Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok változás nincs szürke kis életünkben előző írásom óta. Rohanunk mindig mindenhová. Illetve reggel az óvodába, munkahelyre, este haza. Ez a program. A gyerekek elég nyűgösek, félek, betegek is lesznek ismét. Hétvégén a rokonoknál voltunk, ott sokat játszottak, szaladgáltak. Sütöttünk pogácsát, nagyon örültek neki a lányok. Itthon sok a házimunka, szinte csak szombaton próbálom utolérni magam. A munkahelyemen is elég nagy a hajtás, már készülődünk a farsangra lelkiekben. Jelmezeket gyártunk mindenkinek. Sajnos még mindig probléma a közelgő költözés. Nincs hová, és fogalmam sincs mi lesz velünk. Még annyi pénzünk sincs, hogy egy autót fogadjunk, aki elviszi a dolgainkat valahová. Teljesen reménytelen a helyzet, elkeserítő!

Eddig reménykedtem, de annyi a gond, hogy már minden erőm elszáll. Gondolkodom éjjel és nappal. Minden szabad pillanatomban, de hasztalan. Tudom, Istennek terve van az életünkkel és minden az Ő akaratából történik, ezért próbálom összeszedni magam.

Szép hetet kívánok!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvan a félévi bizonyítvány a lányoknak. A kicsinek kitűnő lett, a nagyobbiknak hát nem lett a legjobb, de reméljük, hogy javítani fog. Ő megígérte nekünk. Szürke napjaink vannak, lassan telnek nagyon, igaz nem kellene az időt gyorsítani, de mégis valahogy néha úgy lenne jobb. Nagyon hideg van mifelénk, már egy pár napja, nagyon-nagyon fázunk. Sokan kezdenek már itt is lebetegedni, mi még hála nem vagyunk betegek, de nagyon félek tőle, hogy mikor ér el bennünket is. Attól is tartok, hogy ki fogom-e tudni váltani a gyógyszert a gyerekeknek. Munkát keresünk folyamatosan, én és párom részére, de nem sok sikerrel sajnos. De remélem, mihamarabb összejön valami!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a megszokott hétköznapok. Semmi érdekes nem történt velünk az utóbbi időben. Szerencsére vagy sajnos? Nem tudom melyik a jobb.

Robika jár az óvodába, amit nagyon szeret. Már készülnek az iskolára, egyre többször hozunk haza feladatlapot, amit itthon kell megcsinálni, és visszavinni. Nagyon ügyes és felelősségteljes. Mi már másnapra biztosan visszavisszük a ránk bízott lapokat, és reggel figyelmeztet is, hogy ne felejtsük el. Úgy érzem nem lesz gond a tanulással. Minden érdekli, sokat kérdez és nem éri be szimpla válaszokkal. Sok könyvünk van, amit nézegetünk-olvasgatunk, de járunk könyvtárba is, ott is sok érdekes dologgal találkozik.

Apa is dolgozik, most elég sok a munkájuk, így még szombatonként is járnak. Igaz, hogy így kevesebbet tudunk együtt lenni, de a fizetés a túlórával kiegészítve egy kicsit könnyít a hétköznapi gondokon.

Én itthon végzem a házimunkát, és anyukámnál is segítek, amit kell.

Hát így élünk mostanában. Remélem legközelebb egy kicsit tartalmasabb naplóval tudok jelentkezni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején be kellett volna feküdnöm a kórházba, a belgyógyászatra a rehab részlegre.

Még tavaly decemberben meg írta a beutalót a kardiológus orvosom.

Sajnos családi és anyagi okok miatt nem tudtam menni, így tűröm tovább a fájdalmakat, hol itt, hol ott.

Haza jött a héten a lányom a barátja három hónap után négy napra a Dunántúlról.

Sokat beszélgetünk, és azt mondja, ott még van élet, van munkalehetőség, és jól fizetnek. Na de könnyen beszél az, aki független és nincsen még semmije, amit felszámoljon.

Mariann is vizsgázott a héten a fodrászatnál, fizetni kellet 3000 Forint vizsgadíjat. Végül jól sikerült minden, csak Ő lett az utolsó szegénykém, így tiszta idegesen kellett vizsgáznia.

A baba hajcsavarozásával, és az én női frizurámmal, mert én voltam a modellje, négyes lett, az angol férfi fizura pedig hibátlan ötös lett a vizsgán. Sajnos a fiú modellnek a vizsga kellős közepén bejött az anya a szalonba cirkuszolni, hogy ő nem hagyja a fiának a haját elrontani. De a nőnek nem lett nagy sikere, mert jól leégette magát, és a vizsgabiztos szó szerint ki zavarta a helyiségből. Hát, ha ötös lett nem is lett olyan rossz…

Mikor a fiatalember meg érkezett a várakozóterembe, tiszta torzonborzosan 15 centis égnek álló hajjal, mindenki lesett, a lányok sikítottak és mikor a vizsga után a fiatalember távozott ˝filmszínészként˝, mindenkinek tátva maradt a szája. Jó érzés volt ezt látni, mint anyának. Sajnos volt, aki csak kettest kapott, és elcseszte a modelljét.

A héten ismét voltunk a férjemmel egy megbeszélésen egy városban, mi és a polgármester asszony képviseltük *******-t.

Sajnos mindig csak beszélgetünk órákat, de munkalehetőség még nincsen itt mifelénk.

Maga a rendezvény jó volt, színvonalas és sok kedves emberrel megismerkedtünk ismét, és jót beszélgetünk is, mert mi már harmadszor veszünk részt ilyenen. Felszolgáltak nekünk ivólét, ásvány vizet, kávét, fornettit, és ebédre pedig tojás levest és rántott szeletet burgonyával, salátával kaptunk.

Délelőtt tíztől délután tizenhat óráig tartott.

Sajnos a férjemnek még mindég nincsen munkája és jövedelme.

Hónapról, hónapra reménykedünk, hogy lesz, és indul valami közmunka, de csak hitegetnek és telnek a hónapok is.

Évának is a héten elkészültek a jelentkezési lapjai és a hozzá csatolni való iratok, már csak postára kell adnunk a ********-i egyetemre.

Nagyon akar menni, csak nem tudom, miből fogjuk tudni fizetni Neki.

Hát ennyi történt a családunknál a héten.

Köszönöm a részvételt az Alapítványnak, hogy segíti a családunkat!

Maradok Tisztelettel, Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét elég nyugisan telt, minden zajlik szépen. A gyerekek nem betegek szerencsére. Emma hétfőn megkapta a 18. hónapos kötelező védőoltást, nem lázasodott be tőle. Viszont aludt egy jó nagyot délután. Este meg nem akart elaludni, úgy kipihente magát. A fánk nagyon fogyóban van, a tél még csak most jön be igazán. Reggelre is nagyon hideg volt, igaz hogy napközben felmelegszik, de a kicsikre akkor is fűteni kell. A héten meglesz a félévi bizonyítvány is, gyenge teljesítésű volt. De bukás nem lesz szerencsére. Pedig bele kell húznia a tanulásba, mert szeptembertől többet és komolyabbat kell tanulnia a fiamnak. Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét egy héten túl vagyunk. A lányunk itthon van, mert egy kis influenzát elkapott. Sokba került a gyógyszere, de már kicsit jobban van. A jövő héten mehet iskolába. Megkapták a bizonyítványt is, a fiunknak van még mit javítani év végére, de a lányunk nagyon ügyes volt, szép lett a bizonyítványa. Nagyon ügyesen beilleszkedett az iskolába. A fiunknak még új az iskola, és most szembesült azzal, hogy ez már nem az általános iskola. De év végére kijavítja a jegyeit!

A férjem még jár havi pár napot dolgozni éjjeliőrként, de én még mindig nem találtam semmilyen munkát.

Már a tüzelőnk is eléggé fogyóban van, nem tudom ki fog-e tartani addig, amíg kapunk valami pénzt. Még van két hét, amíg családi pótlékot kapunk.

A villanyszámláról is kiküldtek egy csekket, ami több mint 50000 Forint, de nem tudtuk befizetni az egészet, így bármikor jöhetnek kikapcsolni az áramot.

További szép napot kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem tudom mi jöhet még, haláleset történt a családban, a két kicsit műtik, a két nagyobb is beteg, egyedül még Cinti bírja, ráadásul ha nem találok szponzort, a két élsportoló gyermekemnek abba kell hagynia a sportot, hiába nagyon tehetségesek! Szinte minden takarításom megszűnik, nem tudom fizetni a hitelt, a rezsiket, és a lakbért sem, mivel önkormányzati lakás, félek, kitesznek bennünket. Minden pénz elmegy a gyógyszerekre. Már nem tudom, mihez kezdjek, teljesen kétségbe vagyok esve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz hónap ez a január, az is megfordult már a fejemben, hogy a január két hónapból áll. 

Gondolom, vagyis tudom, hogyezzel sokan vagyunk így, Detti megbetegedett, és vele együtt én is. Náthásak vagyunk, és fáj a torkunk.

Kicsit kedvtelenül, és enyhén rossz közérzettel teltek a napok, és ráadásul azt állítja unalmas vagyok, pedig igyekszem. 

A két nagy gyerkőc jól van, lassan kezdik lezárni Őket, izgulnak, és sokat tanulnak.

Szomorú és megrázó eset, hogy a múlt héten három szomszédunk halt meg.

A férjemnek sikerült munkát találnia, és minden este hazajön, nagyon örülünk neki, mert az esti meseolvasásnál Ő is beáll a hallgatóság közé.

Reméljük sikerül Neki betanulni, és maradhat egyenlőre két hónap próbaidőre vették föl. Minden bizodalmunk benne és ebben a munka helyben van, ami anyagi és családi szinten is segít minket. Úgy igyekszünk lábra állni, remélem sikerül!

Szép hétvégét mindenkinek:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink csendesen telnek, egyforma minden nap. Örülünk, hogy enyhe a tél, kevesebb tüzelőre van szükségünk.
Nagyon rosszul állunk anyagilag, utánakérdeztünk, hogy mikor lesz segély elszámolás, hát majd csak hónap végén, addig ki kell húznunk valahogy. A téli időszak mindig lehúz minket még jobban pénzügyileg, örülünk, hogy van az Alapítványi támogatás, így megvagyunk valahogyan.
A gyerekek jól vannak, nem betegek. Lassan hozzák a félévi bizonyítványt, remélem jó eredménnyel zárják!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon várták a gyerekek a karácsonyt. Sajnos nem tehetem meg, mert nem telt rá, hogy ajándékokat vásároltam volna nekik, de örülünk a segítségüknek, hogy támogatnak minket, és legalább élelemből volt részük az ünnepek alatt. Volt fenyőfájuk, szaloncukrokkal, sütemények és ételek.

A gyerekek járnak iskolába, kicsit meg vannak fázva. Várják a félévi eredményt. A kisfiúval most voltam vérvételen, jól van, hála Istenek Nagyon örülünk neki, hogy egy kicsivel jobban jut a gyerekeknek megélhetésre. Nagyon köszönjük a segítségüket Önöknek, és minden jót kívánunk.

Sikeres, boldog új évet!     

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit nehezen rázódtunk vissza a hétköznapokba az ünnepek után, de végül is sikerült. A gyerekek még mindig nyafognak reggelente a szünidő után, hogy korán kell kelni. Igaz, nekem sem esik jól. Jó volt Karácsonykor találkozni a családdal, bár mindenki tele van gonddal, jó volt látni egymást. Most ismét nem találkozunk egy ideig sajnos, nagy a távolság. Én folyamatosan dolgozom, persze ha éppen nem beteg egyik gyerek sem. Most még bírjuk, immár a második hete járunk oviba.

Kaptunk rokonoktól gyerekruhákat, örültek a lányok a héten ismét!

Megérkezett a támogatás is, hála Istennek! Vásároltam a számlára a hétvégén, mert hétköznap szinte a boltba se jutok el a gyerekektől, vagy ha bemegyünk, bömbölnek minden butaság miatt. Rágó, pez cukorka stb. Még mindig nem tudom, hová megyünk néhány hónap múlva... Költözni kell, de nem jön össze semmi lehetőség. Nagyon aggaszt a dolog, rengeteget gondolkodom rajta, hogy mi lesz velünk, hová megyünk két gyerekkel?

Bízom benne, hogy az Úr megsegít minket, hiszen még sohasem hagyott magunkra a bajban. Sajnos a férjemnek továbbra sincsen munkája, pedig az némi segítség lenne a bajban. Érdeklődtünk több áruházban ismét, de sehol nincs fölvétel. Nagyon nehéz egy minimálbérből éldegélni. Nem is tudom, mit tegyek, hogyan segítsek a családomon.

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten rázódunk vissza a mindennapokba az ünnepek után. 

Voltunk bevásárolni, megvettük a szükséges dolgokat.

Móni lányom itthon van, mert beteg. Nemrég ünnepeltük a szülinapját, 15 éves lett.

Most indult szezonmunka: fametszés, oda járunk most férjemmel. Próbálunk némi pénz keresni. 

A két kisebbik gyerek nagyon szeret rosszalkodni, és hócsatákat vívni. Remélem nem betegednek meg.

Köszönjük, hogy lehetővé tették az ünnepek megvalósulását nálunk!

Köszönettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is gyorsan elszaladt. Józsi is javított az iskolában, fizikából kapott két ötöst. Úgy néz ki, hogy *************-ra jelentkezik,  festő vagy kőműves szakmára. Remélem, összejön Neki valamelyik. A nagyszülők felajánlottak Neki, ha mégis *******-re szeretne menni továbbtanulni, akkor, hogy közelebb legyen és, hogy kevesebb legyen a bejárás, oda is mehet hozzájuk. A ballagással kapcsolatban már az osztályfőnök pedzegette, hogy kb. 10.000 Ft körül lesz a ruha. Hát mit ne mondjak, majd lehidaltam a hír hallatán. Szilvit pénteken vittem *********-ra a pulmonológiára, mert megint rájött ez a fulladásos köhögés. A doktornő adott Neki orrsprét, amit egy hónapig kell használnia. Utána vissza kell vinni kontrollra. De közben még adott beutalót a fül-orr-gégészetre, mert lehet, hogy a garat vagy az orr mandulája van megduzzadva, és attól köhög.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az ünnepi napok véget értek, a gyerekek is elkezdték az iskolát.
Voltam átvenni a kis maradék pénzemet a segélyemből, és tájékoztattak, hogy 2012.01.01-vel 6000 Forinttal kevesebbet fogok kapni sajnos.
Nem tudtam rá mit mondani, egyre kevesebb a bejövő jövedelmünk, és drágább minden.
A folyószámlán is emelték a tarifákat, mindkét pénzfelvételemnél 1500 Forintal kevesebbet adott le az automata.
Sajnos a férjemnek sincsen még munkája, teljesen tanácstalanok vagyunk emiatt.
Egyre rosszabb a helyzetünk.
A beteg jogi képviselőt is felkerestem a héten, és Ő is azt mondta, hogy Viola hiába szervhiányos, a veséje miatt nem tartós beteg, mert a másik veséje jól működik még hála Istenek.
Az Alapítványi pénz is megérkezett a hétvége felé, igen jól jött, nagyon nagy segítség ez számunkra!
Hát ennyi minden történt nálunk a héten.
Maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megint betegek a kicsik, január 26-án műtik Őket, ha addig meggyógyulnak, mert lázasan nem tudják megműteni! Cintinek és Sanyinak tönkrement a térde, mindkettőnek gyógyszert kellene szednie, és úszni kellene járniuk, de sajnos nem tudom kifizetni, emellett élsportolók, ha nem találok nekik szponzort, sajnos abba kell hagyniuk, akármilyen tehetségesek, és ez az életük! Teljesen kétségbe vagyok esve, egyre kevesebb a takarítás, így szinte semmire sem telik, nem tudom fizetni a hitelt és a rezsit. Nem tudom, mihez kezdjek!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A férjem a decembert szinte végigdolgozta az ünnepek előtt jött haza,

így a január is könnyebb lesz, mint az elmúlt években. A gyerekek szerepeltek az iskolai karácsonyi műsoron, mind a hárman táncoltak a társastáncosokkal, majd egy karácsonyi jelenetben. Sajnos a férjem nem látta őket, mert ő akkor éjjel ért haza. De az ünnepeket végig együtt töltöttük. A gyerekekkel együtt díszítették a karácsonyfát, míg én főztem és készültem a Szentestére. Önök segítségével több minden jutott az asztalra. Anyukámék jöttek át vacsorára, húgommal együtt és bátyám is itthon volt. Ő ***********en él, de ha tud az ünnepekre hazajön. Ők hozták a halászlét, mert minden évben így szoktuk. Én előtte napokban sütöttem süteményeket, de készítettem rétest azt frissen sütöttem meg. A gyerekek kis ajándékot kaptak. Karácsony első napját Anyukáméknál, töltöttük. Utána való napokat itthon töltöttük, a fiúk születésnapját megtartottuk, mert mind kettőjüknek 28-án volt, arra megint Anyukámék és húgom jött el hozzánk. A másik nagyszülők nem szokták a gyerekeket köszönteni, de ünnepekre sem megyünk hozzájuk, mert minket soha nem hívnak. A szilvesztert is csendesen tartottuk, most megpróbálunk visszazökkenni a hétköznapokba. A gyerekeknek 3-án megkezdődött a tanítás, de délután elmentünk ***********ra a férjem unokatestvérékhez. Ott van egy három éves kisfiú, nagyon várt már minket, játszottak is a gyerekek, mi felnőttek meg legalább kicsit kikapcsolódtunk. A férjemék jövő héten kezdenek dolgozni. Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Gulyás Istvánné