Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kicsit nehezen rázódtunk vissza a hétköznapokba az ünnepek után, de végül is sikerült. A gyerekek még mindig nyafognak reggelente a szünidő után, hogy korán kell kelni. Igaz, nekem sem esik jól. Jó volt Karácsonykor találkozni a családdal, bár mindenki tele van gonddal, jó volt látni egymást. Most ismét nem találkozunk egy ideig sajnos, nagy a távolság. Én folyamatosan dolgozom, persze ha éppen nem beteg egyik gyerek sem. Most még bírjuk, immár a második hete járunk oviba.
Kaptunk rokonoktól gyerekruhákat, örültek a lányok a héten ismét!
Megérkezett a támogatás is, hála Istennek! Vásároltam a számlára a hétvégén, mert hétköznap szinte a boltba se jutok el a gyerekektől, vagy ha bemegyünk, bömbölnek minden butaság miatt. Rágó, pez cukorka stb. Még mindig nem tudom, hová megyünk néhány hónap múlva... Költözni kell, de nem jön össze semmi lehetőség. Nagyon aggaszt a dolog, rengeteget gondolkodom rajta, hogy mi lesz velünk, hová megyünk két gyerekkel?
Bízom benne, hogy az Úr megsegít minket, hiszen még sohasem hagyott magunkra a bajban. Sajnos a férjemnek továbbra sincsen munkája, pedig az némi segítség lenne a bajban. Érdeklődtünk több áruházban ismét, de sehol nincs fölvétel. Nagyon nehéz egy minimálbérből éldegélni. Nem is tudom, mit tegyek, hogyan segítsek a családomon.
Üdvözlettel és tisztelettel:
Füredi Tiborné
