Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk nem jól indult, mind a két gyerek beteg, folyik az orruk, köhögnek, de hála Istennek nem lázasak. A patikában egy kisebb vagyont hagytam ott. Most egy fillérem nincs. Nem tudom, mi lesz, csak a jövő héten kapom a segélyt. Kérni sem tudok senkitől. Főznivalóm az van, estére szoktam csinálni valamit. Az oviban esznek, 4 óra, mire hazaérünk. Minden nap a télre tudok csak gondolni, miből fogom kifizetni. Csak hat hónapra kaptuk a lakást és csak a rezsit kell fizetni. Ha rendesen van fizetve, akkor, ha nem javul a helyzetünk, maradhatunk még tovább. Ezért olyan fontos, hogy rendesen tudjak fizetni. Sokat segít, hogy kajára nem adok sok pénzt. És ez jó lakás, igaz, sokat kellene csinálni rajta. Ablakot cserélni, az ajtó sem jó, jön a hideg és nagy rés van alatta. A fürdőben csöpög a csap, nem tudom megcsinálni. Nagyon sokat kéne csinálni rajta. De csendes és közel van mindenhez. Az ovi meg az iskola csak egy megálló. Nagyon jó volna, ha meg tudnám venni. Végre lenne egy lakásunk, amit a gyerekekre íratnék. Minden álmom ez, és megígértem az Istennek, ha megadja nekem a gyerekáldást és végre anya lehetek, akkor kiveszek egy árvát az intézetből, mindegy, milyen gyerek, felnevelem és szeretni fogom. Remélem és imádkozom, hogy ezt tudjam betartani. Egy lakás, munkahely a listámon van. De hogy mikor, azt nem tudom. Végre a saját lábamra állni, és tisztességgel felnevelni a gyerekeimet!
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
