Napló 2012. 05. 14. – 05. 20.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az idő egész héten nagyon rossz, beillene őszi időnek. A hőmérséklet alig tíz fok és még tüzelni is kell. Az eső napok óta esik, minden csupa sár. És sajnos ma már úgy vettem észre, hogy Bence megfázott, mert köhögött és fájlalta a torkát. Iskolába ment, remélem, nem lesz semmi baja. Nagyon jól tanul továbbra is, igaz, én amiben tudom, segítem. Tegnap is egész nap Bach és Mozart életét kell leírni, és megtanulni, ebben is segítettem neki. Aztán ha vers van, azt együtt tanuljuk. Mindig mondom, olyan jó lenne még iskolásnak lenni. Nem lenne gondom, és tanulnék. Mindig is szerettem tanulni. Amikor elvégeztem a gimnáziumot, akkor is javasoltak továbbtanulni. Nagyon szerettem volna tanítónő lenni, és két év alatt el is végezhettem volna. De sajnos édesanyám nem engedte, mert azt mondta, pénzt kell keresni, és dolgozni kell, mert ő nem tart el egy felnőtt nőt. Így abbamaradt minden és dolgoztam tovább. Sose haragudtam rá ezért, pedig most biztos lenne állásom, jó fizetésem, és büszke is lenne rám. De utólag már rájöttem, miért nem mehettem. Mert akkor én nevelt lányaként többre vittem volna, mint a vérszerinti lányai, és több iskolám lett volna. De már ez a múlté, ezen kár töprengeni. Így is van iskolám, és mégse kellek sehová. Tizennégy éves koromtól magam tartom el, mivel ösztöndíjat kaptam, sose kaptam zsebpénzt bérletre, ennivalóra, nekem ki kellett gazdálkodni az ösztöndíjamból. Rájöttem arra fiatalon, hogy minél jobban tanulok, annál több az ösztöndíj. Majd szakma kiváló tanulója voltam kétszer megyei szinten. II. helyezést értem el a szakmában. Nyertem egy balatoni utazást, de oda se jutottam el, mert nem tudtak pénzt adni a szülők. Most utólag gondolkodom, lehet, hogy nem is akarták, hogy üdülhessek szinte ingyen, a tanulmányaim miatt. Mindig kitűntem a testvéreim közül mind munkában, mind tanulásban. Szegény jó édesapám mindig örömmel ment a szülői értekezletre, mert tudta, hogy büszke lehet rám. De sose tudom elfogadni, hogy a sors miért mért rám ilyen csapást, pedig mindig jó voltam és büszkék lehettek rám. Most pedig úton-útfélen akadályokba ütközök, és ezeket az akadályokat le kell győzni. Talán ha Bence önálló lesz, talán jobb lesz az én életem is, mert én megélek bármin, és dolgozok betegen is, csak legyen mit.
Ismét Bence vásárol be, mivel mindennap jár, és nagy örömmel tölti el, hogy vásárolhat. És ezt nagyon köszönöm Önöknek és a jólelkű támogatóknak!
Köszönöm, köszönöm!
Szécsiné Fehér Erika és Bence
