Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 2012. 05. 21. – 05. 27.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten ismét jó idő lett, sőt talán melegebb is a megszokottnál, így ismét nekikezdtem, hogy elkapáljam a kertet. Minden szépen kijött, de a dudva is növöget, talán hamarabb, mint a többi növény, Először a kukoricával kezdtem, mert az már elég nagy, és ha most nem egyelem ki és nem töltögetem fel, nem lehet majd később közé menni. Éppen a zöldséget egyeltem, kapálgattam szerdán, amikor megjött a barátnőm lánya, hogy tudna egy kis munkát, és ha nem vagyok beteg, elvállalom-e? Ugyan, ilyet kérdezni, hogy elvállalom-e, még aznap otthagytam volna a kertet és máris indultam volna, csak pénz legyen. Ilyenkor, ha beteg vagyok, se vagyok beteg, mert nem szabad annak lenni, ez a pozitív gondolkodás elve. Mondtam neki, hogy akármikor megyek, ha szól. Egy öreg néninek az utcájukban van egy kis kapálni való szőlő, kukorica, elvállalom-e. Napszámot fizet, 2500 Ft-ot és ad enni is. Szívesen vállaltam, hiszen mindig jó egy kis pénz. Már voltam ennél a néninél, míg a barátnőm élt, ő ajánlott, és a néni meg volt velem elégedve. Már csütörtökön reggel 6 órakor biciklire is ültem és elindultam kapálni. Bencének elkészítettem mindent a suliba, majd ő a későbbi busszal megy, így ráért felkelni.

Első nap a szőlőt kapáltam be, egészen este 6 óráig. De a néni nagyon jószívű volt, hozott ki enni, és még kólát is adott. Én az ennivaló nagy részét elcsomagoltam Bencének, én úgyse eszem sokat, és még kólát is kaptam. Én is örültem és a néni is, hogy készen vagyok. Meleg volt, 31 fok, le is égett a bőröm, de nem érdekelt, mert kellett a pénz. Másnap felírtam Bencének, mit hozzon a boltból, mosópor, szappan, sampon, mert ez bizony fogyóban volt. Aztán pénteken ismét kapálás, most egy nagy darab kukorica volt kapálni, azt is egyedül, kb. 5 óráig vágtam, míg kész lett. A néni akkor is örült, hogy megcsináltam. Megmondta, hogy nem nagyon jönnek el napi 2500 Ft napszámért, és még akkor a fele dudvát ott hagyják, és utána ismét kapáltatni kell. Engem ismer, mert dolgoztam már neki, így szólt most is nekem. Mondtam, ha bármi munka lesz, szóljon és lebiciklizek és elvégzem, hiszen nekem minden forint kell. Így a hétvégére sikerült bevásárolni, ha még minimálisan is, de Bence nem éhezett. Mert bizony ilyenkor hónap végén már csak tejföl van a hűtőben és tojás. De most még az sincsen, mert azt is elvittem, eladtam, hogy legyen pénz, mert Bencének az arca pattanásos, és a gyógyszertárban kértem rá krémet, és legalábbis erre elég volt a tojás ára.  Bárcsak lenne mindig munkám. Olyan jó, mikor este hazaviszed a pénzt, habár tudod, hogy keményen dolgoztál érte a melóhelyen, mégis büszke vagy, mert nem kellett kérned.

Köszönök mindent! Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence