Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét elején be kellett volna feküdnöm a kórházba, a belgyógyászatra a rehab részlegre.
Még tavaly decemberben meg írta a beutalót a kardiológus orvosom.
Sajnos családi és anyagi okok miatt nem tudtam menni, így tűröm tovább a fájdalmakat, hol itt, hol ott.
Haza jött a héten a lányom a barátja három hónap után négy napra a Dunántúlról.
Sokat beszélgetünk, és azt mondja, ott még van élet, van munkalehetőség, és jól fizetnek. Na de könnyen beszél az, aki független és nincsen még semmije, amit felszámoljon.
Mariann is vizsgázott a héten a fodrászatnál, fizetni kellet 3000 Forint vizsgadíjat. Végül jól sikerült minden, csak Ő lett az utolsó szegénykém, így tiszta idegesen kellett vizsgáznia.
A baba hajcsavarozásával, és az én női frizurámmal, mert én voltam a modellje, négyes lett, az angol férfi fizura pedig hibátlan ötös lett a vizsgán. Sajnos a fiú modellnek a vizsga kellős közepén bejött az anya a szalonba cirkuszolni, hogy ő nem hagyja a fiának a haját elrontani. De a nőnek nem lett nagy sikere, mert jól leégette magát, és a vizsgabiztos szó szerint ki zavarta a helyiségből. Hát, ha ötös lett nem is lett olyan rossz…
Mikor a fiatalember meg érkezett a várakozóterembe, tiszta torzonborzosan 15 centis égnek álló hajjal, mindenki lesett, a lányok sikítottak és mikor a vizsga után a fiatalember távozott ˝filmszínészként˝, mindenkinek tátva maradt a szája. Jó érzés volt ezt látni, mint anyának. Sajnos volt, aki csak kettest kapott, és elcseszte a modelljét.
A héten ismét voltunk a férjemmel egy megbeszélésen egy városban, mi és a polgármester asszony képviseltük *******-t.
Sajnos mindig csak beszélgetünk órákat, de munkalehetőség még nincsen itt mifelénk.
Maga a rendezvény jó volt, színvonalas és sok kedves emberrel megismerkedtünk ismét, és jót beszélgetünk is, mert mi már harmadszor veszünk részt ilyenen. Felszolgáltak nekünk ivólét, ásvány vizet, kávét, fornettit, és ebédre pedig tojás levest és rántott szeletet burgonyával, salátával kaptunk.
Délelőtt tíztől délután tizenhat óráig tartott.
Sajnos a férjemnek még mindég nincsen munkája és jövedelme.
Hónapról, hónapra reménykedünk, hogy lesz, és indul valami közmunka, de csak hitegetnek és telnek a hónapok is.
Évának is a héten elkészültek a jelentkezési lapjai és a hozzá csatolni való iratok, már csak postára kell adnunk a ********-i egyetemre.
Nagyon akar menni, csak nem tudom, miből fogjuk tudni fizetni Neki.
Hát ennyi történt a családunknál a héten.
Köszönöm a részvételt az Alapítványnak, hogy segíti a családunkat!
Maradok Tisztelettel, Köszönettel:
Szellő Pálné Éva
