Napló 2012. 04. 16 – 04. 22.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A héten az idő sem kedvezett. Nagyon hidegek voltak a reggelek, félek, hogy ami kibújt a kertben, az le fog fagyni. És bizony napközben is be kellene gyújtani, de már nincs mivel. Bence jár suliba, és nagyon örül neki, nem panaszkodik, örül, hogy járhat suliba. Annyira szeret járni, hogy még fájós lábbal is elmegy. Tegnapelőtt megütötte a kislábujját, vérzett, és lejött a köröm is róla, de azt mondta, semmi gond, majd begyógyul, egy férfinak tűrni kell a fájdalmat. Annyira aranyos, úgy szeretem, hogy így gondolkodik. Nem úgy, mint a legtöbb tini, hogy lóg a suliból. Olyan büszkén jön haza, és mondja:
- Anya, megint kaptam ötöst, anyu, sajnos csak hármas lett a matekdolgozatom, és akkor látom, el van kenődve, de megvigasztalom, hogy ez is nagyon jó jegy, csak kettes és egyes ne legyen. Örülök, hogy jól tanul, és szeret is tanulni. Neki is kellene sok különóra, de én azt nem tudom fizetni. És büszke vagyok rá, hogy még így is állja a helyét a gimnáziumban egy falusi iskolából. Sajnos az én fájdalmaim nem csillapodnak, a szememre alig látok, azért írok ilyen nagy betűkkel és csúnyán, elnézést kérek érte.
De sose panaszkodom Bencének, az a lényeg, hogy nem nőtt a csomóm, így bízok benne, hogy nem rosszindulatú. A fájdalmat pedig kibírom.
Bárcsak jókat tudnék írni!
Minden jót, jó egészséget, és jó munkát:
Szécsiné Fehér Erika és Bence
