Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk nem jól indult, mind a két gyerek beteg, folyik az orruk, köhögnek, de hála Istennek nem lázasak. A patikában egy kisebb vagyont hagytam ott. Most egy fillérem nincs. Nem tudom, mi lesz, csak a jövő héten kapom a segélyt. Kérni sem tudok senkitől. Főznivalóm az van, estére szoktam csinálni valamit. Az oviban esznek, 4 óra, mire hazaérünk. Minden nap a télre tudok csak gondolni, miből fogom kifizetni. Csak hat hónapra kaptuk a lakást és csak a rezsit kell fizetni. Ha rendesen van fizetve, akkor, ha nem javul a helyzetünk, maradhatunk még tovább. Ezért olyan fontos, hogy rendesen tudjak fizetni. Sokat segít, hogy kajára nem adok sok pénzt. És ez jó lakás, igaz, sokat kellene csinálni rajta. Ablakot cserélni, az ajtó sem jó, jön a hideg és nagy rés van alatta. A fürdőben csöpög a csap, nem tudom megcsinálni. Nagyon sokat kéne csinálni rajta. De csendes és közel van mindenhez. Az ovi meg az iskola csak egy megálló. Nagyon jó volna, ha meg tudnám venni. Végre lenne egy lakásunk, amit a gyerekekre íratnék. Minden álmom ez, és megígértem az Istennek, ha megadja nekem a gyerekáldást és végre anya lehetek, akkor kiveszek egy árvát az intézetből, mindegy, milyen gyerek, felnevelem és szeretni fogom. Remélem és imádkozom, hogy ezt tudjam betartani. Egy lakás, munkahely a listámon van. De hogy mikor, azt nem tudom. Végre a saját lábamra állni, és tisztességgel felnevelni a gyerekeimet!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Danival voltam a nevelési tanácsadóban, újra felmérték a beszédét. Heti 3 óra logopédiára van szüksége. Orvosi szaknyelven beszédfogyatékos. Eddig csak úgy tudtam, megkésett beszéd, és ez a fogalom jobban tetszik, mint a fogyatékos. De egy és ugyanaz. Most még jobban hibáztatom az apját és magamat is. Ez mind a mi hibánk. Nem kellett volna olyan dolgokat átélnie, mint a napi verekedés, kiabálás. Nem volt sem időm, sem energiám többet foglalkozni vele. Mindig rettegésben éltem, minden nap. Próbálom behozni és pótolni ezt. Azért is olyan hisztis és akaratos. De nem bánom. ****-ék elköltöztek, azt se mondta, hova. Csak annyit: újra kibékült az urával és még egy esélyt ad neki. A gyerekeken látom, hogy félnek és nem akarnak menni. Próbáltam lebeszélni, meggyőzni, hogy a gyerekeket nézze. Hiányoznak nekem, pláne a két gyerek, már olyan jól összeszoktunk. Itt biztonságban voltak, és az anyjuk megint elvitte a pokolba őket. Mert nem fog megváltozni az ura. Az enyém se változott sokat. Egyedül maradtunk, már nem tudok beszélni senkivel, pedig jó volt, esténként, mikor aludtak a gyerekek, órákat beszélni. Ez jót tett nekem is és neki is. Jön a tél, amitől már egyenesen görcs van a hasamban. Kabát kell, bakancs a gyerekeknek, és a fűtésszámlát is fizetni kell. Megkaptam a leszázalékolást, 60 %-ot. De az áll benne, nem dolgozhatok mellette, még négy órát sem. Eddig segélyt kaptam, mivel nincs annyi évem, nyugdíjat nem kapok. Majd az önkormányzat dönti el, hogy mennyi pénz jár ez után. Gyerektartást még most se kapok, nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú idő. Persze a bíróságon könnyen beszélnek, nekik nem kell hiányt szenvedniük, mint az én gyerekeimnek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk hála Istennek nyugisan telt, a gyerekek jól vannak, nem beteg egy sem. Danira egyre több a panasz az oviban. Az óvónő szerint csináljam azt, amit az oviban. A büntető szék, ugyanis büntető szék van az oviban, ha valamelyik gyerek rossz, akkor ott kell ülni és elgondolkodni addig, míg be nem látja, hogy rosszat csinált. Hát nem tudom, mit csináljak, ő ilyen rossz gyerek. Nincs szívem megütni, eleget szenvedett az apja miatt. Tudom, hogy el van kapatva, belátom. De ő az én kicsi fiam, aki szívbeteg, ez mindig ott van a szemem előtt. Figyelem még éjszaka is. Féltem és óvom mindentől. Dórinak egyre nagyobb a szája, és most igen érdekli Isten. Folyton erről kérdez, hol van? Miért nem látja? És mi lesz, ha valaki meghal? Valamelyik nap váratlanul megkérdezte: anya, milyen érzés anyának lenni? Ilyen felnőtt kérdései vannak. És nem nyugszik bele, hogy a gólya hozta. Mert a gólyás mesét mondtam el neki. Ez valahogy nem stimmel neki, azt kérdezi, mi lesz, ha neki is hoz egy gyereket a gólya, akkor ő hogy megy oviba? Ilyeneket kérdez, és néha nem tudok válaszolni neki. Megdöbbent, még nem készültem fel az ilyenekre. Sokat olvasok nekik, és most az éneklés a menő nálunk. Lassan felnőnek, elrepülnek az évek. Jövő héten megyek ultrahangra mellemmel, még mindig csomó van. Azt hittem, elmúlik. Hát remélem, nem lesz baj. A gyerekek miatt, mert nincs senkim, akire számíthatnék, ha baj volna.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten későn adtam fel a naplómat, remélem, nem baj. Gyerekek jól vannak, sokat változtak, így ha visszagondolok az elmúlt évre úgy rossz, mint jó irányban, sokszor felteszem a kérdést: jó anya vagyok? Mit rontottam el és mit fogok? Félek, hogy nem jól nevelem őket. Danira sok a panasz az oviban, akaratos, verekszik. Tudom, sok mindent ráengedtem, itthon sem bírok nagyon vele. Sokszor engedek, pedig tudom, hogy nem kellene. De ő az én kicsi fiam, és olyan sokat szenvedett, és Dóri is. És pótolni akarom, hogy boldogok legyenek. Napközben szinte minden nap egyedül vagyok. Most, hogy befogadtam ****-ékat is, ő is megy nappal. A gyerekek oviba, reggel mindig késünk. Főzök, takarítok. **** minden nap megy valahová, ő azt mondja, munka után jár. Én is munkát keresek, de soha nem engedi, hogy vele menjek. Valamit titkol. Pedig azt hittem, hogy mindent megbeszélünk egymással. De van valami titka.

Megjött a leszázalékolási papírom, 60 %-os vagyok. 3 évre adták meg, de mellette nem lehet dolgozni. Pénzben egy tízessel több. Nem tudom, mit csináljak, elfogadjam, vagy ne. Egy tízezerrel több, mint a segély. Ha találok munkát, az mégis több lenne. Azt nem kérdeztem meg, ha visszamondom, később igénybe tudom-e venni. Mert jobb volna dolgozni.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Bocs, hogy ilyen későn írok, de nem volt pénzem. Gyerekek jól vannak, Dórit 5 éves vizsgálatra vittem – vérvétel, vizelet, szemészet, fülészet. Szemészet és fülészetre nem jutottunk be, időpont kell. De nekik nem is elég személyesen, csak telefonon, pedig ott voltunk. A vér és vizelet az jó lett, hála Istennek. Daninak sincs semmi baja. Kezdjük megszokni a lakást, bárcsak a miénk lehetne. Az oviindulás nagyon sok pénzben volt. Utolsó pénzemből buszjegyet vettem és telefonáltam. Boldog vagyok, hogy tudtam segíteni egy családnak. Egy anyuka két gyerekkel, őket is kirakták. Befogadtam őket, mert nem tudtak hova menni. ****, az anya, már fel akarta akasztani magát, éheztek, a gyerekeket meg intézetbe akarta adni. Én beszéltem le, most itt vannak, és megosztunk mindent. **** együtt jár oviba az én gyerekeimmel. Tudom, min megy át, hisz én is átéltem és élem is minden nap. A gyerekek kicsit nehezen jönnek ki egymással. Jó így együtt, tudok kire számítani, és ő is. Sokat beszélgetünk és ez jót tesz nekünk. Ki tudunk beszélni magunkból mindent, ami fáj. Sokat játszunk a gyerekekkel, mert nincs tévénk. Nagyon jó érzés segíteni valakin, aki bajban van, jobb, mintha én kaptam volna. Várom, hogy megkapjam a leszázalékolást, hogy el tudjak állni dolgozni. De még semmit nem kaptam, pedig már több egy hónapja, hogy voltam. Mivel nincs semmilyen szakmám, nincs esélyem, hogy dolgozzak. Gondoltam egy tanfolyamra is, járok szinte minden nap a munkaügyibe. De vagy nem indul, vagy mind férfias szakma van.

Az apa nem jelentkezik, és úgy veszem észre, a gyerekeknek sem hiányzik.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek jól vannak hála Istennek, mennek újra oviba. Hosszú volt a szünet, nyaralni nem voltunk sehol, miből is mentünk volna el. Sikerült ruhákat, elég jókat turkálnom nekik, mert újat nem tudtam volna venni rájuk. Az apjuk adott 10 ezret, sok, mi? Az cipőre ment el, három párat kellett vennem fejenként, benti, udvari meg amiben járnak. Amit kaptunk, az jó lett volna az udvarra Dórinak, de kinőtte, Danira nem tudom adni, mert lányos. Már csak a tisztasági kell, de szóltam az óvónőnek, hogy azt csak később tudom bevinni. 2 db éttermi szalvéta, 4 tekercs vécépapír, 100 db papír zsebkendő, fogkrém, fogkefe, pohár, fénymásoló papír, 4 db szappan. Ezt fejenként kell megvenni. A lakás az jó, bár van csótány, irtom, ahogy tudom. Szerencsére a szomszédok csak késő este vannak itthon (és mind siketek), meg van egy házaspár, aki siketnéma. Nagyon sajnálom őket, de a gyerekek szempontjából jó, így tudnak ugrálni, szaladgálni, hangoskodni, amit nem tudtak a másik házban. Mindig csendben kellett lenni. Jól érzem magam itt, kicsit nyugodtabb vagyok. Már csak egy jó munkahely kellene. Még nem jött papírom a leszázalékolásról, ha meglesz az, 40-50 %-kal nagyobb lesz a segélyem, és azzal a papírral már el tudok állni dolgozni. Sokat imádkozok a fentiekhez, hogy segítsenek egy kicsit. Mert ez a fél év hamar el fog repülni, és akkor menni kell. Próbálok nem gondolni rá, de éjszaka mindig ez jár a fejemben.

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már az új lakásban vagyunk, igaz, nincs semmink, de együtt vagyunk. Minden este együtt alszunk és ettől jobb érzés nincs a világon. Nagyon kellene egy hűtő, mosógép és egy szekrényünk sincs, de ez elviselhető. A legfontosabb, a gyerekek jól vannak, nem betegek. Danin kijött valami, a lábán meg a kezén piros folt. Az orvos azt mondta, túl száraz a bőre, vegyek rá popsikenőcsöt. 11-12-én volt a szülinapjuk, nem mondtam nekik, ők még túl kicsik, hogy számon tartsák a napot. Nem szóltam nekik, mert nem tudtam volna venni nekik semmit.

Az apjuk nem jelentkezik, azt hittem, szülinapra megjelenik, de nem. Jobb is, hogy nem jön.

Jön az ovi, megint ruha, cipő, tisztasági, stb., stb. Most azon töröm magam, miből vegyem meg ezeket. Gyermekvédelmi 5 700 Ft fejenként, ezt most fogom kapni, de az kevés kettő gyereknek, már Dóri most mondja, hogy ha megy oviba, neki fülbevaló kell, mert minden barátnőjének van, csak neki nincs. Fél évig lehetünk a lakásban. Munka kellene, de még a leszázalékolásról sem jött papír. Már egy hónapja, hogy voltam. Nagyon nehéz, de próbálok bizonyítani, hogy talpra tudok állni. Egy biztos háttér kell a gyerekeknek, ahol otthon érzik magukat. Nem akarok vándorolni velük. Bízom és reménykedem, hogy egyszer jobb lesz minden.

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt a nyár és nem tudom el vinni a gyerekeket nyaralni sem, persze soha nem voltunk, pedig olyan jó volna…  A csomó még mindig a mellemben van, időpontot kaptam ultrahangra. A gyerekek jól vannak, az egész napot együtt tudjuk tölteni, csak az estéket nem. Félek, mi lesz, ha este valamelyik beteg lesz, vagy belázasodik, és én nem vagyok ott mellettük. A kinti alvást az utcán egyre nehezebben viselem. Soha nem vágytam még így egy puha ágyra.

Nem tud senki sem segíteni, hogy egy albérletet tudjak váltani? Kérem! A gyerekeimmel kell hogy legyek este is! Csak 75 ezer forint kellene, hogy a kauciót ki tudjam fizetni. Kérem, segítsenek!

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már nagyon szeretnék valami jót írni, de talán majd egyszer eljön az ideje annak is! Ugyan már Dóri jobban van, ez jó hír, de pár napja csomót észleltem a mellemben, és a honaljamban, véletlenül. De nem fáj, nem tudom ez most jó-e, vagy nem. A depresszióm is egyre rosszabb, bár szedem a gyógyszert, de nem jobb. Egyre idegesebb vagyok, és feszült. Járok terápiára, beszélgetésre a pszichológushoz, de nem jobb, vagy idő kell hozzá, nem tudom. Dani egyre rosszabb, nem birok vele, visszafelesel, ordít, és toporzékol. Mióta nincs ovi, még rosszabb. Lakásügyben ugyan úgy vagyunk, nem változott semmi, nincs pénzem új albérletre. A gyerekek ismerősnél aludnak, ha elférek én is ott alszom, de ha nem, akkor kint. Úgy félek olyankor, és olyan nehezen jön el a reggel, de tudom, hogy a gyerekek ágyban alszanak. Valaki mondja meg nekem, mit csináljak!? Olvassa ezt a naplót valaki?

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Dóri beteg már megint. Borzalmas, mennyi pénz elmegy a gyógyszere. Kértem segítséget lakásügyben, segélyt, de elutasítottak azzal, hogy kapom a gyermekvédelmit, és a lakástámogatást, ami 6 ezer forint, holott már nem lakom ott. Dani hála Istenek nem beteg. A 25 ezret későn vásároltam le. Remélem nem baj. Még egyszer meg próbálom az Alapítványt, hogy kérem, segítsenek! Valamennyi pénzt küldjenek már kérem, így nem jó, nincs erőm az öngyilkosságra, és nem tudom megtenni a gyerekekkel sem. Ha rájuk nézek, nincs szívem megtenni, pedig tudom, hogy mind a hármunknak ez volna jobb!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig a költözéssel van gondunk, nem tudom megoldani. A gyerekek már nem járnak oviba, eljött a szünet, pénzem nincs. Mikor lesz ennek vége? Gondoltam az öngyilkosságra, de vinném magammal a gyerekeket is. nekik nincs élet nélkülem, és nekem sincs életem nélkülük. Gondolom, olvassa valaki ezt a naplót, azt kérem, mondja meg, mit csináljak? Adjon tanácsot, ha már segíteni nem tud senki. Én már unom, hogy ilyeneket kell írnom hétről-hétre. Egyszer olyat szeretnék írni, hogy minden rendben, van lakásunk, szekrény, ágy, mosógép, ruha, stb, hogy jól érezzük magunkat, boldogok vagyunk, sokat nevetünk! Mikor lesz ez meg? Vagy sokat kérek?!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Írtam a naplómban, hogy negyedikével el kell hagynunk az albérletet, ahová költöztünk. Háromhavi kauciót kérnek, mivel két gyerekkel megyek, nagyon sok helyen próbáltam, de amint meghallották, hogy két gyerek van, rögtön tárgytalan lett. Ez, ahol ki adják, nagyon le van lakva, festeni kell, a WC-sem jó a mosogatótálcát ki kéne cserélni, és a gáztűzhely sem jó, szóval közel 100 ezer forint kéne a kaucióra és, hogy egy kicsit lakhatóvá tegyem. Kérem, segítsenek, nem tudok más megoldást mindenhol elutasítanak, akárhová megyek segítségért, mit csináljak? Az utcán nem lakhatunk! Kérem, hogy segítsenek, várom válaszukat, köszönöm!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lakás van, találtam, másfél szobás, de nagyon le van lakva, festeni kell, a WC és a mosogatótálca, a csap az nem jó, cserélni kell. Az kb. 20 ezer forint, és a kauciót, háromhavit kell kifizetni, mivel két gyerekkel megyek. Sok helyen ki sem adják a gyerekeseknek, nincs ennyi pénzem, negyedikéig maradhatunk, de a tulaj elvitte az ágyat, a szekrényt, az asztalt, matracon alszunk, és a földön eszünk, ez már túl sok, ennyit nem birok el! A gyerekek előtt próbálom nem mutatni… Kérem szépen segítsenek rajtunk, honnan vegyek  95 ezret? Dóri örül, hogy költözünk. Újságolja az oviban, hogy liftes házba megyünk és, hogy nem lesz többé bűz. Mi lesz, ha nem tudom kifizetni? Hová vigyem Őket? Mi lesz velünk, kérem segítsenek rajtunk, szégyellem, nagyon kérem! 

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk úgy ment el, hogy szaladgáltam a városban. Persze gyalog, ruhákért. Ballagásra voltunk meghívva, nem akartam menni, de annyit beszéltek, hogy bele mentem, mivel sem nekem, sem a gyerekeknek nem volt ruhája, pénz az nem volt, végig jártam a turkálókat 3800 forintért sikerült venni ruhákat. A gyerekek nagyon várták, bevallom én is, olyan rég voltam már szórakozni, hát nem is tudom, mikor, még lánykoromban. Jól éreztük magunkat, a gyerekeknek volt játszópajtásuk. Jó volt egy kicsit beszélgetni, egy kicsit elfelejteni a bajokat, a mindennapi gondokat. Mert csak gondolkodom mi lesz, hogy lesz tovább, hová megyünk, lesz egyáltalán jobb életünk?! Pedig nem vagyok nagyravágyó, megtanultam a leckét. Elindítottam újra a leszázalékolásom, meg van az 50%, de nincs évem. Újra előjött a betegségem, amitől 16 éves korom óta szenvedek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét nem jól kezdődött, megjött a villanyszámla, az éves elszámoló. 8 ezret fizetek rá a fűtéstől is jött felszólítás, ha nem fizetek ki 51 ezret, jogi ügy lesz belőle. Ez a hét valahogy csak a pénzről szólt, bábszínház az oviba 800 Ft, fényképezés anyák napjára, aztán Dani volt beteg 3250 Ft gyógyszerre, szerdán Dóri hányt, hasmenése volt, 2080 Ft gyógyszerre, végül én is elkaptam, de nekem már nem jutott pénz gyógyszere. A hasmenéstől teljesen legyengültem, erőm nem volt, biztos a szomszédtól jött át valamilyen fertőzött bogár, már nem bírok ilyen helyen lakni két gyerekkel. A sok csótány, szóltam érte, de senki nem csinál semmit!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Valahogy mi nem tudunk kimenni a betegségből. Dórika rendbe jött, most Dani lett beteg. A torka, vele mindig is féltem, ha beteg, mert sajnos lyukas szívvel született, és mindenre gyógyszert kell szednie, nehogy rámenjen a szívére. Hála Istennek, Ő ritkábban betegszik meg, és hamarabb is túl van rajta. Májusban kell visszavinnem a kardiológiára, fél évente járunk. Az utolsó vizsgálatnál össze is kaptam az orvossal, mert nem volt hajlandó meg ultrahangozni, hiába mondtam neki, hogy már egy éve nem nézték ultrahanggal, és EKG-t sem csináltak neki. Az orvos mondta, hogy ő hallja még a szívzörejt, és nincs szükség ultrahangra. Bárcsak lenne annyi pénzem, hogy el tudnám vinni egy magánorvoshoz. Már csak egy évünk van, mert ha 5 éves koráig nem nő be a lyuk, akkor meg kell műteni. Nem akarok erre gondolni, hogy mi lesz akkor, ha pestre kell mennünk. Ez most túl sok lenne. Tegnap megjelent az apjuk. A gyerekek őrültek neki, de én nem, mert csak felzaklatja őket. amikor meg elmegy, a gyerekek sírnak utána. Nem jön rendszeresen, fizetni sem akar. Soha nem kérdezi meg, hogy miből esznek vagy, hogy miből fizetem a számlákat. Azt hiszi, hogy ha hoz nekik egy csokit, attól már ő jó apa. Jaj, ha tudná, hogy miből marad ki. Ezeket az éveket soha nem fogja tudni pótolni. Jó így nekünk, hármasban. Nyugodtak vagyunk, nem zavar minket senki. Megjött a számlára a pénz. Bevallom eddig nem hittem, hogy megkapjuk a pénzt. És, hogy vannak még jó emberek, akik segítenek. Mehettünk vásárolni, el sem hiszem olyan rég vásároltam. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy egyedül menjek, vagy vigyem a gyerekeket is. Nem szeretném kihagyni Őket, de úgyis tudom, hogy sírni fognak a csokiért. Majd meglátom, holnap mi lesz.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin