Napló
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és boldog új évet kívánok mindenkinek: az Alapítványnak, a Támogatóknak, és nem utolsó sorban a kedves olvasóknak, akik minden héten elolvassák a naplómat!
Sok jót nem tudok írni, de azért néha valami jó dolog is történik a sok szerencsétlenség mellett. Például nagy öröm, amikor megkapjuk a támogatást, ha akad alkalmi munka, amivel kis pénzt kereshetek, ha nem vagyunk betegek, a kis Bence jól tanul, nekem már ez is mind jó dolog, ami történhet velünk, és már én ennek is örülök. Bár most sorozatban csak rossz dolgokat élek át, de talán majd fordul az élet kereke, és talán jövőre jobb lesz!
Az idei év összefoglalva nagyon negatív volt. És most még a karácsony is szomorú és szegény lesz. Eltemettük a barátnőm férjét, ez egy kissé megviselt. Minden évben együtt töltöttük a karácsony egyik napját, általában náluk, mert nekik módjuk volt meghívni minket. Most már ez is elmarad. Idén itthon maradunk. A kezem még mindig fáj, így hímezni sem tudok. Majd olvasok, és tanulunk Bencével. Sokat ülök mellette első osztálytól kezdve, és együtt tanulunk. Talán ennek is köszönhető, hogy még mindig jól tanul. Engem sohasem tanított senki, nem nézte meg a leckémet. Én a mai napig, amikor hazajön Bence kérdésekkel ostromlom. Mi volt a suliban, feleltél-e, volt irtatok-e dolgozatot, jól viselkedtél-e, mindenki volt-e suliban, nem betegek-e az osztálytársaid, stb.
Nekem mai napig, hiába fiú gyerek, mindent elmond. Pedig ilyenkor elég nehéz a kamaszokkal, de mi megpróbálunk mindent megbeszélni. Mindig örülök, hogy Bence ilyen jó gyerek. Bizony hallom sok szülőtől, hogy cigizik, nem tanul a gyerek, stb.
Bence mindig azt mondja, a cigi és a többi káros szenvedély pénzkidobás, ahelyett inkább ennivaló legyen. Így én nem félek attól, hogy valamikor is cigit vagy valamit venne a kezébe, hiszen itthon se látta ezt, mert én sosem cigiztem, nem ittam, még kávézni sem kávézok. Ha valaki jön, még kávéval sem tudom megkínálni, mert az sincsen sohasem itthon. Szóval, ha még ezeket a káros szenvedélyeket is élveznénk, már biztosan az utcán lennénk. Így is sokat koplalok, nélkülözök, már a számlákat sem tudom fizetni, nem is tudom mi lesz! Munka pedig nincsen!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
