Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ismét elment egy keserves hónap, jó napokkal nemigen szolgált. Hol esett az eső, hol fújt a szél, hol pedig esett a hó. Beköszöntött az igazi tél, habár a hó már elolvadt, de egész nap -4 fok a hőmérséklet, így tüzelni kell. Hála Istennek a barátnőm által ígért fa megérkezett kedden. Már bepakoltuk a nagy részét Bencével, így lesz legalább két hónapig mit tüzelni. Délelőtt nemigen tüzelek, hogy délutánra több maradjon, és estére, mire fürdünk. Most még a villanyt kell valahogy rendeznem, hogy ki ne kapcsolják. Bencének elkezdődött a pályaválasztási tanácsadás, így minden héten utaznak valahová ezzel kapcsolatban. Ez plusz költség, és az is, hogy felvételi előkészítőre is kell vinni. Hiába elég magas színvonalú az iskola, ahová most jár, de egy városi gimnáziumban még többet követelnek. Sok gyerek jár és járt már főiskolára, egyetemre ebből az iskolából, én is szeretném, ha Bence közöttük lenne. Most is jól tanul, pedig már utolsó éves, és ugye fiú is. Ilyenkor elég nehéz, amikor kamaszodik, de mi még mindig jól vesszük az akadályokat, és remélem, a jövőben is így lesz. Már nagyon várja a karácsonyt, hogy mit fog kapni. Szeretnénk Neki legalább egy könyvet venni, de nem tudom sikerül-e ebben a nehéz helyzetben. Karácsonyfánk az mindig van, mert az udvaron van több karácsonyfa, aminek levágjuk a csúcsát, így ezért nem kell pénz. A díszek 15 éve megvannak, és remélem egy csomag szaloncukorra is csak jut. Az e havi támogatást pedig úgy próbálom beosztani, hogy legyen Bencének karácsonyra ennivaló, így legalább Ő nem érzi a szegénységet. Most is hímzek, igaz eléggé romlik a látásom, de a pénz is kell. A csipkéből, amit eladtam, abból vettem Bencének zoknit, fehérneműt, és egy pulóvert. Most, ha kész a hímzés, abból veszek neki egy olcsóbb vastag kabátot. És ha még a díszpárnákat is sikerül eladni, amit varrtam, akkor egy vastag cipő is lesz. Próbálok mindenből pénzt kihozni, hogy Bence ne nélkülözzön. Nagyon sokat kell hímeznem, 1-2000 forintért, és bizony valamelyik éjszaka is ½ 1-ig varrtam, hogy kész legyen, és vigyem a megrendelőmhöz, és másnap legyen mit enni. Még az a szerencse, hogy tudok hímezni, varrni, így ez egy kis pénzforrás, ha van rá kereslet. Ilyenkor ünnepek előtt nem győzök varrni, de addig kell ütni a vasat, míg meleg, ezt édesapám mondta mindig.
Jó munkát, jó egészséget, és köszönöm a támogatást mindnyájuknak!
Szécsiné Erika
