Napló 2012.08.06.–08.12.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mint megígértem, leírom, mi történt az új melóban és a tanfolyamon. Gyakorlattal kezdtem, mint írtam, mert több mint két hete elindult a tanfolyam, ők voltak már elméleten is. Most próbálom leírni, amiről lemaradtam. Egy nap csak egy tételre jut időm, mert ugye gyakorlat, meg az itthoni teendők is, és még másolom a tételeket is, kicsit húzós, de kibírjuk. A múlt héten délelőtt mentem, így reggel már fél ötkor keltem, az 5-ös busszal mentem, mert 6-ra benn kell lenni, és más busz nem megy, vissza pedig fél kettő, amikor hazafelé jön busz. Fél egykor végzek, és még utána van időm vásárolni, nézelődni, vagyis, ha lenne miből vásárolni, mert ugye a busz az mindennap 150 Ft. Tudom, nem nagy pénz, de sajnos nálunk sokszor ez is gond. És most még megkaptam a szoc. segélyt, de már szeptember 5-én nem lesz pénz, csak úgy 20-25 körül jön meg a tanfolyam díja, mert még elsején veszik el a munkalapot, azt végignézik, aláírják, kiszámolják, és úgy utal csak a Munkanélküli. Ha van hiányzás, hiába igazolt orvosi, arra a napra nem fizet. Próbálom úgy, hogy ne hiányozzak, mert minden forint számít. Nem kell sok a balesethez, és megtörténik. Szerdán megcsípte egy méhecske a lábamat, és úgy megdagadt csütörtök reggelre, hogy alig tudtam rá papucsot húzni, de még úgy is mentem, mert kell a pénz. Egy nagy ABC-ben vagyunk, ahol félóránként jön az áru, és délelőtt három tanuló, délután kettő. Így megállni sincs időd. Volt úgy, hogy de. 11 órakor ettünk egy szelet kenyeret, mert akkor jutott rá pár perc. Nagyon sokat kell dolgozni és pakolni, takarítani. De mi vállaltuk, így meg kell csinálni. És azt is el kell tűrni, ha megaláznak, ha beléd rúgnak, mert ezt választottad. A dolgozók kinevetik a tanulókat, pedig sok fiatalabb, mint én, és még iskolája sincs annyi. És amikor megkérdezték, milyen iskolám van, akkor csak annyit mondtak, hogy minek vagyok itt. Én megmondtam őszintén, a pénzért, mert van egy fiam, akit nevelni, taníttatni kell. Nem tudom, de én dolgoztam kereskedelemben régen, de nem ilyen világ volt. Most árulkodnak egymásra az emberek, azt nézik, ki mit csinál és hogyan, mindenki mindenkinek ellensége. És egy ilyen közegben kész rémálom letudni a hat és fél órát. És akkor mindig mondom, mi is lett ebből a világból. Mert nem a főnök, vagy a helyettese szól rád vagy parancsol neked, hanem a dolgozó. Sőt van kereskedelmis tanuló, II. osztályos, és még az is parancsolni akarna. Szóval nem nyakig tejfel az élet, főleg, ha olyan közegben vagy, de majd eltelik az a három hónap, és hátha sikerül valami igazi munkát találni.
Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg Önöket a jóságukért! Jó pihenést, jó nyaralást!
Szécsiné Fehér Erika és Bence
