Napló 2012.07.23.-07.29.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A héten az idő nem nagyon kedvezett semminek, mert sokszor esett az eső. Pedig már elég lenne belőle, mert olyan nagy a sár, hogy bele se tudok menni a kertbe. Pedig jó lenne, mert minden kezd dudvásodni, így kapálni, gyomlálni kellene. A héten háromszor is belefutottunk, hogy megyünk szilvát szedni, de az eső mindig hazakergetett. Így jó lesz, ha kerestünk vagy 600 forintot naponta, pedig jó lett volna az a pénz, mert mindenki azért ment, hogy valamit keressen. És még az idő is ellenünk szól. Raktam be uborkát, most szilvát teszek el lekvárnak és befőttnek, legalább ennyi legyen, ha már pénz nincs. Nem sokat lehet hozni, de az is több, mint a semmi. Jó lenne már valami állandó munka, mert a teher egyre nagyobb. Jön az augusztus, és elő kellene készülni a sulihoz. De még semmi sincsen. Talán, ha járnánk, akkor valamit tudnék venni Bencének a suliba. Alig várja már, hogy ismét bevásárlás legyen, mert már semmi sincsen itthon. Próbálom beosztani, hogy csak a legszükségesebbet vegyük, mert bizony a hitelt is kell adni. Nem győzöm a mosóport, mert mindennap mosok, a szappant és Hypot, hogy fertőtlenítsek egy kicsit, mert én szeretem a tisztaságot. Igaz, csak Hypora jut, de azzal is lehet tisztaságot varázsolni. Az élet napról napra nehezebb. Egyre csak sorakoznak a számlák, de sajnos fizetni nem tudok. Most is, ha megjön a segély, ki kell fizetnem a lakáshitelt, mert már el vagyok maradva. Most a villany csúszik, csak így tudom megoldani. Bizony nagy teher, ez a kis segély pedig mire elég, az a havi 22 800 Ft? Még mindig csodálkozom, hogy hogyan tudok megélni belőle, és még egy gyereket is tartani, taníttatni. Mert bizony, ha a jó Isten is segít, akkor most már 10. osztályos lesz. Azt még nem tudom, hogy teremtem elő a pénzt, de igyekszem, hogy minden meglegyen iskolakezdésre, és mehessen az én kicsikém ismét suliba.
Köszönök minden segítséget, és mindig hálát adok az Istennek, hogy megkaptam az Önök segítségét. Hálás vagyok, hogy ebben a szegény világban még vannak jólelkű emberek, akik segítenek. Köszönöm nekik is. Mindenkinek jó egészséget és nyaralást!
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika és Bence
