Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét elején visszamentem a kórházba, ez az utolsó hetem már, -hála Istennek a családom szerint- én még szívesen maradnék, nagyon jó ott!
Szépen lassan eltelt ez a hét is, csak a családomnak múlt nehezen. Azt mondták, ez az egy hét olyan hosszan telt el, mint az előző három együtt.
De elvoltak, Mariann volt vissza az orvoshoz, sajnos nem múlik el a betegsége, műteni kell, mihelyt anyagilag úgy állunk, megyek vele a *********-i megyei kórházba. Évi maradt itthon már kedd reggeltől, mert bele esett az influenzába.
Pál járogat dolgozni, de már egyre idegesebb, mert már három hetet ledolgozott, és fizetést még nem utaltak. Pénteken jöttem haza a kórházból, elláttak mindenféle tanácsokkal, és gyógyszerekkel. Elég jók lettek az eredményeim.
Már nem fájnak a lábaim, és a lapockám sem. Jók voltak a kezelések, amiket kaptam. A gyógyfürdő nagyon fog hiányozni, de lehet mennem, mint bejáró, és hat hónap múlva ismét befeküdhetek ezekre a kezelésekre.
A férjem intézte a hazajövetelemet, elkérte a hivatalból a Fordot, és azzal jött értem péntek délután. Az unokám is beteg volt a hétvégén, vitték a lányomék az ügyeletre, mert nem tudták levinni a lázát.
Még nem hívtak fel azóta, hogy mi van az unokámmal, mert a lányom éjszakára ment dolgozni.
Hát ennyi történt nálunk a héten.
Maradok Köszönettel, Tisztelettel:
Szellő Pálné Éva
