Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk úgy ment el, hogy szaladgáltam a városban. Persze gyalog, ruhákért. Ballagásra voltunk meghívva, nem akartam menni, de annyit beszéltek, hogy bele mentem, mivel sem nekem, sem a gyerekeknek nem volt ruhája, pénz az nem volt, végig jártam a turkálókat 3800 forintért sikerült venni ruhákat. A gyerekek nagyon várták, bevallom én is, olyan rég voltam már szórakozni, hát nem is tudom, mikor, még lánykoromban. Jól éreztük magunkat, a gyerekeknek volt játszópajtásuk. Jó volt egy kicsit beszélgetni, egy kicsit elfelejteni a bajokat, a mindennapi gondokat. Mert csak gondolkodom mi lesz, hogy lesz tovább, hová megyünk, lesz egyáltalán jobb életünk?! Pedig nem vagyok nagyravágyó, megtanultam a leckét. Elindítottam újra a leszázalékolásom, meg van az 50%, de nincs évem. Újra előjött a betegségem, amitől 16 éves korom óta szenvedek.
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
