Aktuális

Nagylelkű adományaikból jelenleg 50 családot támogatunk minden hónapban.

Közel 150 regisztrált rászoruló család van várólistán.

Friss topikok

  • bartev40: TISZTELT CSETE CSALÁD ! NAGYON SAJNÁLOM ÖNÖKET FŐLEG HOGY NINCS KÁLYHÁJUK ÉS RÁADÁSUL MÉG ÓLBAN I... (2012.10.17. 08:25) A Csete család naplója
  • anyuska75: Nagyon rokonszenves család vagytok! Kívánom hogy az életetek jobbra forduljon, és minden bajba jut... (2012.06.20. 08:23) A Rinkó család naplója
  • micsodano: Ez a család valóban sokat küzd, (naplójuk alapján) és megérdemlik a támogatást! Szerintem jó helyr... (2012.04.23. 12:57) A Juhász család naplója
  • pet77: Szia, nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került a pénz az alapítványon keresztül. Én is hívő nő v... (2011.02.18. 08:34) A Juhász család naplója
  • Jánoserika: Kedves Vincze család Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültetek Együtt érzek veletek Itt ahol... (2010.05.25. 08:38) A Vincze család naplója

A Varga család bemutatkozója

2011.04.18. 12:44 gyea

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

 

Szeretném megköszönni családom nevében az Alapítvány összes támogatójának és dolgozójának, hogy bekerültünk a Fel a Fejjel! program támogatott családjainak körébe. Szeretnék bemutatkozni, és családomat bemutatni.

Harmincegy éves GYET-en lévő anyuka vagyok, három gyönyörű gyermekem van. Férjemmel Jánossal 14 éve ismerkedtem meg, egy évre rá összeházasodtunk. Ő nálam 10 évvel idősebb, de ez soha nem jelentett gondot, mai napig is szeretjük, megbecsüljük egymást, olykor toleráljuk egymás hibáit. Ha konfliktus van köztünk, annak oka szinte mindig az anyagiak hiánya.

Nagylányom Edina 15 éves, 5. osztályos tanuló, 4-es átlaggal. Imádja a háziállatokat, van három cicánk és egy kutyánk. Sokat segít itthon nekem a házimunkában.

Jancsika 10 éves múlt, harmadikos. Jó eszű gyerek, csak kissé szétszórt, sok odafigyelést igényel részemről. Imád focizni, szeret apukájával barkácsolni.

Pici Mesim már nem is olyan kicsi, 5 éves, kissé elkényeztetett, jóindulatú, nagyszájú, középső csoportos óvodás. Igazi kislány, aki minden csajos dolgot szeret, imádja a szép ruhákat, kiegészítőket.

Hét éve vettük meg 60nm-es családi házunkat, szinte romos állapotban, olcsón. Nem sokat tudtunk csinálni rajta, de amit megcsináltunk, arra büszkék vagyunk, önerőből, anyagi helyzetünkhöz mérten javítottunk. Ablakot cseréltünk, vakoltunk, fürdőt csináltunk, vizet-villanyt vezettünk, betonoztunk stb. Sajnos rengeteg munka van még rajta, főképp a tető állapota aggaszt leginkább, régiek a cserepek, beázunk. Nem tudom, hogy fogjuk megoldani cseréjét, vagy akár javítását, lakáshitelt nem kaphatunk. Gázfűtésünk nincs, fával tüzelünk. Udvarunk nem nagy, így csak egy kis füves rész van, ahol a gyerekek játszani szoktak, veteményünk nincs.

Szeretnék elmenni dolgozni, de szakmám- vendéglátós vagyok- nem összeegyeztethető egy három családos anya hétköznapjaival.

Vállalnék mást is, betanított, vagy takarítói munkát, de nincs még hirdetés se, amire jelentkezni lehetne. Ha mégis bejutok egy gyárba protekcióval, tesztet írni, hiába jó az eredményem, nem vesznek fel, mert van három gyermekkorú gyermekem, és nincs betanított munkában gyakorlatom. Ez történt velem 1-2 hónappal ezelőtt. Páromnak nincs végzettsége, ő segédmunkásként dolgozik évek óta egy cégnél, de csak nyáron van munka, téli időszakot nem fizetik. Kénytelenek vagyunk így elfogadni, más lehetőségünk nincs, pedig már egyre kevesebbet fizetnek, és egyre több a munka, többet követelnek meg.

Drága édesanyám sajnos már nem él, az én gyermekkorom nem ilyen volt. Testvére- aki az én nagynéném- ővele szoktam néha telefonon beszélgetni, elsírni a bánatom, segíteni nem tud, de legalább meghallgat. A gyermekeim őt hívják mamának, férjét Papának. Férjem édesanyja messze él tőlünk, ritkán meglátogat minket. Mi szinte soha ki nem lépünk a faluból, nagyon drága a buszjegy.

Egyetlen támaszom a barátnőm, Ő az, akihez ha bármi gondom van, mehetek, lehetőségeihez mérten segít nekem. Nagyon hálás vagyok neki, nem élek vissza segítőkészségével, remélem sok-sok éven keresztül barátok maradunk, és egyszer meghálálhatom azt, amit ő most nyújt nekem.

A támogatásukat azért kértem, mert még a nyári időszakban is nehéz a helyzetünk, sok mindent nem tudunk megvenni gyermekeinknek, de a téli munkanélküliségben bizony rengeteg margarinos kenyeret ettünk, mert nem volt más.

Szeretnénk sokkal többet megadni gyerekeinknek, de egyszerűen nem tudunk kitörni a sok éve tartó szegénységből.

A mi gyermekeink nem járnak új ruhákban, nem járnak külön órákra, fizetős szakkörökre, étteremben, de még McDonald’s-ban sem voltak soha, nyaralni ennyi év után sem tudtuk elvinni őket. A fagyizóba egy szezon alatt jó, ha 2-3 alkalommal el tudom őket vinni.

Mondják –többek között a médiában, hogy figyeljünk a gyermekeink egészségére, táplálkozására. Sajnos nekünk gyümölcs, tejtermék, hús, hal ritkán jut az asztalunkra. Ezért nagyon örülök támogatásuknak, így legalább egy évig biztos megkapják a gyermekeim a szervezetüknek oly fontos vitamint, fehérjét…

A nehézségeinek ellenére szerencsésnek érzem magam, mert szerető férjem van, kire mindig számíthatok. Gyermekeim szépek, talpra esettek és egészségesek.

Támogatásukat ismét nagyon köszönöm.

Tisztelettel:

                        Varga Jánosné

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: család varga

A bejegyzés trackback címe:

https://felafejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr752913592

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Retro-Liget | „EMLÉKEZZÜNK MEG A SZEGÉNYEKRŐL” 2011.05.20. 17:02:28

RETRO-LIGET Liget 1992/2  |  R. Várkonyi Ágnes - „EMLÉKEZZÜNK MEG A SZEGÉNYEKRŐL”  (részlet) Egyszer csak felfigyeltem, hogy a reformkor mennyit foglalkozott a szegénységgel. Európai méretekben. Kölcsey ugyanolyan s...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása