Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetet a kórházban kezdtem, vese feltöltéssel! Infúziós kezelésre járok. Nagyon nehezen megy el a vesekövem, ráadásul az epekövemmel meg akarnak műteni. Így hát ránk nagyon ránk jár most a rúd! A gyerekek már nagyon várják az iskolát, nagyon unatkoznak itthon. Egyre nehezebben viselik ezt a semmittevést. A kicsi Géza itt hozzánk közel megismerkedett egy juhásszal, és ahhoz jár le a mezőre juhászkodni. Cserében minden nap hoz haza friss kecsketejet. Nagyon élvezi a juhászkodást, most bele vette a kis fejébe, hogy venni fog egy kis kecskét, és felneveli, úgy, hogy nálunk mindennapos a kakaó. A párom egyik helyről ül a másikra. Ő is nagyon unja magát, de már jobban van, és nekünk az a lényeg, hogy újra lehet vele kommunikálni, és újra kezd a régi önmaga lenni. Alig várja, hogy a bodza érjen, és tudjunk menni bodzát szedni. Munka még most sincs. Nem tudjuk, hogy így tényleg mi lesz velünk. Jövőre több osztálypénzt is fognak szedni, meg most már az osztály ebben az évben kezd gyűjteni tablóra, és ballagó ruhára, hogy amire ők lesznek, addigra ne keljen sok pénzt beadni egyszerre. A nyaralásról lassan kezdenek lemondani. Pedig itt nálunk kértem a szociális gondozónkat is, hogy segítsen már eljuttatni a gyerekeket kirándulni valahová, de meg se hallották. Úgyhogy bele kell nyugodniuk, hogy ők nekik nem jár a nyaralás, mert nincs rá remény. Igaz nálunk a remény már rég meghalt! Volt itt ********-on három napos református hit közösségi ünnep, de még az is pénzes volt, így hát még azt se tudták élvezni, mert oda is pénz kellett. Felvittük a gyerekeket a városba erre az ünnepre, de hamar visszafordultunk, mert oltári drágaság volt az ünnepen, úgyhogy jobbnak láttuk haza menni. Ezt sem nekünk találták ki, a szegény az maradjon otthon! Remélem a jövő hét jobb lesz. És további kellemes napot, és Isten áldja meg Önöket, és kedves családjukat!
Tisztelettel:
Cseténé Viola és családja
