Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sok változás nincs szürke kis életünkben előző írásom óta. Rohanunk mindig mindenhová. Illetve reggel az óvodába, munkahelyre, este haza. Ez a program. A gyerekek elég nyűgösek, félek, betegek is lesznek ismét. Hétvégén a rokonoknál voltunk, ott sokat játszottak, szaladgáltak. Sütöttünk pogácsát, nagyon örültek neki a lányok. Itthon sok a házimunka, szinte csak szombaton próbálom utolérni magam. A munkahelyemen is elég nagy a hajtás, már készülődünk a farsangra lelkiekben. Jelmezeket gyártunk mindenkinek. Sajnos még mindig probléma a közelgő költözés. Nincs hová, és fogalmam sincs mi lesz velünk. Még annyi pénzünk sincs, hogy egy autót fogadjunk, aki elviszi a dolgainkat valahová. Teljesen reménytelen a helyzet, elkeserítő!
Eddig reménykedtem, de annyi a gond, hogy már minden erőm elszáll. Gondolkodom éjjel és nappal. Minden szabad pillanatomban, de hasztalan. Tudom, Istennek terve van az életünkkel és minden az Ő akaratából történik, ezért próbálom összeszedni magam.
Szép hetet kívánok!
Üdvözlettel:
Füredi Tiborné
