Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már az új lakásban vagyunk, igaz, nincs semmink, de együtt vagyunk. Minden este együtt alszunk és ettől jobb érzés nincs a világon. Nagyon kellene egy hűtő, mosógép és egy szekrényünk sincs, de ez elviselhető. A legfontosabb, a gyerekek jól vannak, nem betegek. Danin kijött valami, a lábán meg a kezén piros folt. Az orvos azt mondta, túl száraz a bőre, vegyek rá popsikenőcsöt. 11-12-én volt a szülinapjuk, nem mondtam nekik, ők még túl kicsik, hogy számon tartsák a napot. Nem szóltam nekik, mert nem tudtam volna venni nekik semmit.
Az apjuk nem jelentkezik, azt hittem, szülinapra megjelenik, de nem. Jobb is, hogy nem jön.
Jön az ovi, megint ruha, cipő, tisztasági, stb., stb. Most azon töröm magam, miből vegyem meg ezeket. Gyermekvédelmi 5 700 Ft fejenként, ezt most fogom kapni, de az kevés kettő gyereknek, már Dóri most mondja, hogy ha megy oviba, neki fülbevaló kell, mert minden barátnőjének van, csak neki nincs. Fél évig lehetünk a lakásban. Munka kellene, de még a leszázalékolásról sem jött papír. Már egy hónapja, hogy voltam. Nagyon nehéz, de próbálok bizonyítani, hogy talpra tudok állni. Egy biztos háttér kell a gyerekeknek, ahol otthon érzik magukat. Nem akarok vándorolni velük. Bízom és reménykedem, hogy egyszer jobb lesz minden.
Köszönettel:
Szakácsné Kiss Katalin
