszantó hetünk is volt egyben. Először is azzal kezdtük a hetet Húsvét után, hogy elmentünk a hivatalba a párommal, és megkérdeztük nincsen-e munkalehetőség.
Én is szeretnék már közmunkán dolgozni, hogy egy kis pénzzel több jönne a kasszába, és ha lehet, ne akkor vegyenek majd fel, ha szeptemberben vissza kell mennem a kórházba.
A másik dolog, hogy a párom is átjött volna az önkormányzathoz közmunkára a vízügytől.
De sajnos csak elutasítást kaptunk, mert nincsen munkalehetőség, nem pályáztak még.
Akik most fel vannak véve, öt hónapig lesznek, és utána akarnak felvenni újabb munkásokat.
Nagyon nem jó ez a vízügyes munka a páromnak, mert nem fizetnek rendesen, már két hete nem utaltak neki.
Itt a rengeteg adósság a nyakunkon és nem tudjuk fizetni sajnos.
Mariann lányommal is voltunk ********-on újabb vizsgálatokon, sajnos rossz híreket mondott az orvos, már két darab cisztája van, így műtét lesz, még megvárjuk a citológiai eredményt, és a menstruációját, és utána eltávolítják a cisztáját.
Nagyon nehezen viseli ezt az egészet, 20 éves lesz, komoly barátja öt hónapja van, és itt ez a probléma…
Én is voltam a körzeti orvosnál, mert lejárt a közgyógy támogatásom, és ez ügyben papírokat kellett intéznem, majd leadnom a hivatalnál.
Ádám fiaméknál az iskolában volt fényképész, ami nagyon tetszett neki, mert a sok haverral közösen készültek képek.
A többi gyermekünk jól van, Violának mintha beindult volna a tanulás, kezd jó jegyeket kapni. Éva buzgóan készül az érettségire.
Az időjárás eléggé szeles, esős erre felé, és fagy is volt még jó, hogy nem ültetünk a kertbe.
A fóliasátorba se kelt ki minden rendesen.
Én még mindig küszködök a lapocka fájdalommal, egyre rosszabb, még jó, hogy éjszaka tudok aludni tőle. Már holnap kérek időpontot a re-habra, és visszamegyek kontrollra is, hogy nézzék meg.
Hát azt hiszem mindent leírtam erről a hétről, ami történt nálunk.
Az alapítványi pénz is megérkezett hozzánk, aminek nagyon örültünk, vettünk is sok élelmiszert belőle. Köszönjük szépen az Alapítványnak!
Maradok Köszönettel és Tisztelettel:
Szellő Pálné Éva
