Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Múlt héten későn adtam fel a naplómat, remélem, nem baj. Gyerekek jól vannak, sokat változtak, így ha visszagondolok az elmúlt évre úgy rossz, mint jó irányban, sokszor felteszem a kérdést: jó anya vagyok? Mit rontottam el és mit fogok? Félek, hogy nem jól nevelem őket. Danira sok a panasz az oviban, akaratos, verekszik. Tudom, sok mindent ráengedtem, itthon sem bírok nagyon vele. Sokszor engedek, pedig tudom, hogy nem kellene. De ő az én kicsi fiam, és olyan sokat szenvedett, és Dóri is. És pótolni akarom, hogy boldogok legyenek. Napközben szinte minden nap egyedül vagyok. Most, hogy befogadtam ****-ékat is, ő is megy nappal. A gyerekek oviba, reggel mindig késünk. Főzök, takarítok. **** minden nap megy valahová, ő azt mondja, munka után jár. Én is munkát keresek, de soha nem engedi, hogy vele menjek. Valamit titkol. Pedig azt hittem, hogy mindent megbeszélünk egymással. De van valami titka.
Megjött a leszázalékolási papírom, 60 %-os vagyok. 3 évre adták meg, de mellette nem lehet dolgozni. Pénzben egy tízessel több. Nem tudom, mit csináljak, elfogadjam, vagy ne. Egy tízezerrel több, mint a segély. Ha találok munkát, az mégis több lenne. Azt nem kérdeztem meg, ha visszamondom, később igénybe tudom-e venni. Mert jobb volna dolgozni.
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
