Napló 2012. 06. 25. – 07. 01.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Először is elnézést, szeretném leírni, amiért csak most küldöm az előző heti naplót is. Megírtam időben, de sajnos a gondok nem engedték, hogy feladjam és sajnos anyagilag is a padlón vagyunk. Vártam, hogy kifizetik azt a kis pénzt, amit a meggyesben kerestem, de még mai napig nem fizettek pedig tegnap befejeződött a munka. Bence sajnos szerdán rosszul lett, belázasodott, így már csütörtökön nem tudtam menni meggyezni, pedig jó lett volna az az egy nap is. De nem hagyhatom itthon egyedül, betegen. Így itthon maradtam vele. Szaladtam jobbra-balra, hogy pénzt kerítsek gyógyszerre, kaptam kölcsön, de mihelyt megkapom a pénzt a meggyesből, már vihetem is vissza. Kérdezem én, miért ver engem ennyire a sors? A nagy melegben megyek, hogy legyen egy kis pénz, és most gyógyszerre kell költeni, nem pedig ennivalóra vagy ruhára Bencének. Bizony már sok ruhát kinőtt, és már alsónemű meg zokni is kellene neki, mert elég kopottak, és ilyenkor, ha az orvoshoz viszem, bizony szégyenkezem, hogy nincs neki új. De sajnos nem tudok venni miből. A mindennapi megélhetés is gond. Mindig azon kattog az agyam, hogy mi legyen, hogy legyen, ez is kellene, az is kellene, miből teremtsem elő a pénzt rá… Számlákkal el vagyok maradva, nem tudom, mi lesz. Vártam a héten is, hogy majd szólnak, hogy indul a tanfolyam, de ez idáig még semmi. Talán majd a jövő héten, még reménykedem, talán ide bejutok.
Még jó, hogy van a kert, és van mit enni, mert bizony a hűtő már üres. Már jó a krumpli, az uborka, a zöldség, a sárgarépa és a borsó. Így valamit tudok főzni, és van egy pár tojás is. Így van egy kis leveske, és főzelék is. Most azon gondolkodtam, hogy szombaton leviszek a piacra egy pár kiló krumplit, uborkát, zöldséget, sárgarépát, tojást. És ha ezt mind eladom, akkor visszafelé már be is vásárolok az én kicsi Bencémnek, és ismét lesz tej, sajt, felvágott, tud majd ismét enni. Felülök a biciklire, így buszra nem kell pénzt adni, és visszafelé a Penny elég olcsó, ott veszek ennivalót. Úgy indulok el, hogy mindent el fogok adni, amit kiviszek. Ez a remény, és a pozitív gondolkodás éltet. És a kisfiam, mert érte érdemes élni és harcolni. Megvolt az évzáró, jó lett a bizonyítvány, nagyon büszke vagyok rá, hogy megállta a helyét a városi gimnáziumban. Bizony egy falusi iskolából oda felkerülni és kitartani nem könnyű, de ő mégis megállta a helyét. Mindig bizakodom benne, hogy sikerül és kitartunk és akkor majd egy tanult, jómódú ember lesz belőle, aki majd segíthet az olyan szegény gyerekeken, mint ő. Mert bizony az ilyen szegény ember sose felejti el, honnét is indult. És megígérte nekem, hogy sose fogok semmiben hiányt szenvedni, és meggyógyít, hogy minél tovább éljek, mert senkinek sincs ilyen jó anyukája, mint neki. Sokszor sírok, amikor ezt mondja, bárcsak minden elképzelése teljesülne és elérné a célját. Örülök neki, hogy ilyen jó fiam van, ő nem csavarog, nem iszik, nem cigizik, minden szülő ilyen fiút kívánna! Nekem a sok szenvedésért adott a sors ilyen jó gyereket!
Köszönök mindent, jó munkát, jó egészséget!
Szécsiné Fehér Erika és Bence
